Ijesztően sok középkorú nő depressziós Magyarországon. Őket sokszorosan fenyegetik a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatok, kivált az emlőrák. Ennek a korosztálynak a tagjai nemcsak a korukból fakadó változásoktól szenvednek, hanem a mindennapossá vált, egzisztenciális drámáktól is.
A mai, feszültségekkel és szorongásokkal teli kor senkinek sem könnyű, de a 45 évesnél idősebb nőknek az átlagosnál is több megpróbáltatással kell megküzdeniük. Ebben az életszakaszban a női lét önmagában is sok nehézséggel jár. Ilyenkor kell szembenézni a megváltozott élethelyzetekkel, és a testet-lelket megviselő változás korával. A sok feszültség és szorongás nagyon gyakran vezet betegségekhez, amelyek újabb szorongásokat és bajokat idéznek elő.
A Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének vizsgálata szerint Magyarországon a nők a férfiakhoz képest rosszabbnak értékelik saját egészségi állapotukat. A szív- és érrendszeri betegségek legfontosabb rizikófaktora, a magas vérnyomás, gyakoribb a nőknél. A nők legjellemzőbb pszichés betegsége a depresszió. A klinikai depresszió a 45-54 éves korosztálynál fordul elő leggyakrabban. A szorongásos tünetek a nők 27 százalékát kínozzák, de a
45-54 éveseknél ez az arány 32,6 százalékra emelkedett.
A statisztikai adatok mögött nagyon sok személyes dráma húzódik meg. Az a nagy kérdés, hogyan lehet mérsékelni a drámák hatásait. Mindenekelőtt úgy, hogy fel kell ismerni az okaikat.
Svédországban évekkel ezelőtt végeztek egy olyan vizsgálatot, amely arra kereste a választ, hogy a házastársi stressz hogyan hat az egészségre. Nem meglepő az eredmény: a házasságon belüli feszültségek növekedésével együtt járt a depresszió, a szorongás, a kimerültség és az alvászavarok növekedése. A depressziós tünetek pedig a házastársi stresszt fokozták.
Hasonló vizsgálatot végeztek nálunk is. Balog Piroska és Mészáros Eszter kutatásaiból kiderült: a felnőtt magyar nők 51,9 százaléka házas és együtt él házastársával, 4,7 százalékuk élettársi kapcsolatban él, 1,6 százalékuk, bár házas, külön lakik, 8,6 százalékuk elvált, 19 százalékuk özvegy és 14,2 százalék egyedülálló. A nők 18,5 százaléka számolt be házastársi stresszről, a férfiaknak viszont csak 14 százaléka. A magas házastársi stressztől szenvedők körében lényegesen gyakoribbak a depressziós tünetek, a szorongás, az alvászavar, és majdnem háromszor többet kényszerülnek betegállományba, mint a kiegyensúlyozottabb életet élő nők.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A legtöbb depressziós nő a 45-64 éves korúak között van. 23,7 százalékuk enyhébb mértékben, minden tizedik viszont súlyosan depressziós. Ez önmagában is nagy baj, de ráadásul egy enyhén depressziós nőnek 2,7-szer nagyobb kilátása van magas vérnyomásra vagy szívinfarktusra, és négyszer nagyobb esélye az agyérbetegségre, vagy más szívbetegségre.
És akkor a daganatos betegségekről még nem is volt szó, pedig köztudott, hogy szoros az összefüggés a stressz és a rák kialakulása között. A nőknél különösen az emlőrák kockázata nő meg. Ezt figyelte meg Prezenszki Zsuzsanna pszichiáter is, akinek a páciensei között sok a daganatos beteg.
Tapasztalatai szerint a nők különböző életszakaszaikban különböző válságokon mennek keresztül. A negyvenes éveikben járó nőket - akik már túljutnak gyerekeikkel a kamaszkor nehézségein -, kezdi elérni az "üres fészek szindróma". Az az állapot, amikor már kirepülnek a gyerekek, elfogynak a megszokott teendők és programok. Ehelyett viszont rájuk hárul az idősebb szülők gondozása.
Gyakran ilyenkor élik át a házasságok a nagy válságokat. A férjek a fiatalabb nők felé fordulnak, az asszonyok elbizonytalanodnak, női mivoltukban érzik magukat megalázva. A válás után magukra maradnak, és nem tudják, hogyan folytassák az életüket.
Súlyosbítja a helyzetet a klimaxtól való félelem, ami pedig nem jelenti a nőiség végét. Sőt. De kevesen tudják, hogy létezik egészséges női lét és szex a klimax után is. A változás korát sem kíséri mindenkinél súlyos szenvedés. Sok függ az egyén alkatától, de hozzáállásától is.
Mindez önmagában is elég sok szorongásra ad okot. De a mai kor változásai különösen drámaian érintik ezt a generációt. Hiába rendelkeznek nagy tapasztalattal és tudással, kíméletlenül, lelketlenül, embertelenül rúgják ki őket a munkahelyükről. Nemcsak női mivoltukban sérülnek, hanem emberi és egzisztenciális biztonságukat is elvesztik. A munkaadók ma futószalagon gyártják a depressziósokat, rákosokat, szívbetegeket. Miközben a gazdaság és a társadalom érdekeire hivatkozva Magyarországon is már 65 évre készülnek emelni a nyugdíjkorhatárt, az egészségügy kiadásait pedig a minimumra akarják csökkenteni.
Akit még nem ért el a nagy kirúgási hullám, attól fél, hogy eléri, akit már elért, elveszíti lába alól a talajt. Sokan akarva-akaratlanul betegségbe menekülnek. Ezt pedig el kellene kerülni. Csak nagyon nehéz. Igen nagy belső erőre és elszántságra van szükség ahhoz, hogy mindazt, amit ezzel a korosztállyal ma művelnek, rák, infarktus és más súlyos betegségek nélkül lehessen megúszni.
Hogy sikerüljön, tudni kell: ami történik, az nem az egyén hibája, hanem a korszak - egyáltalán nem szükséges, de ma létező - velejárója. Az egyén esélye, hogy felismerje a folyamatok lényegét, és ne veszítse el önbecsülését, még akkor sem, ha a körülmények erre késztetnék.
Ez is érdekelhet
Ezekben a helyzetekben nagyon sokat segíthet a család és a barátok hátországa. Csak hát őket is szorongatják az egzisztenciális fenyegetések, amelyektől tovább erősödhetnek a feszültségek a házasságon, családon belül, annak összes testi, lelki kockázatával. Az igazi művészet, ilyen körülmények között megőrizni a belső egyensúlyt. Tisztánlátással, alkalmazkodóképességgel, új célok és új utak keresésével - és lehetőleg minél kevesebb gyógyszerrel.
Legjobban: