Amerikai tudósok bizonyítékot találtak rá, hogy a miszfóniások jellegzetes agyi aktivitást mutatnak, amikor meghallják az irritáló hangokat. Az agyi folyamatok meghatározása segíthet kialakítani a problémával való megküzdés stratégiáit és kezeléseit.
Vannak hangok, amelyek sok ember számára kellemetlenek, sőt olykor undort keltőek is. A kréta csikorgása az iskolai táblán, amelyen a körömmel kaparás is hasonló hatást gyakorol, a polisztirol csikorgatása az ablaküvegen, vagy a léggömbből vinnyogtatva kiengedett levegő hangja egyaránt kiválthatja az irtózást. Egyéb zajok, például más emberek evésének hangjai, különösen a csámcsogás nagyon sok embert képes kikergetni a világból. Azaz a legtöbbünk bizonyos mértékig érzékeny egyes hangokra , de vannak akiknél a helyzet sokkal súlyosabb, ők az igazi miszfóniások.
"Akik a miszfóniától szenvednek gyakran képesek megváltoztatni az egész életvitelüket, csak ne kelljen hallaniuk bizonyos hangokat. Ez egy elég sajátos betegség, amiről nehezen tudjuk elképzelni, hogy milyen hátrányokat is okozhat" - mondták Miren Edelstein és V. S. Ramachandran a University of California (San Diego) kutatói.
A miszfónia egy "új" betegség, amely a nevét csak 2000-ben kapta, s 2013-ig összesen két tanulmány foglalkozott vele behatóbban. Azóta azonban egyértelmű bizonyítékok alapján kiderült, hogy a jelenség nem valamilyen másik probléma, például a valamilyen kényszerbetegség tünete, és nem is mások rosszmodorára, viselkedésére való túlérzékenység. Egyes tanulmányok, beleértve Ramachandran és Edelstein vizsgálatait is, arra jutottak, hogy a kellemetlen hangok a " küzdj vagy menekülj " reakciót váltják ki az érintett emberekben.
Most azonban a jelenség megfigyelésén és dokumentálásán túllépve valószínűleg sikerült neurológiai magyarázatot találni. A brit Newcastle University kutatói, Sukhbinder Kumar és csapata, egy tesztsorozatban 20 önkéntest vizsgált, akiknél a miszfónia súlyos formája alakult ki, valamint 22 másik önkéntest is, akiknél nem jelentkezett ilyen gond. A Current Biology folyóiratban ismertetett tanulmány szerint mindkét csoport hallgatott semleges hangokat, mint az eső dobolása; kellemetlen hangokat, mint a babasírás; illetve olyan hangokat is - köztük rágási vagy légzési zajokat -, amelyek kiválthatják a miszfónikus reakciót.
Mindkét csoport hasonlóképpen reagált a semleges és kellemetlen hangokra, de a miszfóniások pulzusa felszökött és megnőtt a bőrük elektromos vezetőképessége, amint meghallották a "zűrös zajokat". Ezek a változások pedig egyértelmű jelei a szervezet "küzdj vagy menekülj" válaszreakciójának .
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Agyi képalkotó vizsgálatok során kiderült, hogy a miszfóniásoknál fokozott aktivitást mutatott az elülső insuláris kéreg (AIC), egy olyan területe az agynak, amelynek központi szerepe van annak meghatározásában, hogy mely dolgokra kell figyelnünk. Amikor a "zűrös" hangokat játszották, az nem csak nagyobb aktivitást okozott ebben a régióban, hanem abnormálisan magas kapcsolati szintet is kialakított a többi régióval. "Az AIC hiperkapcsolatba lépett olyan struktúrákkal, amelyek részt vesznek az érzelmek szabályozásában és a memória működtetésében" - mondta Kumar.
Az eredmények végül is arra utalnak, hogy azokat a rendszereket, amelyek általában befolyásolják, hogy mire figyeljünk, és hogyan válaszoljunk érzelmileg, a miszfóniás embereknél meg vannak zavarodva. A kutatók remélik, hogy a mostani eredmények jobban ráirányítják a figyelmet e betegségre, amelynek tanulmányozása intenzívebbé válik, s megfelelő gyógymódokat találnak a miszfóniások számára.
Forrás: newscientist.com
