A főként gyermekkorban kialakuló, akaratlan mozgásokkal (amit a köznyelv tikkelésnek hív) és kontrollálhatatlan hangadásokkal járó Tourette-szindróma körülbelül 1 százalékos valószínűséggel fordul elő. Önmagában viszonylag ritka, az esetek jelentős részében más egyéb pszichiátriai betegség, leggyakrabban figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) kíséri, de kapcsolódhat hozzá kényszerbetegség vagy autizmus spektrumzavar is. A tünetek jelentősen megnehezíthetik az érintett gyermekek és családjuk mindennapi életét.
Nagy Attila, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézetének egyetemi docense kutatócsoportja a mélyagyi struktúrák, azon belül is a törzsdúcrendszer - bazális ganglionok - vizsgálatával foglalkozik. Kutatási területük széles spektrumon mozog a migréntől a Tourette-szindrómán és a kényszerbetegségen keresztül a borderline személyiségzavarig. Az agykéreg elektromos aktivitásának rögzítése és értékelése mellett fontos vizsgálati módszerük számítógépes tesztekkel a tanulási folyamatok elemzése.
Legutóbbi kutatásaikat a budapesti Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulanciával együttműködve végezték el negyvenhat 8 és 18 év közötti Tourette-szindrómás gyermek - és ugyanekkora létszámú kontrollcsoport - bevonásával. A vizsgálatok alapjául egy, az egyesült államokbeli Rutgers Egyetemen fejlesztett vizuális teszt szolgált, amelyet a szegedi kutatók magyarítottak és továbbfejlesztettek, valamint kiegészítettek egy hangalapú és egy audiovizuális feladatsorral is.
Az agy különböző területeit tesztelték
A teszt első felében a gyerekeknek asszociációkat kellett képezniük, s a visszajelzések alapján megtanulták, mely ingerpárok tartoztak össze. A második szakaszban már visszajelzés nélkül kellett felidézniük a tanultakat, illetve olyan feladatokat is kaptak, amelyek korábban nem szerepeltek ugyan, de ki lehetett következtetni a helyes választ. A módszer első része, mely az egyenértékűség tanulását teszteli, a törzsdúcokhoz kapcsolódik, míg a felidézés és a generalizációs rész elsődlegesen a hippokampusz feladata.
Az eredmények szerint ugyan romlik a Tourette-szindrómás gyerekek asszociációs képessége és szignifikánsan gyengébben tanulnak, viszont ha valamit már elsajátítottak, azt felidézni és általánosítani pontosan olyan jól tudják, mint az egészséges társaik.
Nagy Attila szerint a törzsdúcok működési sajátosságainak pontosabb megismerése a Tourette-szindrómás gyerekeknél a gyógyszeres kezelés mellett új lehetőségeket nyithat a viselkedés-, pszciho- és multiszenzoros terápiában. A teszteket továbbfejlesztve, az agykérgi elektromos aktivitás mérését is bevonva a neurológiai és pszichiátriai betegségek differenciált, korai és pontosabb diagnosztikája is elérhető lehet.