Úttörők
A magyar orvostudomány és a gyógyszervegyészet világhírű kutatókkal, nagy egyéniségekkel büszkélkedhet. Munkáik eredményeit, felfedezéseiket naponta használjuk anélkül, hogy tudnánk, kinek is köszönhető mindez. A HáziPatika.com szerkesztősége elhatározta, hogy sorozatot indít egészségügyünk olyan nagy alakjairól, akiknek a munkássága meghatározó volt a maga területén.
Iparág született
A XX. század első évtizedeinek gazdasági fellendülése kedvezett az új vállalkozások indulásának: több, azóta meghatározóvá, világhírűvé vált cég kezdte el működését ekkor, amelyek a magyar gyógyszeripar születését hozták. Ezek egyike az újpesti Chinoin, amely két tehetséges fiatal mérnök kisvállalkozásaként indult, majd világszerte ismert, kutató-gyártó tevékenységéért méltán híres nagyvállalattá nőtte ki magát. Az idén száz éves cég ma is működik: a Sanofi Aventis vállalatcsoporton belül folytatja tevékenységét. Alapítóinak egyike, történetének egyik legjelentősebb alakja dr. Wolf Emil volt.
Egy bérelt fészerben kezdődött
Wolf Emil egy Nagymező utcai festékkereskedő családjában született 1886-ban. A család elég jómódú volt ahhoz, hogy taníttatni tudja. Egyetemi tanulmányait Münchenben végezte, vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd a budapesti tudományegyetemen kémiából doktorált. Az egyetem elvégzése után németországi gyárakban és rövid ideig Richter Gedeon gyárában is dolgozott. Még huszonötödik életévét sem töltötte be 1910-ben, amikor barátjával, diáktársával, Kereszty Györggyel együtt nagy fába vágták a fejszéjüket: tíz-tízezer koronás alaptőkéjükkel (amelyet egy barátjuk, Háry Ágost egészített ki ötvenezer koronával) önálló céget hoztak létre "Alka Vegyészeti Gyár, dr. Wolf és dr. Kereszty vegyészmérnökök és társa" néven.
A frissen alapított vállalat telepengedélyét az iparhatóság száz évvel ezelőtt, 1910. szeptember 25-én hagyta jóvá (ezért ezt a napot tekintik a vállalat születésnapjának), a cégbejegyzés pedig az év október 7-én történt meg. Az üzemnek Angyalföldön, a Petneházy utca 23. számban találtak helyet, egy bérelt épületrészt, amely alig volt jelentősebb egy fészernél. Két munkatermet, csomagolót és egy laboratóriumot rendeztek be itt egy kis irodával. A kezdetleges körülményekre jellemző volt, hogy az üzem munkatermét és a laboratóriumot csak egy függöny választotta el, és ha szükség volt rá, amikor nagyon megszaporodott a munka, a két tulajdonos is beállt a csomagolóasztalok mögé segíteni. Németországi tapasztalataikra alapozva olyan gyógyszergyárat képzeltek el, ahol az import gyógyszerek kiszerelése, ampullázása, forgalmazása mellett már nemcsak a növényi és állati eredetű anyagok feldolgozásával, hanem korszerű kémiai szintézisek segítségével állítanak elő gyógyszer-hatóanyagokat.
Nehézségek után megerősödve
Az ígéretesen induló cég bajba került, amikor a csendestársuk kiválása miatt a betéti társaság felbomlott. Szerencsére hamar találtak új befektetőt Krausz Simon bankár személyében, aki nemcsak saját pénzével, 250 ezer koronával szállt be a vállalkozásba, hanem további üzlettársakat is szerzett. A megnövekedett termelés hamar kinőtte az angyalföldi bérelt telephelyet: megvásárolták hát gróf Károlyi Lászlótól Újpesten a Tó utca 1-3. szám alatti telket, ahol félmillió koronás alaptőkével, már gyári méretekben, részvénytársaság formájában indulhatott meg újra az üzem működése, "Dr. Kereszty, dr. Wolf és Társa Vegyészeti Gyár Rt." néven. (Ma is itt áll a gyár, bár az eredeti telephely 9000 nm-ről azóta mintegy húsz hektárossá bővült.)
