Ha a strandon letekintünk az egymás mellett üldögélő kislány, anyuka és nagymama lábfejére, alig fedezünk fel némi hasonlóságot a három generáció lábán. El sem tudjuk képzelni, hogyan alakulhat át az évtizedek során a sima, kecses kis lábikó meggyötört, dudoroktól eltorzult végtaggá. A válasz egyszerű: az évtizedeken át tartó, sokszor helytelen terhelés és a genetikai hajlam miatt. Akinek az édesanyja vagy a nagyanyja fájó bütyökre, kalapácsujjra panaszkodik, nagyobb eséllyel számíthat arra, hogy hasonló problémával küzd majd, mire eléri azt az életkort. És bár férfiak is szenvednek a jelenségtől, a nőknél jóval gyakrabban fordul elő, hiszen a rizikófaktorok között kiemelt helyen áll a láb legnagyobb ellensége, a divat diktálta magas sarkú, keskeny orrú cipő.
A korral romlik az állapot
A lábfejet alkotó csontok nemcsak egymás mellé, hanem egymás fölé is rendeződnek, és így egy három ponton nyugvó, stabil, boltozatos szerkezetet alkotnak. Ennek a terhelhetősége egy síklapénak a többszöröse, ráadásul a csontok közötti szalagok és ízületek révén rugalmas is. Ez az optimális felépítés jól bírja a rászabott terhelést, ám ha a lábboltozatban eltérés tapasztalható, nem nyújt kellő alátámasztást.
A leggyakoribb rendellenesség, a lúdtalp sokszor már serdülőkorban kialakul. A lábfej izmai, ízületei folyamatosan fejlődnek, erősödnek attól kezdve, hogy elkezdünk járni, de ezt a folyamatot kedvezőtlenül befolyásolja például a serdülőkori gyors növekedéssel járó nagyobb súlytöbblet, az alkati tényezők, a sima, merev talajon való járás, a sportolás vagy a teljesen lapos, tartást nem adó lábbelik. A lábboltozat süllyedése az alapja a későbbi deformitásoknak, különösen, ha további tényezők rontják a helyzetet, ezekből néhány évtized alatt több is összegyűlik: túlsúly, állómunka, terhességek. A kor előrehaladtával az egészséges, jól felépített, erős izomzatú lábfej is kiszélesedik, megsüllyed, csökken a sarok alatti zsírpárna.
A harántboltozat süllyedése miatt a hárompontos statika megváltozik. A lábfej csak két helyen, a sarkon és a III-as lábközépcsont fején, a középső lábujj alatt támaszkodik a talajra. Míg egészséges állapotban a lábujjak egyenesen előre felé néznek, a rossz alátámasztás miatt a lábfej kiszélesedik, a nagylábujj alappercét kifelé, a hegyét befelé húzza a rajta tapadó erős ín. A lábujj elgörbül, az alapperc a lábfej belső oldalán kidudorodik, csontkinövés jön létre. Hajlékonysága, támasztó és rugózó funkciója jelentősen romlik, nem tudunk lábujjhegyre állni, szökdelni vagy fekvőtámaszba helyezkedni vele, de lassan a szokásos cipőinkbe se férünk bele. A kitüremkedő részt folyamatosan nyomja a cipő, kidörzsöli a bőrt, az ízületnél levő nyáktömlő a nyomás miatt gyulladásba jön, és mindez egyre több fájdalmat okoz.
Nem múlik el
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nehezen mondunk le a divatos, szép cipőkről, hiszen a magas sarok, a keskeny orr éppen nőiességünk csábító jegyeit emeli ki, és fiatalon fittyet hányunk arra, hogy nem is olyan nagyon sokára megfizetjük az árát. A bütyök ugyanis nem feltétlenül "várja meg" az időskort, és már akkor elkezdődik az egyre romló folyamat, amikor még eszünk ágában sincs megválni a körömcipőtől. Legkésőbb ilyenkor kegyelmezzünk meg a lábunknak - a kialakulóban levő bütyök amúgy is rákényszerít majd erre -, és a magas sarkút tartogassuk a fontos alkalmakra. Ha szükséges, hordjunk talpbetétet, válasszunk olyan cipőt, amibe ez belefér, és a lábujjakat sem szorítja össze, a terhelésnek így biztosítsunk megfelelő alátámasztást.
A túlzott terhelést a felesleges testsúly leadásával is csökkenthetjük, a lábboltozat izmait pedig erősítsük mindennapos talp- és lábfejtornával. A különböző bütyökhúzó vagy lábujjtávtartó segédeszközök korrigált anatómiai helyzetben tartják a lábujjakat. Ez enyhíti a fájdalmat, és megállítja, vagy legalább lassítja a romló folyamatot, de a már kialakult bütyök nem múlik el a használatukkal, bármennyire is ezt sugallják a reklámok. Az első fájdalmak és kisebb kitüremkedés megjelenésekor az éjszakára kínált változattal például enyhíthetjük a lábunk egész napos igénybevételének káros hatásait, és így meghosszabbíthatjuk a még elviselhető időszakot.
Ha műteni kell
A műtét indokoltsága nagymértékben a saját tűrőképességünktől függ. Ha megfogadjuk az ortopéd orvos tanácsait, késleltethetjük az állapotromlást, ám amikor a deformitás megkeseríti a mindennapjainkat, és nagy nehézséget, illetve fájdalmat jelent a cipőhúzás, a járás, akkor már csak a műtét segíthet. Fontos tudni, hogy bár egynapos sebészeti beavatkozásról van szó, a láb teljes terheléséig tartó felépülés a műtét jellegétől függ. A láb fizikális vizsgálata mellett röntgenfelvétellel térképezi fel az orvos, milyen korrekció szükséges. Kisebb bütyök esetén elegendő lehet a nagyujj alapízületének belső oldalán levő csontkinövés levésése és a lágyrészek helyreállítása.
A nagyujj hibás állása azonban nem ritkán együtt jár más következményekkel. A harántboltozat süllyedése miatt például kiszélesedik a lábfej, kialakulhat a külső talpélen, a kisujj alatt is úgynevezett szabóbütyök, társulhat hozzá a második és harmadik ujj torzulása (kalapácsujj). Ilyenkor a lábfej deformitásait egyszerre korrigálják a műtét során. Ebben az esetben négy-hat hétig nem terhelhető a talp belső széle, és a teljes csontos átépülés mintegy három hónapig tart. Speciális kezelő cipő tehermentesíti a lábfej első részét, így ezzel a műtétet követően három-hat hét múlva vissza lehet térni a munkába.
A bütyök és a hozzá kapcsolódó rendellenességek visszatérhetnek, ha továbbra is fennállnak a kialakulásukhoz vezető tényezők, tehát legkésőbb a műtét után váltsunk kényelmes, széles orrú, négy-öt centis sarkú lábbelire. Felnőttkorban nincs tb-támogatás a talpbetétre, de gyógyászati segédeszközökre specializálódott üzletben készíttethetünk saját lábunkra szabott betétet.
Ez is érdekelhet
A cikk Dr. Kerekes Éva ortopéd szakorvos, főorvos lektorálásával a Nők Lapja Egészség 2020. június-júliusi számában jelent meg.
