A pollen az a finom por – úgynevezett bioaeroszol –, amelyet a különféle fák, virágok, füvek és gyomok termelnek, hogy megtermékenyítsék az azonos fajhoz tartozó más növényeket. Sokaknál kedvezőtlen immunválasz jelentkezik, amikor polleneket lélegeznek be. Ezt nevezzük pollenallergiának .
Ha parlagfű, akkor orrfolyás
Az immunrendszer normális esetben úgy védekezik a betegségek ellen, hogy „harcba száll” a betolakodókkal, például a vírusokkal és a baktériumokkal. Pollenallergia fennállásakor azonban az egyébként ártalmatlan pollent is veszélyforrásként azonosítja, és vegyi anyagokat, köztük hisztamint kezd termelni, hogy megszabaduljon tőle. A leggyakrabban problémát okozó növények közé tartozik a tölgy, a kőris, a szil, a nyír, a juhar, az éger, a mogyoró, a réti perje, a mezei komócsin, a csillagpázsit, a csenkesz, a parlagfű , a zsálya, a libatop, a bogáncs, illetve az útifű.
A pollenallergia jellemzően olyan tünetekkel jár, mint az orrdugulás, orrfolyás, viszkető, könnyező szemek, viszkető torok, torokfájás, köhögés, csökkent íz- vagy szaglásérzékelés, valamint a légszomj. Vannak, akiket egész évben kínoznak az említett panaszok, míg másoknak csak bizonyos időszakokban kell megküzdeniük a kellemetlenségekkel. A nyírfapollenre érzékenyek tünetei például általában tavasszal, a nyírfák virágzása idején, a parlagfű-allergiásoké viszont kora ősszel fokozódnak.
A gyakori hajmosástól az orrsprayig
A betegség diagnosztizálásának első lépése általában a kórtörténet felvétele és a tünetek átbeszélése – utóbbival kapcsolatban különösen fontos tisztázni, hogy mióta állnak fent, és mindig jelen vannak-e, vagy csak időszakosan. Ezt követően az orvos valószínűleg alkaros bőrteszt, más néven Prick-teszt és/vagy IgE-alapú vérvizsgálat elvégzését javasolja majd. A terápiát az orvos a kórtörténet, a tünetek, illetve a vizsgálati eredmények alapján alakítja ki.
Noha a már meglévő pollenallergia nem gyógyítható, a kellemetlen panaszok enyhítésében életmódbeli változtatások és gyógyszerek is segíthetnek. Ami az életmódbeli változtatásokat illeti, az egyik legfontosabb, hogy folyamatosan nyomon kövessük a pollenhelyzetet. Ha magas a pollenkoncentráció – jellemzően meleg, száraz, szeles időben –, inkább maradjunk otthon.
A pollenek a ruhánkon és a hajunkon, bőrünkön is megtapadhatnak, így a kinti programok után célszerű minél hamarabb átöltözni, illetve lezuhanyozni, hajat mosni. Az szintén sokat segíthet, ha a ruhákat, ágyneműket az átlagosnál gyakrabban mossuk, és nem kint, hanem a lakásban teregetünk ki mindent. A szellőztetést igyekezzünk késő estére, hajnalra időzíteni, és figyeljünk a rendszeres és alapos takarításra is.
A pollenallergia kezelésére leggyakrabban antihisztaminokat (amelyek az allergiás reakció során felszabaduló hisztamint blokkolva csillapítják az olyan tüneteket, mint a tüsszögés vagy a szemviszketés), az orrdugulás ellen dekongesztáns szereket (amelyek azáltal csökkentik a duzzanatot, hogy összehúzzák az orrnyálkahártyában lévő ereket) és nazális kortikoszteroidokat, azaz szteroidos orrspray-ket (amelyek az orrnyálkahártya gyulladásának enyhítésével szüntetik meg az orrdugulást, orrfolyást) alkalmaznak. Egyre elterjedtebb a tengervizes/tengeri sós orrsprayk használata is: vannak, amelyekben csak tengervíz/tengeri só van, de olyanok is, amelyek egyéb hatóanyaggal kombinálva tartalmazzák az említetteket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A készítmények között találunk vényköteleseket, illetve recept nélkül kaphatókat is. Egyénfüggő, hogy kinek pontosan mi válik be, mire van szüksége; mielőtt bármit is használni kezdenénk, célszerű egyeztetni az orvosunkkal, aki nemcsak a választásban segít, de az alkalmazással kapcsolatban is hasznos információkkal lát el. Amennyiben sem a gyógyszerszedés, sem az életmódbeli változtatások nem javítanak az állapotunkon, meg lehet próbálkozni az immunterápiával is.
Legjobban: