Bizonyos emberek észjárása 65 éves korára már messze nem olyan friss, mint fiatalabb korában volt, mások esze viszont még 90 éves korukban is ugyanúgy vág. Egy új tanulmány szerint a jelenség hátterében bizonyíthatóan genetikai tényezők állnak.
A fiatalok és idősek körében végzett genetikai analízisek és intelligenciavizsgálatok során az Edinburgh-i Egyetem kutatói megállapították, hogy mind a genetikai, mind a környezetei tényezők szerepet játszanak abban, hogy idősebb korban is magas marad-e az intelligenciahányados vagy idővel hanyatlásnak indul.
"Arra a következtetésre jutottunk, hogy az idősödés során fellépő intelligenciahanyatlás körülbelül negyedrészben a genetikai faktorok miatt következik be" - mondta Ian Deary, az Edinburgh-i Egyetem Kognitív Öregedés- és Epidemiológiai Központjának igazgatója, a tanulmány szerzője.
A felmérések során összesen 1940 önkéntes résztvevő genetikai állományát és intelligenciahányadosát vetették össze a kutatók. A vizsgálatokat először a résztvevők 11 éves kora körül végezték el, majd 54-68 évvel később megismételték azokat, mikor a résztvevők 65, 70, illetve 79 évesek voltak.
A kutatók elsősorban a DNS egy bizonyos szakaszát, az úgynevezett egypontos nukleotid-polimorfizmust (SNP) vizsgálták, ugyanis a DNS ezen részén múlik, hogy valaki idősebb korára szellemi hanyatlásnak indul, vagy magas marad az IQ-ja. S. Duke Han, a chicagói Rush Egyetem Orvosi Központjának klinikai neuropszichológusa szerint ez a felmérés elsősorban azért volt egyedülálló jelentőségű, mert ugyanazokat az alanyokat tudták megvizsgálni a különböző életszakaszokban.
A Edinburgh-i Egyetemen végzett tanulmány részleteit a Nature című tudományos magazin legfrissebb számában publikálták.
Legjobban: