A gyerekvállalás és a vérzékenység közötti kapcsolat legfontosabb tudnivalóit dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa foglalta össze.
Többféle eredetű és különböző súlyosságú vérzékenység létezik. Az öröklődő vérzékenységek közül a leggyakoribb a Von Willebrand-betegség , amelyet az azonos nevű alvadási faktor hiánya vagy csökkent működése hoz létre. Bár a leggyakoribb vérzékenységről van szó, megnyugtató, hogy 80 százalékban enyhe formájú.
Az enyhe és közepesen súlyos vérzékenység a terhességet nem befolyásolja, hiszen ez idő alatt a Willebrand-faktor aktivitása is megnövekszik, így gyakorlatilag a terhesség idejére a vérzékenység megszűnik. Ennek ellenére a vérzékenységre hajlamos kismamáknak nemcsak rendszeres nőgyógyászati kontrollra, hanem gyakori hematológus szakorvosi gondozásra is szükségük van.
Sok esetben felderítetlen marad a vérzékenység problémája, van azonban néhány tünet, amely felhívja rá a figyelmet:
- foghúzás után fellépő, sokáig tartó vérzés,
- kék foltok jelennek meg a testen, minimális (észre sem vett) mechanikai behatásra,
- ismétlődő orrvérzések,
- erős menstruációs vérzés,
- vashiányos vérszegénység,
- vérzékenység előfordulása a családban.
Sokan ha tapasztalják is a tüneteket, mégsem fordulnak orvoshoz, pedig ha kezeltetnék a betegségüket, elkerülhető lenne az erős havivérzés okozta életminőség-romlás és a vashiány okozta fáradtság is.
A másik fontos indok a diagnózis időben tisztázására a műtéti beavatkozások és a szülés utáni vérzéses szövődmények kiiktatása. A diagnózis vérvételből és laboratóriumi vizsgálatból könnyen felállítható. "Fontos feladat a szakorvosi vizsgálat során a vérzékenységek elkülönítése, az alapbetegség diagnosztizálása, ugyanis mindegyik vérzékenységet más-más módon kell kezelni" - hangsúlyozza dr. Szélessy Zsuzsanna.
Legjobban: