Majd kilenc hónappal a kórházak átalakítása után kaotikus állapotok uralkodnak a fővárosi szülészeteken. Vannak nők, akik papíron nem létező kórházi osztályon szülnek, mások fantomágyakon fekszenek, ám a legpikánsabb azok helyzete, akiknek szülését nem létező orvosok vezetik le.
- Azért nincs botrány a szülészetek átalakítása miatt, mert ez is olyan, mint a szülés. Közben arra gondolsz, belehalsz, de abban a pillanatban, hogy a hasadra fektetik a babát, mindent elfelejtesz, a fájdalomnak még az emléke is megszűnik - mondja Trandakisz-Borbély Zsuzsa, és ujjbegyével ezredszer is végigsimítja Kristóf fejecskéjét. A szobában két anya fekszik, és minden a két kis jövevény lélegzetvételéhez igazodik.
FIZESS, HA TUDSZ
- Nyolc hónapos terhes voltam, amikor az orvosom közölte, hogy kész, vége. Senki sem tudja, mi lesz a Schöpf-Merei kórház sorsa, mire szülni fogok, ő már egy magánkórházban fog dolgozni. Ha követem, 250 ezer forintba kerül majd a szülés - fog bele a történetébe Zsuzsa. A Schöpf-Mereit ugyanis áprilisban törölték a tb-finanszírozott intézmények listájáról, jelenleg furcsa egy szerzet: köztulajdonban lévő magánkórház, amíg a jövő év elején el nem adják.
Zsuzsa szobatársa, Gulyás Györgyné, Hedvig is a Schöpf-Mereiben szülte az első gyermekét, de Marcival már nem tudtak odamenni, mert a családnak nem volt erre 150 ezer forintja. Zsuzsa nyolc hónapos terhesen kezdett el kórházat keresni. Gondolta, bejárja azt az utat, amit Horváth Ágnes egészségügyi miniszter ajánlott: elment a területileg illetékes budafoki szakrendelőbe. De hiába várt órákig, mire rákerült volna a sor, lejárt a rendelési idő, majd másnap az orvos közölte, nem tudja elvállalni, mert annyi a betege. Így végül választott orvos nélkül szült a Szent Imre kórházban. Hedvignél az okozta az izgalmakat, hogy férje kezdő autóvezető, ezért előre megbeszélték: nem bénáznak, ha eljön az idő, mentőt hívnak. Ám 20 perccel a riasztás után a mentő még sehol sem volt. Újra telefonáltak, mire azt a választ kapták: még el sem indultak, mert nincs szabad autójuk, és nem tudták, mikor szabadulnak fel.
- És ez nem valahol vidéken, hanem Pesten, a IX. kerületben! - hitetlenkedik Hedvig, akit aztán mégis a férje vitt be a kórházba.
MINT A REPTÉREN
A Tétényi úti Szent Imre kórház viszont a szülészetek átalakításának egyik nyertese. A miniszter áprilisban kihirdette, hogy ezután egy sor kórházban nem lesz szülészet. A Szent Imre megmaradt, és idén itt 31 százalékkal több gyermek született, mint egy évvel korábban. Mindennek persze ára van, az internetes portálokon az anyák úgy jellemzik a kórházat, hogy ott akkora a zsúfoltság, mint egy reptéri váróteremben. Valóban kevés nő álmodozik arról, hogy gyermekét az üvegajtón keresztül, a lépcsőházban, vadidegen emberek gyűrűjében lássa meg először az apja vagy a kistestvére, sokszor mégis így történik. Meghatott nagypapák fényképeznek más nagypapák válla mögül, anyává és apává lett nők és férfiak könnyek között ölelik egymást, miközben kerekes székben végigtolnak mellettük mondjuk egy szemészeti beteget.
Ám odabent, a 2002-ben elkészült modern gyermekágyas osztályon ebből semmi sem látszik. Nagy a nyugalom, de azért egy csendesebb napon is előfordul, hogy egy anyának azért kell fizetnie, hogy nap közben a gyermekével lehessen. Ha a gyermekágyas részlegen az ingyenes szobákban már nincs hely, akkor a nőket a császármetszés után egy másik osztályra viszik, ahova a babák nem jöhetnek velük. (Az internetes mamaportálok szerint az is előfordul, hogy valaki a szülés után - jobb híján - a szemészetre kerül.)
Izgalmas helyzetek máshol is adódnak. A Kútvölgyi kórházban például elvileg nincs szülészet, de ha valaki arra téved, meglepődhet, mert a nem létező osztály mégis működik. És a furcsaságok ezzel nem érnek véget. A Semmelweis Egyetem szülészeti klinikáin november utolsó napjaiban 200 ágyon 313 nő feküdt - legalábbis papíron. Mert a miniszter hiába találta ki, hogy meg kell szüntetni az ágyakat, a megmaradó intézmények nagy részében nem hajtották végre az intézkedést.
CSÁSZÁRRAL A FOLYOSÓN
A kórházi vezetők egy része ugyanis úgy gondolja, hogy ha valaki előtt leeresztenek egy sorompót, akkor a gyáva megáll, az ostoba nekimegy, az okos meg átbújik alatta. Az egyetemnek 284 szülészeti-nőgyógyászati ágya volt áprilisig, ezután már csak 200 maradt. A szülést viszonylag problematikus visszatartani, elszabotálták hát a döntés végrehajtását, mert végül is a kisdedeknek valahol világra kell jönniük. Erre a minisztérium is rájött, és akkor született meg az a zseniális ötlet, hogy a "szüléshez nem kell ágy". Ami annyit tesz, hogy szülni olyan ágyon is lehet, amelyet a tb egyébként nem finanszíroz - a kórház külön megkapja a támogatást az egészségbiztosítótól.
Így a megmaradt szülészetekről nemhogy nem dobták ki a fekhelyeket, hanem sok helyen még újakat is betoltak melléjük, így most egyes ágyak papíron megszűntek, de mégis vannak, máshol pedig soha nem létező ágyak kerekedtek nagy hirtelen, mert szépen bevitték őket a Szent Imre vagy a Szent János kórház kórtermeibe. Az egészségpolitika magasságaiban ugyan a szüléshez nem kell ágy, de a szülészetek valóságában a mamát és a babát valahova mégiscsak le kell fektetni.
- Nem tudom, mikor dobnak ki - mondogatják a kismamák a hozzátartozóknak, mert a nők nem addig maradnak a kórházban, ameddig az ő és a gyermekük állapota előírná, hanem amíg van számukra hely.
- Császármetszéssel hoztam világra kislányomat a Baross utcai klinikán, és meglepetésemre a negyedik nap reggelén közölték, hazamehetek - mesél a "kidobás" részleteiről Szász Mónika.
- Korábban erről szó sem esett, azonnal hívnom kellett a férjemet, hogy induljon értem, mert a következő anya már ott van a szobám előtt. De szó szerint, a folyosón, a látogatóknak kitett vaspadon ült a friss császármetszésével, ott várta ki, amíg gyorsan kiszedték a varratomat, és összecsomagoltunk. Előző éjjel ugyanis front volt, és nagyon sok baba született - fűzi hozzá magyarázatképp.
SZÁZTÍZ SZÁZALÉK
Az Egészségbiztosítási Felügyelet adatai szerint a fővárosi szülészetek az átalakítás utáni hónapokban 110 százalékon üzemelnek. A kórházak végül is megkapják a szülés után járó pénzeket, és senki nem kérdezi meg, tessék mondani, hogyan lehet 100 ágyra 110 nőt elhelyezni. Egy intézmény annyi anyát fogadhat, amennyit csak tud, ki is fizetik neki, ám a kisdedeknél már nem ez a helyzet. A Semmelweis Egyetem kettes női klinikáján intenzív ellátásra szoruló kis betegek közül akkor is csak 23 gyógyításának költségeit fizeti ki a biztosító, ha aznap éppen 31 baba szorul segítségre.
Szerencsére az anyák nagy részének fogalma sincs róla, mi történik a háttérben. Legtöbbször azt sem tudják, hogy ők nem létező szülészeten vagy fantomágyakon fekszenek. A legkönnyebben talán azt lehet észrevenni, ha nem létező orvosok segítik világra a gyermeküket. Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter ugyanis sorban szüntette meg a szülészeteket, az anyák hiába kedvelték a Margit kórház vagy a Szent Rókus orvosait, sztárszülészek maradtak egyik napról a másikra állás nélkül. A kismamák kényszerből a megmaradó intézményekbe vándoroltak. A Szent Imrében idén négyszázzal több gyermek született, mint tavaly, de egyetlen orvosi státussal sem kaptak többet, mint az elmúlt évben. Most kilenc szülészorvosi álláshely mellett a kórháznak van még 21 önkéntes segítője is. Ezek az orvosok vannak is, meg nincsenek is. Szerződnek ugyan a kórházzal, de bért mégsem kapnak. Ide hozzák szülni az általuk gondozott várandós nőket, van felelősségbiztosításuk is arra az eshetőségre, ha hibáznának. Az intézmény megkapja a szülésért járó tb-támogatást, a "vendégorvosok" viszont ingyen dolgoznak, csak ha ügyeletet vállalnak, azt fizetik ki nekik.
Az érintett családok pedig "önkéntesen" segítik a reform révén állás és fizetés nélkül maradt egészségügyieket. És hogy egy osztály létezik-e vagy sem, azt nem mindig egyszerű megítélni. Varga-Fűrjes Virág a Szabolcs utcában szülte néhány hete első kisbabáját. Az intézet rajta volt a miniszter halállistáján, ám múlt vasárnap este még mindig létezett, mégpedig csúcsüzemben, három másik kórház helyett is itt szültek az asszonyok. Mindennap másik megszüntetésre vagy átszervezésre ítélt intézmény dolgozói adták a személyzetet.
CSODA MINDENNAP
- Szörnyen ideges volt mindenki. Hétfőn a Szabolcs utcaiak azt mondták: bejöhetnek a látogatók a szobába, kedden azonban a Honvéd kórházasok kizavarták őket. Bogi az első kisbabám, első nap odaadták, a mellemre vettem, és annyira örültem, milyen szépen szopik - aztán észrevettem, ez nem is az én gyerekem. Egy Róbert nevű fiúcskát szoptattam meg. A furcsa tejtestvérség után megígérték, nagyon fognak figyelni. De mielőtt hazamehettünk, megint tévesztettek. Azt mondják, mindjárt hozzák Botondot, vagyis egy kisfiút akartak odaadni a kislányom helyett.
Már tavaly április és június között is magas, 91 százalékos volt a szülészetinőgyógyászati osztályok kihasználtsága. A durván 4600 ágynak ennek ellenére több mint 40 százalékától el kellett búcsúzni, ráadásul úgy, hogy semmilyen fejlesztés nem történt előre. Csak most készült el a Szent János kórház öt új szülőszobája vagy a MÁV-kórház új szülészeti részlege, ahol már a koraszülötteket is el tudják látni.
A szülészeteken mindennap csoda történik, és ha a gyerekek és az anyák megszenvedik is az ésszerűtlen átszervezéseket, végül, ha egészségesek, boldogan térnek haza.
- Nem esznek az anyák, ez itt a legnagyobb baj - dohog a nővér kedvesen a Szent Imre kórházban. S valóban, sorban viszik el az érintetlenül hagyott ebédeket - az édesanyák most mással vannak elfoglalva. A babák alszanak, a mamák pedig átölelik a pólyákat, vagy a tenyerükben tartják a kicsi fejeket. És nem tudnak betelni a látvánnyal.
Élő Anita
hetivalasz.hu
(2008.01.03. 10:46)