A férfiak ondója többféle alkotóelemből áll össze, beleértve magukon a hímivarsejteken túl vizet, lipideket, szénhidrátokat, sókat, szerves savakat, nukleinsavakat, vitaminokat, hormonokat, fehérjéket, immun- és egyéb sejteket, mikrobákat egyaránt. Ennek tükrében kevésbé meglepő talán, hogy az emberi szervezetben bizony allergiás reakció is felléphet, ha a különböző alkotóelemek elegyével érintkezik – írja az IFLScience. Ondóallergiáról, avagy humánondó-túlérzékenységről elsőként 1958-ban készült orvosi feljegyzést egy holland nőgyógyász, J.L.H. Specken révén. Azóta számos esetet leírtak, amelyek többnyire 20 és 30 év közöttieket érintettek. Becslések szerint csak az Egyesült Államokban 40 ezer érintett lehet, százezer nőre átlagosan 24 ondóallergiás eset jut a tengerentúlon.
Az esetek 40-50 százalékában a tünetek már az első szexuális aktus után megjelennek. A lehetséges szimptómák köre igen tág, illetve súlyosságuk is rendkívül változó. A többi között felléphetnek olyan lokális panaszok, mint a gyulladás, duzzanat, viszketés, égő érzés, vörösség és fájdalom a külső nemi szervek területén, de akár szisztémás reakciók is jelentkezhetnek, így csalánkiütés, viszketés és nehézlégzés. Önmagában az ondóallergia nem vezet közvetlenül meddőséghez, mindazonáltal az együttlétek okozta kellemetlenségek korlátozhatják az érintett párok szexuális életét. Részben megoldást jelenthet a panaszok megelőzésére az óvszerhasználat, valamint enyhülést hozhat a deszenzibilizációs terápia allergológus szakorvos vezetésével.
Ez is érdekelhet
Érdemes megemlíteni, hogy allergiás reakció nemcsak mások ondójával szemben alakulhat ki, hanem a férfiak saját ondójával szemben is. Ez az úgynevezett orgazmus utáni betegség szindróma (post-orgasmic illness syndrome, POIS). A ritka zavar influenzaszerű tüneteket okozhat – zavartságot, izomfájdalmakat, szemviszketés, lázat –, amelyek röviddel az ejakuláció után jelentkeznek, majd akár 2-7 napig is megmaradhatnak. Ez első két esetriport 2002-ben jelent meg a témában, azóta pedig kimutatták, hogy a jelenségnek kétféle típusát lehet megkülönböztetni: az elsődleges POIS tünetei már a legelső magömlés után tapasztalhatóak, míg a másodlagos POIS csak későbbi életszakaszban fejlődik ki. Az állapot kezelése meglehetősen nehéz feladat, és jelenleg elsősorban gyógyszerek alkalmazásán alapul.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
