Biztosan te is emlékszel még arra, hogy a koronavírus-járvány elleni védekezés részeként mennyi korlátozást vezettek be annak idején. Itthon például hosszú időre elhalasztották a nem sürgős műtéteket, így a kórházaknak 2022-ben már jelentős méretű várólistát kellett ledolgozniuk. Ilyenkor tehát másfél-két évvel korábban diagnosztizált betegeket kezdtek el futószalagszerűen műteni – köztük Andrást, akinek történetéről a Telex számolt be a napokban. „Andrásnál is megcsinálták a labort, az altatáshoz szükséges kikérdezést, a hashajtózást. Csak egyvalami maradt el: nem ellenőrizték újra, mi a helyzet a betegségével. Szerencsére az orvos az utolsó pillanatban kapcsolt” – olvasható a cikkben.
Kiújultak a panaszai, majd nyomtalanul eltűntek
A történet 2017-ben kezdődött, amikor is herevízsérvet diagnosztizáltak Andrásnál. Az akkor 22 éves férfit még abban az évben meg is műtötték az egyik budapesti kórházban, de mivel panaszai kiújultak, 2018-ban ismét kés alá feküdt ugyanabban az intézményben. Itt azonban még nem ért véget a páciens kálváriája, ugyanis a kellemetlenségek továbbra sem múltak el.
András 2019 elején elment egy magánrendelésre, ahol az orvos megállapította, hogy a műtétet rosszul végezték el, ezért újabb beavatkozásra lenne szükség. Az ismételt operációt már egy másik budapesti kórházban tervezték, az időpontot 2020 novemberére tűzték ki. Csakhogy közben kitört a koronavírus-járvány, és csupán halaszthatatlan, életmentő műtétek elvégzését engedélyezték a kórházaknak. András operációját ezért egy héttel a tervezett időpont előtt telefonon lemondták. Végül 2022 decemberében hívták fel újra a férfit – ezúttal azzal, hogy eljött a műtét elvégzésének ideje. A műtét új időpontjának 2023. január 5-ét jelölték meg.
A férfin elvégezték a műtét előtt szükséges laborvizsgálatokat és mellkasröntgent, valamint az aneszteziológus is konzultált a pácienssel. András heréjét viszont már nem vizsgálták meg az urológiai osztályon. Aztán eljött a műtét napja, ami több szempontból is érdekesen alakul. „Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, Andrásnak előző nap hashajtót kellett szednie a műtétre való felkészülés érdekében, csak délutánig ehetett valamit és éjfélig ihatott vizet. A műtét napján reggel 7 órára ment be a kórházba, ahol infúziókat kapott. Több órát várakozott, aztán adtak neki egy újabb infúziót, majd betolták a műtőbe. A műtőasztalon leszíjazták és elaltatták” – részletezi a történteket a Telex cikke. Mint írják, az operáló orvos a biztonság kedvéért kézzel megpróbálta kitapogatni a herevízsérvet, de mivel nem érezte a problémát, ultrahanggal is megvizsgálták a beteget, aki már elaltatva feküdt a műtőasztalon. Így tehát a here felvágása előtti utolsó pillanatban derült ki, hogy a herevízsérv már felszívódott, tehát nincs is mit megműteni.
„Elfelejtett szólni, hogy már nem áll fenn a probléma”
„A beteg vonatkozásában leírt műtéti beavatkozás nem elsődleges beavatkozás volt, azt évekkel korábban két műtét már megelőzte. A műtött herevízsérv esetében általánosságban elmondható, hogy a műtétet követően maradhatnak olyan folyadékkal telt szövetek, amelyek fizikális vizsgálattal kiújult sérvnek imponálnak, de idővel felszívódhatnak, ezért nincs szükség további műtétre” – reagált a kórház a Telex megkeresésére.
Azonban nem is a történet ezen részét lehet nehezen elfogadni, hanem azt, hogy a műtét szükségességét megállapító fizikális és UH-vizsgálat csak a műtőasztalon valósult meg. Az altatásból ébredező beteget ráadásul még kérdőre is vonta az orvos, hogy miért nem szólt, hogy valójában már megszűnt a problémája. András ezzel kapcsolatban azt mondta a lapnak, hogy az évek alatt megszokta, hogy herevízsérve van, és nem vizsgálta rendszeresen, hogy változott-e valami odalent. Laikusként nem is biztos, hogy jól ki tudta volna tapintani a folyadékgyülemet – és egyébként sem feltétlenül a beteg dolga megállapítania, hogy javult-e az állapota.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
„Engem ebben az egész ügyben leginkább az zavar, hogy itt meg lehetett volna spórolni nekem egy csomó kellemetlenséget és időt, meg lehetett volna spórolni egy csomó munkát és kiadást a kórháznak és az egészségbiztosítónak, és meg lehetett volna spórolni az orvos értékes idejét is, aki ehelyett csinálhatott volna valami hasznosabbat” – fogalmazott a férfi, aki egyébként hálás az orvosnak azért, hogy végül nem vágta fel feleslegesen a heréjét. „Igazán dühös akkor lennék, ha felvágtak volna, mert akkor egy ideig még feküdnöm is kellett volna utána, ilyenkor ugyanis nem szabad lógnia a heréknek” – tette hozzá a páciens, aki balszerencsés helyzetnek nevezte az esetét.
