Véres mérés!
A korszerű házi vérnyomásmérők korában az orvosokon kívül kevesen tudják, hogy a vérnyomást igazán pontosan csak az éren belül, azaz műtét árán lehet mérni. Ehhez néhány milliméter átmérőjű katétert kell felvezetni a mérendő helyig, ha kell, akár a szívig. A katéter testen kívüli végéhez csatlakozik a nyomásmérő. A mikrokatéteres véres vérnyomásmérést ma is gyakran használják műtétek kapcsán, kórházi intenzív ellátásban. A legelső vérnyomásméréseket is ezen az elven végezték. A mindennapi gyakorlatban azonban érthető módon a közvetett vagy indirekt módszert részesítik előnyben, amihez nem kell megsérteni az érfalat (non invazív módszer).
Az alapelv
A mai vérnyomásmérők ősét, a higanyos nyomásmérővel ellátott (higanymanométeres) mérőeszközt a torinói orvosnak, Scipione Riva-Roccinak köszönhetjük, aki 1896-ban készítette el az első készüléket. Röviddel azután, 1905-ben az orosz sebész, Nikolaj Korotkov új, úgynevezett auszkultációs módszert dolgozott ki: A felkarra légmentesen felpumpálható, zárható, rugalmas gumitömlőt (mandzsettát) helyeznek, ami levegővel telve elszorítja a kar verőerét.
A mandzsettából cső vezet a nyomásmérő manométerhez. Méréskor a mandzsettába kell pumpálni a levegőt, amit a megfelelő szelep csak egy irányba enged. A nyomást a pumpával a várható legmagasabb vérnyomás, a szív balkamrájának összehúzódásakor mérhető ( szisztolés ) nyomás fölé kell emelni. Ekkor a gumitömlő az izmok és kötőszövetek összenyomásával a karvénát a felkarcsonthoz szorítja, és megállítja a véráramlást. A szív bal kamrájának összehúzódási fázisában a vér ugyanis mindaddig nem tud átjutni az artéria elszorított szakaszán, ameddig az érben a vér nyomása kisebb, mint a felpumpált mandzsetta nyomása. Ezután a felfújt gumitömlőt másodpercenként 2-3 Hgmm-es sebességgel le kell engedni.
A gumitömlő nyomásának csökkenésével egyszer csak elérjük az összehúzódó bal kamra által létrehozott maximális – azaz szisztolés - nyomást, amikor a szív már képes átpréselni a vért az elszorított érszakaszon, és a véráram hallhatóan megindul. A könyökhajlatban futó érre helyezett fonendoszkóppal a véráram megindulása hallható hangot ad. Az ekkor mért nyomás a szisztolés vérnyomás. Amikor azután a szív izomzata elernyed, a mandzsetta nyomása ismét nagyobb lesz az artériában uralkodó nyomásnál, ezért a kívülről szorított verőér ismét összezárul.
A mandzsetta nyomását tovább csökkentve a szorítás által okozott akadály végleg megszűnik, és a vér újból akadálytalanul áramlik, ettől kezdve a Korotkov-hangok sem hallhatók. Az ekkor mért vérnyomás a diasztolés érték.
Bárhol mérhető?
Ereinkben mindenhol nyomás uralkodik, ezért folyik ki a vér, ha sérülnek az erek. Az erek mentén bárhol mérhetünk vérnyomást, de mindenhol más, a testtájra és érszakaszra jellemző vérnyomásértéket kapunk. Az erekben uralkodó vérnyomás ugyanis függ a szívizom erejétől, a szívtől mért távolságtól, az áramlás sebességétől, az erek állapotától, és még sok egyéb tényezőtől. Vérnyomásméréskor az artériás vérnyomást mérjük, vagyis azt a nyomást, amit a vér a verőerek falára fejt ki.
