"A játékosok máshogy látják a világot. Több vizuális információ feldolgozására képesek" - fogalmazott Greg Appelbaum professzor, az egyesült államokbeli Duke Egyetem professzora. Bár manapság nem könnyű olyan fiatalokat találni a felsőoktatási intézmények hallgatói között, akik nem játszanak rendszeresen, az intézmény Stephen Mitroff Vizuális Laboratóriumának munkatársai ilyeneket is toboroztak a 125 fős mintába.
Minden résztvevőnek egy vizuális érzékelésre és memóriára irányuló feladatot kellett elvégeznie, melyben nyolc betű kör alakban villant föl egy tizedmásodperc erejéig, majd 13 milliszekundumtól 2,5 másodpercig terjedő késéssel egy nyíl jelent meg, ami egy adott betű helyére mutatott. Az alanyoknak az ott látott betűt kellett meghatározniuk. Valamennyi késleltetési időintervallum esetében jobban teljesítettek a rendszeres játékosok.
Korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a játékosok gyorsabban reagálnak a vizuális ingerekre nem játszó társaiknál, ugyanis főleg a harci játékok esetében gyors ítélethozatalra van szükség, hogy a hirtelen felbukkanó figura szövetséges-e vagy ellenség. "Kevesebb információra van szükségük a valószínűsíthető következtetés levonásához, és gyorsabban mérlegelnek" - összegezte Appelbaum professzor. A játékosok agya feltehetően éppen olyan lendületesen válogatja ki a szükségtelen ingereket, mint a nem játszóké, csak több információval kezdi a szűrést.
A játékosok jobb teljesítményére három lehetséges magyarázat kínálkozik a kutatók szerint: jobban látnak, hosszabb távú a látási memóriájuk, vagy pedig jobb a döntéshozatali képességük. Appelbaum professzor úgy véli, az eredmények a jobb látást és döntéshozatalt támaszthatják alá, amit agyhullám- és MRI-mérésekkel kíván megerősíteni.
Legjobban: