Egy bokához ragasztható tapasz sokat segíthet azokon, akiknek gyakran járnak vécére. A testbe való minimális behatolással járó (minimálisan invazív) kezelés lényege, hogy egy a bokában lévő ideget ingerelnek. A terápia nagyon hatékony lehet azoknak az esetében, akiknek túl aktív a húgyhólyagjuk. Ezt egy új kutatás mutatta ki, amelyet vizelési késztetések száma.
A húgyhólyag feltöltődését és ürülését idegi jelzések szabályozzák, és három izom(csoport) működése is szükséges ehhez. "Összjátékuk" úgy hat, mint egy gát, amely megtartja a vizeletet. Ha mindez nem működik jól, akkor az túl aktív húgyhólyaghoz vezethet. Ilyenkor a hólyag összehúzódik még akkor is, ha nincs tele, vagyis túl gyakran és sürgősen kell vizelnie annak, akit ez a probléma érint.
Becslések szerint csak az Egyesült Királyságban hatmillió embert érint ez a probléma. A legtöbb esetben a jelenség kiváltó oka ismeretlen, de többek között az is lehetséges, hogy a hólyag izmai akaratlanul húzódnak össze, és ez okozza a vizelési ingert. Idegsérülés is okozhat hasonló tüneteket, mint ahogy más okok sem kizártak, például a multiplex sclerosis és a Parkinson-kór is előidézhet ilyen szimptómákat.
Idősebb korban és főleg nőknél a probléma gyakoribb, éppen ezért néhány tanulmány szerint öt közül egy nőnek segíthet 40 év fölött az orvosi kezelés. A módszerek különbözőek: vannak tornagyakorlatok, amelyek az érintett izmokat erősítik, léteznek gyógyszerek és sebészeti beavatkozások, s kifejlesztettek már egy berendezést is, amelyet a hát alsó részébe ültetnek be, és amely bizonyos idegeket ingerel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezeket az idegeket szakrálisnak is nevezik, ezek az agyból visznek jelzést a hólyag izmainak, többek között annak is, amely a vizelési inger esetében fontos. Az eddigi berendezéseket, egy elektródát, amelyet egy apró generátorhoz kötnek, a szakrális idegek közelében ültették be. Az elektróda ezután elektromos impulzusokat adott, javítva az agy és a húgyhólyag kulcsfontosságú izma közötti "kommunikációt", csökkentve a vizelési késztetést.
Most azonban egy új eszközt fejlesztettek ki: a bokatapasz hasonló hatású, mint a kisgenerátoros elektróda a hátban, de kevésbé erőteljes beavatkozást igényel a szervezet működésébe. Kiderült ugyanis, hogy nem kell a páciensek hátában lévő idegeket stimulálni, hanem elég, ha a bokájuknál találhatót ingerlik.
A sípcsont hátoldalán futó ideget a boka közelében ingerelve ugyanis éppen azokat az idegeket lehet stimulálni, mint amelyek a húgyhólyag szempontjából fontosak. (A szóban forgó idegpályáknak ugyanis vannak közös pontjai, a bokából így - mondhatnánk - "távvezérelhetők" a húgyhólyaghoz vezető idegpályák is, és persze ezáltal az ottani izmok is.)
Az újfajta kezelés egy apró tűt igényel, amelyet a boka bőrébe tesznek bele, hogy elérje az ideget. A tűt egy elektródához kapcsolják, amelyet egy kerek ragtapasszal rögzítenek a bőrhöz. Egy stimulátor áramforrásával ezután gyenge áramot vezetnek a tapaszon és a tűn át, ami bizsergető érzés okoz a lábban.
Az USA Minnesota államában lévő Centre for Continence Care & Female Urology újfajta kezelése igen hatékonynak bizonyult, a napi vizelési kényszert majdnem felére csökkentette. Nap közben tíz helyett csak hatszor, éjjel átlagosan 3,5 helyett két alkalommal kellett a pácienseknek a vécére kimenniük.
A módszer nem 100 százalékos sikerrel kecsegtet brit szakértők szerint, de már az 50-60 százalékos javulás is nagy eredménynek tekinthető - véli egy specialista, Raj Persad, az urológiai sebészet professzora.
Ez is érdekelhet
