Elsősorban a harctereket megjárt katonák esetében szokott szóba kerülni a poszttraumatikus stressz (posttraumatic stress disorder, röviden PTSD), de más, súlyos traumákon átesett ember - például nemi erőszak áldozata, vagy egy halálközeli élménnyel szembenéző személy - életét is végigkísérheti. Egy ilyen esemény nem csupán lelki terhet jelent az elszenvedőjének, de a legújabb kutatások szerint az agyi működésben és felépítésben is komoly változásokat okoz - írja az Origo .
A PTSD-től szenvedő emberre jellemző, hogy egy olyan trauma érte, amelyet nehezen tud feldolgozni - az, hogy ez pontosan mit jelent, egyénenként változhat. Egészséges működés esetén az agy ilyenkor beindítja az alkalmazkodási mechanizmusait, azaz a traumát átélt személy elkezdi elfelejteni az esemény részleteit. A PTSD-ben szenvedők azonban gyakran újra átélik a traumát okozó élményt, mintha még mindig ott volnának, ráadásul még emlékeztetni sem kell őket az eseményre, az maguktól előjön.
Kimutatták, hogy a PTSD-s betegeknek nem csak a lelkivilága, de agyuk működése és fizikai felépítése is megváltozik. Az agy három régiója érintett a diszfunkcióban: a hippokampusz , a ventromediális prefrontális kéreg és az amigdala - ezek együttes helytelen működése eredményezi, hogy a traumát átélt személy képtelen túllépni az eseményen. A hippokampusznál térfogatcsökkenést is megfigyeltek, ami miatt a beteg egyre kevésbé képes megkülönböztetni a közelmúltban szerzett és a régi emlékeket egymástól. Emiatt interferencia születik a régi és az újonnan képzett emlékek között, a betegben stresszes válaszreakció lép fel olyan ingerek hatására is, amelyek csak egy kicsit emlékeztetik a megtörtént eseményekre. Például egy parkolóban szexuális zaklatást átélt ember bármilyen parkolóban képes PTSD kiváltotta stresszreakciókra.
A hippokampusz hibás működése miatt a ventromediális prefrontális kéreg is képtelen megkülönböztetni a régmúlt és a jelen eseményeit. Az agy pedig eközben túldolgozza magát, PTSD hatására hiperaktivitás jön létre benne. Ez a PTSD következtében, különböző, a traumával akár csak nagyon messziről kapcsolódó ingerek hatására jelenik meg. Nagyobb félelemhullám is érkezik az amigdalából, amit a ventromediális prefrontális kéreg sem állít meg, hiszen a hippokampusz fals működése miatt képtelen megállapítani, hogy mely emlék régi, és mely nagyon új. Emiatt van az, hogy enyhe ingerek hatására is beindulhat egy pánikszerű válaszreakció a szenvedő alanyban.
Friss kutatások kimuttatták, hogy sokszor nincs is szükség arra, hogy traumára emlékeztető ingert kapjon a szindrómás beteg - az amigdala néha akkor is hiperaktivitásra kapcsol, ha félelmet kimutató emberekről lát képeket, nem kell semmiféle kötődésnek lenniük az alany által átélt szörnyűségekhez. Már maga a félelem is képes kiváltani a válaszreakciót.
Ez is érdekelhet
Forrás: Origo
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
