Hirtelen jövő, heves rohamok , szinte beláthatatlan gyakoriságban és intenzitással - ezektől retteg egy pánikbeteg ember nap mint nap. A betegség rohamait intenzív, számos betegséggel összetéveszthető tünetegyüttes kíséri, megjelenését pedig erős szorongás követi a beteg részéről, aki a panaszok megismétlésétől tart. A stresszel járó, erős szorongás ráadásul újabb rohamot válthat ki, a beteg így a rosszullétek ördögi körébe kerül.
A pánikbetegség kezelését nehezíti, hogy a diagnózist sok esetben tévesen állítják fel. A rosszullétek ugyanis számos szervi megbetegedéshez lehetnek hasonlatosak, a szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri illetve neurológiai tüneteket mutató betegek jelentős hányadáról derül ki, hogy pánikbeteg. Ez azonban fordítva is igaz, megeshet, hogy az orvos tévesen vezeti vissza pánikbetegségre valamilyen szervi eredetű probléma tüneteit. A helyes diagnózishoz tehát mindenképp ki kell zárni a szervi okokat, ezt követően kezdődhet meg a gyógykezelés.
A pánikrohamokat intenzív, számos betegséggel összetéveszthető tünetegyüttes kíséri
A beteg gyógyszeres kezelésekor elsősorban antidepresszánsokat és a benzodiazepineket alkalmaznak. Előbbi csak rendszeres szedés esetén váltja ki a kívánt hatást, körülbelül 3-4 hétig tart, míg állandó dózis mellett a várt hatást előidézi. Emiatt a rohamok megszüntetésére nem alkalmas, elsősorban megelőzésükre használható. Velük szemben a benzodiazepinek azonnal kifejtik a hatásukat, és a rohammal járó, erős szorongást is gyorsan oldják. Ha a rohamok elmúltak, ezeket a szereket is el lehet hagyni, ehhez azonban tanácsos legalább hat hónapig várni.
Bizonyos esetekben nem elég a gyógyszeres kezelés, pszichoterápia is elengedhetetlen a teljes gyógyuláshoz. A kognitív viselkedésterápia során a beteg megtanulja kezelni szorongását, és átértékelni a pánikrohamot megelőző helyzetet, ezáltal képes lesz már korai stádiumban is leállítani a rosszulléteket. A gyógyulást számos egyéb módon lehet elősegíteni, egyes pszichológusok ajánlani szokták azt is, hogy a beteg naplót vezessen, melyben leírja az őt ért stressz-szituációkat, és azonosítja az ezekkel kapcsolatos gondolatait, érzéseit.