A kalória-megszorítás módszere azt jelenti, hogy az egyén kevesebb energiát vihet be ételeivel, mint az átlagos, de még nem annyit, hogy alultáplált legyen. Korábbi állatkísérletek felvetették, hogy ez a fajta étrend védőhatást gyakorol a központi idegrendszeri degenerációs betegségek, például az Alzheimer-kórral szemben, ráadásul növeli a várható élettartamot is. Mindazonáltal ezen eredmények még nem nyertek megerősítést randomizált klinikai anyagon, de idáig a jelenség okát sem sikerült megfejteni.
Dr. Inga Kadish és az Alabamai Egyetem munkatársai egérkísérleteik segítségével keresték a választ. Eszerint a bél és az agy között valamifajta hormonális kapcsolat van, és a kalória-megszorítás okozta enyhe stressz nem engedi a szellemi teljesítmény hanyatlását. A jelenségért a ghrelin nevű hormon tehető felelőssé, mely az éhségérzet kialakításáért felel - a hormon szintetikus változata fokozta a kísérleti egerek éhségét, és lassította az életkorhoz köthető szellemi hanyatlás folyamatát. Mivel a hagyományos kalória-megszorítás sokak számára kivihetetlen, ezért a megfelelő megközelítési mód a szintetikus anyag alkalmazása lehet.
A kutatók genetikai úton Alzheimer-beteggé tett egereken tesztelték le a kifejlesztett szer hatását. Az állatokat három csoportra osztották, az egyik kapta a ghrelinhez hasonló hatású készítményt, a másodiknál az étrendi bevitelt korlátozták 20 százalékkal, míg a harmadik normál életvitelt folytatott. A két első csoport egyedei jobb teljesítményt nyújtottak a labirintus teszteken, mint a harmadik, és más, a memóriát célzó vizsgálatok során is hatékonyabbnak bizonyultak. Ezután szövettani módszerek segítségével megvizsgálták az állatok agyában az Alzheimer-kórra jellemző lerakódások, a béta-amiloid mennyiségét, és a a normál étrenden tartott egerek esetén memóriában érdekelt agyterületeken ez nagyobb fokú volt.
Legjobban: