Egy amerikai kutató sebészeti beavatkozás, vagy gyógyszerek alkalmazása nélkül elérte, hogy hátsó lábaikra béna kísérleti egerei legalább részben visszanyerték járóképességüket.
Az ABC News értesülései szerint a Northwestern University kutatócsapata Samuel Stupp vezetésével olyan molekuláris szerkezeteket fejlesztett ki, amelyet közvetítő folyadék segítségével beinjekciózták a kísérleti egerek gerincébe. Hat héttel később az állatok újra jártak. Igaz, nem voltak olyan virgoncak, mint sérülésük előtt, azonban a kezelés nélkül bénulásuk életük végéig tartott volna.
Stupp az orvostudomány egyik legizgalmasabb, legmodernebb szeletének, a regeneratív orvoslásnak a szakértője. Kollégáival együtt arra keresi a választ, hogyan szüntethetőek meg az olyan betegségek, mint a Parkinson, vagy az Alzheimer, illetve, hogy a sérült emberi test hogyan tudja kijavítani magát a technológia segítségével.
Az eddigi, laborban elért eredmények ígéretesek, azonban ami működik a kísérleti egerek és patkányok esetében, nem feltétlenül alkalmazható az embereknél. Ha viszont sikerül megtalálni a megfelelő megoldást, az orvoslás egy új korszakba léphet.
Stupp és kutatócsoportja a nanotechnológiát igyekszik kombinálni a biológia világával. Olyan molekulákat próbálnak létrehozni, amelyek egymással kölcsönhatásba lépve nagyobb molekuláris szerkezetekké képesek összeállni, s amelyek képesek "körülölelni" az emberi test egyes sejtjeit. Ez által befolyásolhatják, az adott sejtek működését, illetve őssejtek esetében azt, hogy mi fejlődjön ki belőlük.
Ez a módszer némileg eltér a szélesebb körben alkalmazott másik megközelítéstől. A University of Michigan kutatói ugyanis olyan nanorészecskékkel kísérleteznek, amelyek egy sejt méretének ezredrészét teszik ki. Ezek kellően kicsik ahhoz, hogy átjussanak a sejtek falán, s így közvetlenül a fertőzött, vagy sérült sejtekbe tudják bejuttatni az ellenanyagot, például rákellenes gyógyszereket.
"Ez a nanotechnológia trójai falova" - magyarázta az ABC-nek adott interjújában James R. Baker az egyetem nanotechnológiai intézetének vezetője. Stupp módszere ehhez képest jóval nagyobb molekuláris szerkezeteket alkalmaz, igaz, még ezek sem láthatóak szabad szemmel.
A gerincvelő sérülését azért nehéz gyógyítani, mert a sérülés utáni hetekben egyfajta fizikai akadály alakul ki a sérült résznél, amely megakadályozza, hogy az idegsejteken továbbhaladjanak a mozgást kezdeményező jelek. A Stupp csapata által kifejlesztett speciális molekulák azonban körülölelik a sérült részt, és olyan biológiai jelet adnak az őssejteknek, amelytől azok idegsejtekké alakulnak át.
"A módszer segítségével a kísérleti egerek átmetszett gerincvelőjében regenerálódó idegsejteket találtunk" - magyarázta Stupp. "Ez egy nagyon izgalmas felfedezés, ugyanis nagyon jelentős szerepe van annak, hogy sikerült elérni, hogy a sérült területen regenerálódjanak az idegpályák."
Ez annyit jelent, hogy a gerincvelő gyógyszerek és sebészeti beavatkozás nélkül képes meggyógyítani önmagát. Mi történik azonban a nanorészecskékkel, miután feladatukat elvégezték?
"Ezek a molekulák teljes mértékben lebomlanak" - magyarázta a szakember, aki most kezdi a Parkinson-kór ellenszerének kutatását. "Így néhány hét után eltűnnek a szervezetből. Most Parkinsonnal fertőzött egereken kísérletezünk, és bár egyelőre még nagyon korai szakaszban járunk, mégis nagyon érdekes, funkcionális gyógyulásokat láttunk."
Bár a vélemények megoszlanak, lehetséges, hogy a kétféle módszer kombinációja hozhatja el a tökéletes megoldást a sérült embereknek. Stupp, saját elmondása szerint arra törekszik, hogy integrálja a nanotechnológiát és a hagyományos orvosi gyakorlatot.