Becslések szerint a világon átlagosan 26 emberből egyet érint az epilepszia, amelyre vissza-visszatérő, váratlanul fellépő rohamok jellemzők. Mint azt dr. Jacob Pellinen, a Coloradói Egyetem neurológus professzora írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében, ezek a rohamok nagyon változatosak lehetnek. Vannak, akiknél pusztán belsőleg jelentkeznek, és a külső szemlélő számára úgy tűnhet, az érintettnek semmi baja. Valójában a legtöbb epilepsziás viszonylag enyhe, görcs nélküli rohamokat él át eleinte, amelyek aztán hosszú távon súlyosabbá válhatnak.
Ugyanakkor vannak, akik teste teljes egészében görcsbe rándul a rohamok során, amihez eszméletvesztés is társul. A köztudatban ez a rohamtípus él a legélénkebben, főként azért, mert a filmekben és sorozatokban is legtöbbször így ábrázolják a betegséget – noha sokszor meglehetősen pontatlan módon. Egyszersmind ez a legveszélyesebb rohamtípus is mind közül. Rendszerint hirtelen kezdődik, bármiféle külső behatás nélkül, és néhány percig tart. Eszméletüket visszanyerve aztán az érintettek még percekig, órákig kimerültnek, zavartnak érezhetik magukat.
Ha valaki epilepsziával él, rohamai minden alkalommal nagyon hasonlóak lehetnek. Leggyakrabban úgynevezett fokális rohamok lépnek fel. Ezek az agy egy körülhatárolt régiójából indulnak ki. Az összes eset mintegy két-harmadát, illetve 25 év felett a rohamok 99 százalékát ez a típus teszi ki. Az epilepsziás rohamok görcsmentes tünetekkel kezdődhetnek, beleértve merev révedést, reakcióhiányt, repetitív mozgásokat és kizárólag belsőleg tapasztalható érzéseket, amelyek aztán vagy megszűnnek, vagy görcsökké és eszméletvesztéssé fajulnak.
Pellinen doktor elmondása szerint a rohamokat minden esetben az agyban keletkező abnormális elektromos aktivitás váltja ki. Ez meggátolja a szerv normál működését, hiperaktivitást generálva az érintett agyi régióban, ami aztán az ahhoz kapcsoló testterületeken ütközhet ki. Például az agy karmozgatásért felelős területéről eredő rohamok esetén megfigyelhető a kar akaratlan hiperaktivitása.
Hogyan segíthetünk kívülállóként?
Ha úgy alakul, hogy a környezetünkben bárki rohamot kap, a legfontosabb szempont mindig az a segítségnyújtás során, hogy gondoskodjunk a biztonságáról. Esések, éles vagy kemény tárgyak egyaránt komoly sérüléseket okozhatnak ilyenkor. Éppen ezért a roham kezdetekor fektessük a beteget óvatosan a földre, a feje alá pedig tegyünk valami puhát, legyen az akár egy díszpárna vagy egy összehajtogatott pulóver.
A roham görcsös fázisa alatt ki-kihagyhat a beteg légzése. Ha az oldalára fektetjük, könnyebben tud lélegezni. Nagy fontos, hogy a gyakori tévhittel ellentétben nem szabad semmilyen tárgyat sem a fogai közé tenni. Ez nemcsak szükségtelen, de kifejezetten veszélyes is. Nem kell attól tartani, hogy lenyelné a nyelvét. Hasonlóképpen ne próbálkozzunk azzal, hogy leszorítjuk a beteget, vagy esetleg rákiabálva igyekszünk magához téríteni, mert a roham ettől nem fog csillapodni.
Ha megszűnik a rázkódás, de a beteg továbbra sem reagál semmire, akkor tartsuk továbbra is az oldalán fektetve, és figyeljük a légzését. A rohamokat követően az érintett általában fokozatosan, lassan nyeri vissza az eszméletét. Segítsünk neki felülni egy biztonságos helyen. Ha láthatóan zavart, maradjunk vele, igyekezzünk elmondani neki, hol van és mi történt vele. Vizet, ételt semmiképpen se adjunk neki, amíg teljesen magához nem tért. Szintén fontos, hogy ezután se hagyjuk magára, kérdezzük meg, szüksége van-e további segítségre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A neurológus szakorvos felhívja továbbá a figyelmet, hogy az idő kulcsfontosságú tényező. Amennyiben a roham öt percnél hosszabb ideig tart, vagy ha újabb és újabb blokkokban tör rá a betegre, mintha csak folyton újrakezdődne, amikor magához tér az előző rohamból, feltétlenül hívjuk a 112-es segélyhívót. Bár ritkán fordulnak elő, az ilyen helyzetek könnyen életveszélyt időzhetnek elő. Ugyancsak azonnal segítséget kell hívni, ha a beteg...
Ez is érdekelhet
- légzési nehézségei a roham végeztével sem enyhülnek;
- vízben tartózkodva kapott rohamot;
- várandós;
- korábban még sosem esett át hasonló rohamon;
- úgy kap rohamot, hogy nincs ismert, diagnosztizált epilepsziája.
Amikor azonban egy ismert epilepsziás beteg esik át esetében megszokott jellegű rohamon, majd abból gond nélkül magához tér, illetve nem szenvedett közben sérülést, akkor nincs szükség sürgősségi ellátásra. Ezzel együtt érdemes lehet felvennie a kapcsolatot a kezelőorvosával.