Az igazgatótanács egyik tagja, Krausz Simon barátja volt Kóbor Tamás író is, aki a cég névadója lett: ő alkotta a kinin szóból, és az ő javaslatára vette fel a gyár 1913 szeptemberében a Chinoin fantázianevet. A cég ettől fogva Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. néven szerepelt. Főleg saját kutatásokon alapuló termékeket állítottak elő, gyógyszerek mellett állategészségügyi termékeket, fotózási, laboratóriumi vegyszereket is.
Kincsem jó ómennek bizonyult
Kezdetektől igen fontosnak tartották az alapítók a cég saját kutatási tevékenységét, saját, eredeti készítmények előállítását. Első védjegyzett termékük egy, az idült ekcéma kezelésére kikísérletezett kenőcs, valamint a Yohimbin Kincsem elnevezésű állatgyógyászati készítmény volt, amely nevét a híres Kincsem versenylóról kapta. Ennek a készítménynek az emberi gyógyításra kifejlesztett változata még nyolcvan évvel később is forgalomban volt.
A Chinoin a hazai szintetikus gyógyszergyártás úttörőjévé vált. Már a tízes évek második felében sorra jelentkezett a sikeres készítményeivel, az állatgyógyászatban például egy májmétely elleni készítménnyel (amely annyira elterjedt és híres lett, hogy még indiai elefántok kezelésére is alkalmazták), a növényvédelemben a különböző arzénes szerekkel. Az embergyógyászatban készítmények tucatjait említhetnénk, például az első eredeti vegyületek egyike, egy szintetikus úton előállított görcsoldó hatású gyógyszer-hatóanyag még ma is, több mint 90 éve, számos országban készítményként és kombinációban forgalomban van.
Megvalósult álmok
Kereskedelmi érdekeltségeik, fiókjaik révén a készítményeik eljutottak mind az öt világrészre. Volt olyan hatóanyag, amelyből a világ szükségletének hetven százalékát a Chinoin gyártotta. Termékeik között olyan görcsoldó, emésztést segítő, fájdalom- és lázcsillapító gyógyszerek, fertőtlenítőszerek, sebhintőporok is vannak, amelyek ma is szinte minden család házi gyógyszeres dobozában megtalálhatóak. Jelentős, sikeres működési terület volt a vitaminkészítmények előállítása is: gyártottak B-, D- és (a világon először üzemi formában) C- vitamint is.
Hazai cukorbetegek ezreinek életét hosszabbította meg a gyár azzal, hogy - sok, fejlettebb országot is megelőzve - már 1928-ban megkezdte az inzulin előállítását. Szomorú érdekesség, hogy a cég - ma is forgalomban lévő - sebhintőpora annyira ismert volt, hogy a második világháború frontjainak mindkét oldalán, a szembenálló felek egyaránt ismerték és alkalmazták.
A 61. év
Wolf Emil élete összefonódott a Chinoinnal, amelynek felemelkedése, fejlesztő, úttörő munkája, sikerei szó szerint életművévé váltak. A nagy ívű sikertörténetnek személyes üldöztetés miatti tragikus sorsfordulat és a második világháború vetett véget. Wolf Emilt ugyanis 1941-ben, zsidó származása miatt lemondatták vezérigazgatói tisztségéről, és 1944-ben Németországba deportálták. Dachauból 1945-ben tért haza, és azonnal munkába állt, a gyár újjászervezésén, megmentésén erejét, egészségét nem kímélve dolgozott. A politika erői azonban ekkor is súlyosan nehezedtek rá: erőfeszítései ellenére továbbra is súlyos veszteségek érték.
Háborús jóvátételképpen leszerelték a gyár új gépparkjának egy részét, és egyre fenyegetőbben árnyékolta be a cég működését az államosítás veszélye. Wolf Emilt ilyen körülmények között, túlfeszített munka közben, egy külföldi útján, rövid betegség után Belgiumban érte a halál 1947. július 15-én. Mindössze 61 éves volt, korabeli híradások szerint a szíve vitte el. Korai halála hatalmas veszteség volt az egész szakmának, ugyanakkor őt magát megkímélte attól, hogy végig kelljen élnie életművének, a Chinoinnak az államosítását, ami 1948 tavaszán következett be. Alakját azonban a nehézségeket túlélő, ma, százévesen is virágzó cég munkatársai nem felejtették el: az alapító munkájának elismeréseként a gyár századik születésnapját Wolf Emil szobrának felavatásával ünnepelték szeptember 25-én.