1994. február 19-én este negyed 9-kor bevittek a mentők egy fiatal nőt a kaliforniai Riverside város központi kórházának sürgősségi ügyeletére – olvasható a Telex cikkében. A beteg légzési nehézségekkel küzdött, szívverése pedig túl gyors volt. A 31 éves páciens akkor már 6 hete tudta, hogy előrehaladott méhnyakrákja van, és az orvosok maximum 1 évet jósoltak még neki, mielőtt meghal. A nő végül nagyjából 45 perccel a kórházba szállítását követően elhunyt – esetét azonban számos hátborzongató részleg és rejtély tarkítja. A szóban forgó nő Gloria Cecilia Ramirez volt.
Egymás után ájultak el az egészségügyi dolgozók
A portál cikke szerint Ramirezt a Riverside General Hospital ügyeletén kezelték, és első lépésként többféle nyugtatót adtak neki infúziósan. A beteg azonban „nem reagált jól a kezelésre”, így defibrillálni próbálták, illetve vért is vettek tőle néhány vizsgálathoz. A kórház dolgozói aztán több furcsaságot is felfedezett. Többen azt mesélték, hogy a nő körül fokhagymaszag terjengett, a beteg bőrén pedig olajosan fénylő réteget véltek látni.
Az ápolónő, aki vért vett Ramireznek, ammóniaszagúnak érezte a vérmintát, egy rezidens pedig apró, drapp színű darabkákat fedezett fel a vérben. Nem sokkal később mindketten elájultak, majd a pácienst kezelő légzésterapeuta is összeesett, végtagjai pedig átmenetileg mozgásképtelenné váltak.
A sürgősségin azon az estén 37-en dolgoztak. Közülük végül 23-an lettek rosszul. 15-en éreztek ammóniaszagot Ramirez körül, emellett pedig változatos tüneteket produkáltak a megbetegedett kórházi dolgozók: szédülést, hányingert, légszomjat, izomgörcsöket, a légutaknál jelentkező égető érzést, valamint átmeneti bénulást éltek át, és – ahogy már fentebb említettük – többen el is ájultak. Hat alkalmazott annyira rosszul lett, hogy kórházi kezelésre szorultak. Mivel rengeteg dolgozó rosszul lett Ramirez megérkezése után, az osztályvezető a sürgősségi részleg kiürítéséről döntött, így a betegek ideiglenesen a kórház parkolójába vitték – derült ki a Telex összefoglalójából. Néhány alkalmazott Ramirezzel maradt ugyan, de segíteni már nem tudtak rajta.
Azóta is csak találgatják, mi állhatott a háttérben
Az eset azonban a nő halálát követően sem lett egyszerűbb. A halál és a furcsa rosszullétek felkutatása ugyanis több ponton is akadályba ütközött. A megyei halottkém például nem engedte meg a helyi foglalkozásbiztonsági hivatal szakértőinek, hogy jelen legyenek a nő boncolásánál, pedig ez törvényi kötelességük lett volna. Az egyik szakember ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta egy oknyomozó újságírónak, hogy valami nagyon komoly dolog történhetett abban a kórházban azon az éjszakán, és a halottkém nem akarta, hogy ezt kiderítsék.
További nehézséget jelentett, hogy egyes bizonyítékok egyszerűen eltűntek. Nem találták meg például sem a vérvételhez használt tűt, sem a vérmintát, de még a nő begyógyszerezéséhez használt infúziós tasakot sem, pedig ez utóbbit állítólag még el is küldték a gyógyszerfelügyelethez, hogy megvizsgálják. A többi tárgyat pedig elvitték egy szeméttelepre, mondván, hogy veszélyes hulladékok – ennek ellenére a tároló hordók egyáltalán nem voltak felcímkézve, így később lehetetlen volt beazonosítani azokat. A nyomozás során az is kiderült, hogy a halottkémi hivatal – titokban, a család tudta és beleegyezése nélkül – másodszor is felboncoltatta a holttestet, a kórházat felügyelő egészségügyi szervezet pedig megtiltotta a dolgozóknak, hogy bárkinek beszéljenek nő haláláról.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A cikk szerint hónapokkal Ramirez halála után végül elkészült egy hivatalos jelentés, amelyben azt állították, hogy a nő a rák következtében fellépett veseelégtelenségbe halt bele. A helyi újságírók pedig hiába kértek magyarázatot a több ember által is említett furcsa szagokra, erre csupán annyi válasz érkezett, hogy biztosan a „halál szagát” érezték. A kórházi dolgozók különös tüneteit pedig egyszerűen tömeghisztériával magyarázták.
A hivatalos jelentéssel természetesen nem elégedett meg a család, mire azonban kiadták nekik Gloria holttestét, az olyan szörnyű állapotban volt, hogy az újbóli boncolás nem vezetett eredményre. A szívet azonban meg sem kapták. Az eset kapcsán aztán számos elmélet született, amelyek közül az egyik legvalószínűbbnek tűnő magyarázat az, hogy a kórház egy titkos, metamfetamingyártó laboratóriumot működtetett, vagy legalábbis részt vett a drog előállításában. Ez ugyanis – szakértők szerint – megmagyarázza az ammóniaszagot, valamint a tömeges rosszullétet is. Bizonyítani azonban nem sikerült.
