Biztosan te is emlékszel még arra, hogy a koronavírus-járvány elleni védekezés részeként mennyi korlátozást vezettek be annak idején. Itthon például hosszú időre elhalasztották a nem sürgős műtéteket, így a kórházaknak 2022-ben már jelentős méretű várólistát kellett ledolgozniuk. Ilyenkor tehát másfél-két évvel korábban diagnosztizált betegeket kezdtek el futószalagszerűen műteni – köztük Andrást, akinek történetéről a Telex számolt be a napokban. „Andrásnál is megcsinálták a labort, az altatáshoz szükséges kikérdezést, a hashajtózást. Csak egyvalami maradt el: nem ellenőrizték újra, mi a helyzet a betegségével. Szerencsére az orvos az utolsó pillanatban kapcsolt” – olvasható a cikkben.
Kiújultak a panaszai, majd nyomtalanul eltűntek
A történet 2017-ben kezdődött, amikor is herevízsérvet diagnosztizáltak Andrásnál. Az akkor 22 éves férfit még abban az évben meg is műtötték az egyik budapesti kórházban, de mivel panaszai kiújultak, 2018-ban ismét kés alá feküdt ugyanabban az intézményben. Itt azonban még nem ért véget a páciens kálváriája, ugyanis a kellemetlenségek továbbra sem múltak el.
András 2019 elején elment egy magánrendelésre, ahol az orvos megállapította, hogy a műtétet rosszul végezték el, ezért újabb beavatkozásra lenne szükség. Az ismételt operációt már egy másik budapesti kórházban tervezték, az időpontot 2020 novemberére tűzték ki. Csakhogy közben kitört a koronavírus-járvány, és csupán halaszthatatlan, életmentő műtétek elvégzését engedélyezték a kórházaknak. András operációját ezért egy héttel a tervezett időpont előtt telefonon lemondták. Végül 2022 decemberében hívták fel újra a férfit – ezúttal azzal, hogy eljött a műtét elvégzésének ideje. A műtét új időpontjának 2023. január 5-ét jelölték meg.
A férfin elvégezték a műtét előtt szükséges laborvizsgálatokat és mellkasröntgent, valamint az aneszteziológus is konzultált a pácienssel. András heréjét viszont már nem vizsgálták meg az urológiai osztályon. Aztán eljött a műtét napja, ami több szempontból is érdekesen alakul. „Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, Andrásnak előző nap hashajtót kellett szednie a műtétre való felkészülés érdekében, csak délutánig ehetett valamit és éjfélig ihatott vizet. A műtét napján reggel 7 órára ment be a kórházba, ahol infúziókat kapott. Több órát várakozott, aztán adtak neki egy újabb infúziót, majd betolták a műtőbe. A műtőasztalon leszíjazták és elaltatták” – részletezi a történteket a Telex cikke. Mint írják, az operáló orvos a biztonság kedvéért kézzel megpróbálta kitapogatni a herevízsérvet, de mivel nem érezte a problémát, ultrahanggal is megvizsgálták a beteget, aki már elaltatva feküdt a műtőasztalon. Így tehát a here felvágása előtti utolsó pillanatban derült ki, hogy a herevízsérv már felszívódott, tehát nincs is mit megműteni.
„Elfelejtett szólni, hogy már nem áll fenn a probléma”
„A beteg vonatkozásában leírt műtéti beavatkozás nem elsődleges beavatkozás volt, azt évekkel korábban két műtét már megelőzte. A műtött herevízsérv esetében általánosságban elmondható, hogy a műtétet követően maradhatnak olyan folyadékkal telt szövetek, amelyek fizikális vizsgálattal kiújult sérvnek imponálnak, de idővel felszívódhatnak, ezért nincs szükség további műtétre” – reagált a kórház a Telex megkeresésére.
Azonban nem is a történet ezen részét lehet nehezen elfogadni, hanem azt, hogy a műtét szükségességét megállapító fizikális és UH-vizsgálat csak a műtőasztalon valósult meg. Az altatásból ébredező beteget ráadásul még kérdőre is vonta az orvos, hogy miért nem szólt, hogy valójában már megszűnt a problémája. András ezzel kapcsolatban azt mondta a lapnak, hogy az évek alatt megszokta, hogy herevízsérve van, és nem vizsgálta rendszeresen, hogy változott-e valami odalent. Laikusként nem is biztos, hogy jól ki tudta volna tapintani a folyadékgyülemet – és egyébként sem feltétlenül a beteg dolga megállapítania, hogy javult-e az állapota.
„Engem ebben az egész ügyben leginkább az zavar, hogy itt meg lehetett volna spórolni nekem egy csomó kellemetlenséget és időt, meg lehetett volna spórolni egy csomó munkát és kiadást a kórháznak és az egészségbiztosítónak, és meg lehetett volna spórolni az orvos értékes idejét is, aki ehelyett csinálhatott volna valami hasznosabbat” – fogalmazott a férfi, aki egyébként hálás az orvosnak azért, hogy végül nem vágta fel feleslegesen a heréjét. „Igazán dühös akkor lennék, ha felvágtak volna, mert akkor egy ideig még feküdnöm is kellett volna utána, ilyenkor ugyanis nem szabad lógnia a heréknek” – tette hozzá a páciens, aki balszerencsés helyzetnek nevezte az esetét.
Legjobban: