Az arányok mindenkinél mások, de a legtöbb orvos főállása mellett rendel magánban is. Azért, mert csak a magánpraxisból nem biztos, hogy meg lehet élni. De igazából az egész témát ketté kell választani: magánorvosnál lehet mellplasztikát csináltatni, el lehet menni meddőségi tanácsadásra, allergiavizsgálatra. De aki igazán beteg, lázas, vagy kórházi ágyra szorul, nem magánrendelőbe megy, hanem besétál a háziorvoshoz, egy kórházba vagy egy szakrendelésre - emeli ki a lapnak névtelenül nyilatkozó főorvos.
Kizárólag magánrendelésen szinte csak bőrgyógyász, szemész vagy allergológus tud boldogulni, de ők sem okvetlenül, hiszen fekvőhelyre egy bőrgyógyásznak is szüksége lehet. Egyszerűen azért, mert vannak olyan bőrbetegségek, amelyek nagyon súlyosak. Az orvosok egy része pusztán ezért, tehát az infrastruktúra miatt ragaszkodik az állami rendszerhez. Másoknak röntgenre vagy ultrahangra van szüksége, vagy éppen laborra és szövettenyésztésre, hogy azt se a betegnek kelljen külön intéznie. Elvileg a két ellátást az orvosok elválasztják, de bőven van példa ennek ellenkezőjére is.
Nincs magán kontra állami ellátás. Egyszerűen arról van szó, hogy a magánellátás nem olyan elfogadott, mint az állami, így onnan nem lehet társadalombiztosítás által finanszírozott vizsgálatot kérni, nem lehet állami szakrendelésre beutalót sem adni. Akkor sem, ha indokolt, a beteg pedig fizeti a társadalombiztosítást, és az ellátást az állami rendszerben is meg kellene kapnia. A gondok itt kezdődnek, mert emiatt a magánbetegeket egyszerűen beviszik a közfinanszírozottba. A kettős mércének számtalan variánsával találkozunk, a legklasszikusabb, hogy ezek a betegek hamarabb kapnak időpontot az állami rendszerben, vagyis gyorsabban megkaphatják a kezelést.
A főorvos szerint nem az a probléma, hogy az állami rendelés képtelen ellátni a betegeket, hanem hogy nem is akarja. Meglátása szerint az átterelés a magánszektorba nem titkolt cél, hiszen mindenki tudja, hogy az állami rendszerben nincs elég szakorvos. Ebből pedig az is következik, hogy akik ezt vállalni tudják, azoknak könnyebb 10-20 ezer forintért magánorvostól konzultációt vagy egyszerűbb vizsgálatot kérni, mint várni heteket vagy hónapokat az állami szakrendelőkben. Utóbbit csak akkor nem lehet kihagyni, ha a betegség komolyabb teendőt vagy drágább vizsgálatot tesz szükségessé. Ezt a vélekedést más, a lap által megkérdezett orvosok is megerősítették szakorvosi területtől függetlenül.
Forrás: Magyar Nemzet