Keringésünkben a nagy és közepes artériák ellenállása viszonylag kicsi, bennük a vérnyomás a szívnél mérhetőhöz képest alig kisebb. Az egyre kisebb artériák felé haladva a nyomás csökken. A kis artériák és hajszálerek területén már egészen alacsony vérnyomás uralkodik. E kicsi erekben az érfal egészségi állapota, beszűkülése, rugalmatlansága is jobban befolyásolja a vérnyomást. A gyakorlatban leggyakrabban a felkar verőerén, az arteria brachialison mérik a vérnyomást, ezért az itt mérhető normális, átlagosan 120/80 Hgmm-es vérnyomás lett az az érték, amihez viszonyítunk. A felkar artériája azért kínál kedvező mérési pontot, mert közel van a főverőérhez (aorta), ezért a benne mérhető vérnyomás alig kisebb, mint az aortában.
A felkari ér további előnye, hogy elég közel fut a bőrfelszínhez, ezért a vérnyomásmérő mandzsettájával jól leszorítható a felkarcsontra. Az így összenyomott szövetek viszonylag kis csillapítással továbbítják az érfal mozgását a mandzsetta gumipárnájához, tehát a készülék jól mérhető, zavarmentes jelet szolgáltat a mérésre. A vérnyomás tehát bárhol mérhető, de ha a kapott adatot a viszonyítási pont értékéhez akarjuk hasonlítani, akkor bizony nem mehetünk ettől tetszőleges távolságra.
Kell valami az orvos füle helyett...
Az auszkultációs elven működő hagyományos, higanyos vérnyomásmérő egyszerű, pontos és megbízható. Az elv a mai, modern vérnyomásmérőknél is pontosan ugyanez, csak nem kell hozzájuk az orvos avatott füle és pulzust kitapintó, gyakorlott keze, mert a mérés többé-kevésbé automatikusan történik. A korszerű kézi vérnyomásmérőknél nincs szükség a Korotkov-hangok meghallására. Az első automatizált vérnyomásmérőnél a mandzsettába mikrofont építettek, majd a jeleket egy elektromos áramkör és kicsi nyomásérzékelők (szenzorok) segítségével detektálták. Még modernebbek az oszcillometriás elven működő készülékek: A szív által kipréselt vér utat nyit magának, kitágítja az eret.
Az érfal ilyen mozgását a nyaki verőéren vagy a csuklón bárki kitapinthatja pulzusszámláláskor. A karon elhelyezett mandzsettára is ugyanilyen pici nyomást gyakorol a megemelkedő érfal. A levegővel felfújt mandzsettában a kitáguló értől kicsit megnő a levegő nyomása, amit a készülék pulzusként érzékel és értelmez. Tehát a műszer nem a hangot észleli, hanem a hangot keltő rezgéseket, a levegő lökéshullám-változásait. Az oszcillometriás elven mérő készülékekbe beépített nagyon érzékeny nyomásmérő akár 0,05 Hgmm nyomásváltozást is képes érzékelni, de csak akkor ad pontos vérnyomásértéket, ha a szív ritmusa szabályos. Nagyon gyenge pulzusnál továbbra is csak a hallgatózásos mérést lehet alkalmazni. A készülékben a jelekből egy program számítja ki a két fontos vérnyomásértéket és a pulzust.
Pontosság otthonra
A félautomata készülékeknél a felfújás kézi pumpával történik. Fontos, hogy a mandzsetta nyomását mintegy 30 Hgmm-re a várható szisztolés nyomás fölé pumpáljuk. A leengedés és a kiértékelés már automatikus. A teljesen automata készülékeknél a kiértékelés az oszcillometriás módszer alapján történik. A mérés végén a kijelzőn a szisztolés és a diasztolés értéket és a pulzusszámot olvashatjuk le.
Az igen hasznos otthoni vérnyomásméréskor is elengedhetetlen, hogy megbízható, pontos eszköz álljon rendelkezésre. Ezért csak hitelesített, "klinikailag validált" vérnyomásmérőket érdemes használni. Erre az elektromos vagy aneroid vérnyomásmérők a legalkalmasabbak, amelyekben a nyomást már nem higanyos manométer méri. A készülék mérési pontossága nem függ attól, hogy kézi levegőpumpálással vagy automatikusan működik.
Vérnyomásmérő csak egészségeseknek?
Kellő pontossággal vérnyomást mérni a szívhez minél közelebbi és minél vastagabb verőérszakaszon lehet. Ez a felkaron történő mérésnél teljesül. (A mérés pontossága szempontjából lényeges a mandzsetta megfelelő mérete, amire már vásárláskor gondolni kell, vagy pedig állítható mandzsettára van szükség, ha vastag felkarú vagy éppen vékonyka gyerek vérnyomását akarjuk mérni. A mandzsettát 2-3 cm-rel legyen a könyökhajlat felett kell elhelyezni.) Az artéria eltérő szakaszaira tervezett, a csuklóra és ujjra helyezhető műszerek kisebb artériák nyomását mérik, ezért a felkari viszonyítási ponthoz képest alacsonyabb nyomást mérnek. Az értéket a mérőkészülék arányíthatja a felkari vérnyomáshoz, de az érrendszer egyéni elváltozásait nem ismerheti, és nem tudja beszámítani. Az érelmeszesedés, érszűkületben, cukorbetegség és bármely keringési szerveket érintő elváltozás jelentősen meghamisíthatja a kapott értéket.
Az ujjon mérő készülék nagyon praktikusnak tűnik, hiszen kicsi, kis helyen elfér, könnyű, használata gyerekjáték, de kapilláris ér felett mér, ezért használata a mérési pontatlanság miatt meggondolandó. A csuklóra helyezhető mérő használata is kényelmesebb, ha magának mér az ember, kis mérete miatt könnyen hordozható, a mérésnek nem kell nekivetkőzni, de mivel a szívtől messzebb mér, ez sem elég pontos. Negyvenéves kor felett az érfal korral járó elváltozásai miatt a csuklón mérés használhatósága kétséges. Ezek a készülékek lényegében egészséges emberek vérnyomásának ellenőrzésére ajánlottak. Tartósan magas vérnyomás , cukorbetegség, vesebetegség, érelmeszesedés, érszűkület, ödéma esetén a vérnyomást mindig a felkaron kell mérni!
Az otthoni vérnyomásmérők előnye
A modern vérnyomásmérőkkel egyetlen gomb megnyomásával tudjuk mérni a diasztolés és szisztolés vérnyomást, valamint a pulzust. Az elemes vérnyomásmérőkkel mintegy 1500 mérést lehet végezni. A készülék méri az elemek feszültségét, és mielőtt az elemek lemerülnek, a készülék kikapcsol, nem mér hibás értéket. A készülék több napra visszamenőleg tudja eltárolni a mérések adatait, külön-külön akár több családtag adatait is. Az automata felkaros vérnyomásmérők új generációja az oszcillometriás technológiát az auszkultációs módszerrel kombinálva szabálytalan szívritmusú betegek vérnyomását is tudja pontosan mérni.
24 órán át
A keringés megismerését célzó méréseknél jó viszonyítási alapot kínál a napnak nagyjából ugyanannak a szakában mért, nyugalmi vérnyomás, ami különböző egyéneken mérve 100/70 Hgmm és 200/120 Hgmm között változhat. Ha egy teljes napon át mérjük a vérnyomást, akkor a fizikai aktivitás napi ritmusának megfelelően a vérnyomás is ingadozik. Az automatikus ambuláns vérnyomás-monitorozáskor a vizsgált személy a nap mind a 24 órájában hordja a mandzsettát, és kis, ruhájára rögzített, programozott automata készülék vezérli a folyamatos méréseket. A készülék alvás közben is mér. A vérnyomás-monitorozással (ún. ABPM-módszerrel) született adatok alapján még pontosabban meg lehet határozni az egyén egészségi állapotát és a szükséges kezelést.
Ez is érdekelhet
Legjobban: