A hátfájásokat különböző módokon csoportosíthatjuk
Az elsődleges szempont a fájdalom helye, vagyis hogy a hátunknak melyik szakaszát érinti (a nyaki, a felsőháti, a deréktáji vagy a farokcsonti-medencetájéki szakaszt).
A fájdalom lehet akut (mely általában 12 hétig tart) vagy krónikus (mely 12 hétnél tovább tart). A fájdalom jellege lehet tompa, szúró, égő, éles, belenyilalló. A hátfájás különböző szöveteket érinthet, így a gerincet magát, a porckorongokat, a gerinc mellett húzódó izmokat vagy az idegeket. A fájdalom gyakran nemcsak a hátat érinti, de egyéb testrészekbe is kisugározhat.
A legtöbb esetben a hátfájás időszakos problémát jelent, nem szükséges hozzá azonnali orvosi vizsgálat vagy kezelés, és az is előfordulhat, hogy megfelelő pihenés vagy egyszerűbb otthoni gyógymódok hatására a hátfájás rövid időn belül elmúlik. Azonban a hátfájás súlyos problémát is jelezhet, és mindenképpen mindél gyorsabban orvoshoz kell fordulni például akkor, ha a hátfájást inkontinencia kíséri, esetleg a lábak gyengesége, zsibbadása; ha a hátfájás nagyon intenzív, például annyira, hogy aludni sem tudunk tőle, illetve ha láz vagy fogyás társul mellé; ha a hátfájás komolyabb baleset vagy esés után jelentkezik. Mindenképpen orvoshoz kell fordulni a hátfájással a daganatos betegeknek (még a gyógyultaknak is).
Hogyan kezelhető a hátfájás?
Természetesen, először ajánlott a háttérben meghúzódó okot kideríteni, és csak utána terápián gondolkodni. A legtöbb esetben a hátfájás kezelésének a célja a fájdalom minimalizálása mellett az, hogy az esetleges műtétet , vagy éppen a betegség progresszióját elkerüljék.
A hátfájásnál sajnos nincs mindenki számára megfelelő, tökéletes módszer, mindenkinél más válik be, és ez nagyban függ az egyéni életmódtól, fájdalomtűrési képességektől vagy éppen attól, hogy mi mindent hajlandó megtenni a beteg az állapotának a javításáért.
A hátfájás kezelhető gyógyszerekkel (izomlazítók, gyulladáscsökkentők , fájdalomcsillapítók ), masszázzsal, meleg borogatással, gyógytornával és fürdőterápiával, akupunktúrával és akupresszúrával. Néhány esetben műtétre is szükség lehet, ez azonban szerencsére meglehetősen ritka.
Legjobban: