A méhnyakrákszűrést, más néven Pap-tesztet az 1940-es években fejlesztette ki egy görög orvos, George Papanicolau. A vizsgálatnak köszönhetően sikerült visszaszorítani a méhnyakrákos esetek számát, ezért a szűrést ma már világszerte alkalmazzák. A rákszűrés során a méhnyak sejtjeit vizsgálják. A levett hámsejtekből kimutathatóak az esetleges gyulladások, fertőzések, rákos elváltozások. A Pap-teszt rendkívüli pontossággal képes meghatározni a méhnyakrák kezdeti stádiumát.
Rákszűrés során egy kacsának nevezett eszközt helyeznek a hüvelybe, amelynek segítségével láthatóvá válik a méhszáj.
A komplett rákszűrésnek az úgynevezett kolposzkópia is része, ebben az esetben az orvos különböző elváltozásokat keresve egy mikroszkóphoz hasonló eszközön keresztül tekinti meg a méhnyak hámját. Ezt követi a tényleges mintavétel, a nőgyógyász ekkor egy kefeszerű mintavételi eszközzel hámsejteket vesz, a kész kenetet pedig elküldi tenyésztésre. A teljes vizsgálat néhány percet vesz igénybe, többnyire fájdalommentes, és a legrosszabb esetben is csak enyhe rózsaszínes folyás követi.
A citológiai vizsgálat eredményére általában 2-4 hetet kell várni, a leletet pedig az úgynevezett P-skálán értékelik. P1 és P2 esetben még nem beszélhetünk rosszindulatú folyamatról, P3 az első kóros citológiai érték, de ez akár gyulladásra is utalhat, a P4 és P5 pedig egyértelműen rákos elváltozást jelez.
Miért érdemes HPV-re is szűrni?
Mivel a méhnyakrák kialakulásáért 70 százalékban a HPV (humán papillomavírus) egyes típusai (16, 18, 31, 33) tehetők felelőssé, ezért is fontos, hogy a hagyományos rákszűrésen kívül a HPV-tesztet is elvégeztessék a nők.
A citológiai vizsgálat során a HPV-szűrést nem végzik el automatikusan, hanem a levett kenetmintából kérhető. A HPV-teszt a vírus genetikai anyagát, DNS-ét azonosítja a sejtekben, amelyet olyan mennyiségűre sokszorosítanak, hogy könnyen felismerhető legyen. A PCR (Polymerase Chain Reaction) vizsgálati módszer rendkívül érzékeny, már egészen kis vírusmennyiség esetén is képes kimutatni a HPV-t, valamint meghatározni pontos típusát.
Ha a lelet HPV-fertőzöttséget mutat, akkor úgynevezett biomarker vizsgálatra kerül sor, amelyen a HPV típusát, viselkedését vizsgálják. Amennyiben a teszt eredménye alacsony, a páciens megnyugodhat, mert a nála zajló HPV-fertőzés nem okoz daganatot. Ha a teszt eredménye magas, akkor a HPV által generált daganatképződés elindult. Ebben az esetben szövettani mintavétel is javasolt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Összegezve tehát, a HPV típusának meghatározása egyrészt segítséget nyújt a megfelelő terápia kiválasztásában, másrészt a citológiai és kolposzkópos vizsgálat mellett nagyon fontos kiegészítő diagnosztikus eljárás a méhnyakrák megelőzésében is.
