Bármennyire is óvjuk a szemünket, és figyelünk az egészségére, az életkor előrehaladtával a szemlencse rugalmassága fokozatosan csökken, ezért romlik a szem közeli fókuszáló képessége. Ezt nevezzük öregszeműségnek vagy presbiópiának. Egy olyan természetes élettani folyamatról van szó, amelynek következtében idővel egyre nagyobb nehézséget okoz a közeli szövegek olvasása. A lencse rugalmassága egyébként 40-45 éves kor környékén kezd el csökkenni, és ugyan egyénenként változó ütemben, de átlagosan 5-10 évente romlik egy dioptriát. Végpontját általában 60 éves korra éri el, ekkora veszti el a szemlencse teljes alkalmazkodó képességét.
A kor előrehaladtával bekövetkező természetes folyamatok eredménye a szürke hályog is, hasonlóan az öregszeműséghez. Ez egy fájdalommentes, fokozatos látásromlással járó betegség, a korosabb emberek látásromlásának leggyakoribb oka. Lényege, hogy a látás idővel egyre inkább olyanná válik, mintha vízfüggönyön néznénk keresztül. A magyar elnevezése abból adódik, hogy a betegség előrehaladtával a pupilla területe elveszti feketés csillogását, és szürkévé válik, a hályog szó pedig a „felhős, ködös, elmosódott” látást okozó elváltozás magyar megfelelője.
A szemüveg és a kompromisszumok
Az öregszeműség kezelése leggyakrabban szemüveggel történik, amelyet a dioptria folyamatos változása miatt azonban néhány évente cserélni kell. A szürke hályognál is némiképp hasonló a metódus: a látásromlás valameddig korrigálható azzal, hogy időről időre új szemüveget írat fel az érintett.
Ez az első kompromisszum, amit a szemüvegeseknek be kell vállalniuk – a látás romlásához való állandó igazodás. Az is hátrány lehet, hogy ha a szemüveg nincs rajtunk/nálunk, akkor egész egyszerűen nem látunk jól. Kiemelendő még, hogy mivel a szemüveg lencséje kb. 12 mm-re van a szemünktől, torzíthatja a perifériás látást, vagyis a látásunknak azt a részét, amely kívül esik a központi, fókuszált tekinteten.
Bár ma már elérhetőek olyan többfókuszú (azaz multifokális vagy progresszív) szemüvegek is, amelyek minden távolságra biztosítják az éles látást, így nem kell többféle, más-más dioptriájú szemüveget használni, ezeket sokan nehezen vagy egyáltalán nem tudják megszokni. Érdemes beszélni a rosszul illeszkedő szemüvegkeret veszélyéről is. Mivel nyomást gyakorolhat az orrnyeregre vagy a fül mögötti területre, akár fejfájást is okozhat.
A szemüveg ráadásul számos helyzetben nem a legpraktikusabb látásjavító eszköz, vagyis ebből a szempontból is kompromisszumot kíván: nagy hőmérsékletkülönbség esetén a lencse bepárásodhat, esőben pedig zavaró cseppek jelenhetnek meg rajta, ráadásul sportoláshoz sem feltétlenül ajánlott a szemüveg, hiszen leeshet, megsérülhet eltörhet. És noha apróságnak tűnhet, de jócskán vannak olyanok, akiknek esztétikai problémájuk van, nevezetesen az, hogy nem tetszenek maguknak szemüvegben.
Így segít a műlencse
A szemüvegtől való függetlenedésben sokat segíthet az úgynevezett műlencse vagy intraokuláris lencse (IOL). Ez tulajdonképpen egy szembe ültethető lencse, amelyet többnyire az eredeti szemlencse helyett ültetnek be. A behelyezés egyik oka általában az öregszeműség (ilyen esetben a műtét 45 éves kor felett végezhető el), a másik pedig a szürke hályog. Ami az öregszeműséget illeti, a műlencse segítségével több látótávolságban is jó látás és ezáltal nagyobb mértékű szemüvegtől való függetlenség érhető el. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fiatalkori látásunkhoz megközelítő látásélményt „kapunk”. Ehhez természetesen meg kell találni a számunkra legmegfelelőbb műlencsét, ugyanis többféle típus is van.
Szürke hályog esetén mindenkinél eljön azonban az a pont, amikor a mindennapi tevékenységek végzésében a látáscsökkenés már akadályt jelent, és az új szemüveg sem segít – ilyenkor elkerülhetetlen a műtét. Napjainkban a szürkehályog-műtét során leggyakrabban monofokális műlencsét ültetnek be. Ezekkel a műlencsékkel csak egy adott távolságtartományban (jellemzően távolra) biztosítható az éles látás; a közeli és a köztes tartományban olvasószemüvegre vagy progresszív szemüveglencsére van szükség. Fontos tudni, hogy nem „kötelező” addig várni a beavatkozással, amíg teljesen elromlik a látásunk, a szürke hályog ugyanis már a kezdeti szakaszban is műthető. Célszerű tehát figyelmesnek lenni, és már az első tünetek megjelenésekor orvoshoz fordulni, és érdeklődni a lehetőségekről.