Részben azért, mert nincsenek meggyőződve a szűrés tényleges hasznáról. Úgy gondolják, ha egyszer már rákról van szó, akkor az ember sorsán a baj korai felfedezése lényegében nem változtat. A bizalmatlanság másik oka pedig az lehet, hogy feltűnően csak a hasznáról beszélünk, pedig - ki tudja - talán káros is lehet. Az általános lakosságszűrés bevezetése előtt a szakemberek is mérlegelték a hátrányokat is. A mammográfiával járó sugárterhelésen túl, - mely nagyon csekély, és esetleges negatív hatása a szűrés hasznával nem mérhető össze, - elsősorban a lelki tényezőket illetve a téves diagnózis lehetőségeit kell sorra vennünk.
A szűrés hatékonysága és haszna számokban
A szervezett lakosságszűrés hatásosságának egyetlen hivatalosan elfogadható bizonyítéka és indoka az, ha eredményeképpen számottevően csökken a betegségből eredő halálozás. Ezt vizsgálandó számos felmérést végeztek. Az első bizonyító értékű adatok egy 80-as évek vége táján, Svédországban végzett vizsgálatból származnak: a mammográfiával végzett szűrővizsgálat jelentősen, összességében mintegy negyedére képes csökkenteni az emlőrák okozta halálozást, és már két évvel a szűrések megkezdése után észrevehető volt a csökkenés.
Mammográfiás emlővizsgálatot Magyarországon a 1970-es évek első felében kezdtek végezni, de szervezett szűrésre csak 2001 őszétől kerül sor, ezért hazai viszonylatban a hatékonyságot jelző adatokkal még nem rendelkezünk. A méhnyakszűrés számokkal kifejezhető haszna - a méhnyakrák kialakulását megelőző állapotokból és fejlődésmenetéből adódóan - még ennél is nagyobb.
A szégyenérzet
A vizsgálaton először is a kenetvétel és a mammográfiás vizsgálat az, amely súlyosan sérti a nő intim szféráját. Sokan érzik a vizsgálatot szégyenletesnek és méltóságrombolónak. Ez a nőgyógyászati vizsgálatok velejárója, csakúgy, mint az orvosoknak az a védekező és hárító, úgynevezett tárgyiasító magatartása, amellyel éppen hölgypácienseiket és önmagukat próbálják megvédeni a szégyenletes, kellemetlen pillanatoktól. Míg ez a személytelenítés megoldhatja az orvos dilemmáját, nem biztos, hogy jó a résztvevőnek. A problémát tehát senki sem tagadja, de egyelőre megoldatlan, és valószínűleg az is marad. Túl kell tenni rajta magunkat!
A ráktól való általános félelem
Külön figyelmet érdemel a szűrés azért is, mert ez egy olyan beavatkozás, ami nem a "páciens" panaszai miatt és kérésére történik. Magukat egészségesnek vélő emberek átmenetileg a "beteg" szerepében érezhetik magukat. "Olyan ez, mintha egy nap sétálnál az utcán, csodás közérzettel, mire valaki azt mondaná neked, hogy talán nem is kéne annyira remekül érezned magad" - jellemezte a szűrést egy szociológiai felmérés megkérdezettje. Épp ezért fontos tudatosítanunk, mekkora különbség van szűrés és betegség között.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ráadásul a társadalomban túlzó, nyomasztóan kedvezőtlen kép rögzült a rákról, számos téves hiedelem és felfogás is korrekcióra szorul. Calnan nevéhez fűződik az a laikus hiedelmekről és érzelmekről szóló, négy évtizedet átfogó kutatási beszámoló, amelyből tudjuk, hogy az emberek az összes létező betegség közül a rákot tartják a legijesztőbbnek. Jellemző, hogy a rák a regényekben és filmekben még mindig több embert öl meg, mint bármely más betegség (lásd a klasszikus "Love Story" vagy a "Meghalni fiatalon" c. filmeket). Nem véletlen tehát, hogy mihelyt szóba kerül a rák, a "páciens" a lehető legrosszabbat feltételezi. A legenyhébb utalás a rákra - sajnálatos módon - ugyanazt a negatív képet hívja elő, mint a teljes egészében kifejlődött betegség. A szakemberek hangsúlyozzák: a tények ismeretében le kell győznünk ezt a lelki beállítódást!
Egyelőre azonban sokan egyszerűen félnek. "Miért keressem magamnak a bajt?", "Jobb, ha nem tudom, hogy rákom van!" - mondogatják, pedig a rák diagnosztizálása korántsem jelenti azt, hogy nincs esélyünk ellene. Sőt! Nem lehet elégszer hangsúlyozni: annál nagyobb az esély, minél előbb leplezzük le a kezdődő bajt. A tünetmentesség nem lehet indoka a szűrővizsgálat eltusolásának, mondván: "Miért mennék, hiszen nincs semmi bajom?". A szűrés a ráktól nem véd meg, de a súlyos következményektől, idő előtti haláltól igen.
A szűrés eredményétől való félelem
Nem meglepő számos tanulmány eredménye, miszerint a nőgyógyászati szűrésen résztvevő nők szorongásának legfőbb oka nem maga a vizsgálat, hanem közvetlenül az esetleges pozitív eredménytől, a ráktól és a velejáró következményektől való félelem. Ez a szorongás nem egészen indokolt, mert a szűrési programok célja nem a rák kimutatása, hanem a biológiai kockázati tényezőké, például enyhe vagy előrehaladott diszplázia, vagy a carcinoma in situ (CIS), illetve a familiáris hajlam, amelyek nem "fatális betegségek", tehát nem ölnek meg senkit, azonban észlelés és kezelés híján végül rákká alakulhatnak.
Különösen igaz ez a méhnyakszűrésre, mert míg az emlőszűréssel jó vagy rosszindulatú, de leginkább daganatokat lehet kimutatni, addig a méhnyak-elváltozások esetében már a megelőző állapot is biztonsággal hamar felismerhető, és egy dél-amerikai felmérés szerint a felismert megelőző állapotoknak, diszpláziáknak csak 39 százaléka válik ténylegesen rákos elváltozássá.
A kimutatott diszplázia csupán potenciálisan megnövekedett esély arra, hogy a szóban forgó egyén rákos lesz. A páciens viszont a biológiai kockázatot egy jelenlegi vagy későbbi betegség valós tüneteként éli meg.
Az orvos magatartásának és döntésének háttere és értelmezése
Gondoljunk csak bele: még ha például méhnyak esetében a rákmegelőző állapotoknak körülbelül 40 százaléka válik csak ténylegesen rákká, az orvos akkor sem gondolhat a kockázatra pusztán valószínűségként. Minden egyes betegnél egyéni döntést kell hoznia, a beteg szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy ő vajon a 40 vagy a 60 százalékba tartozik-e. Ahogy minden döntés, az orvosé is magában foglalja a tévedés kockázatát. Általánosan elfogadott, hogy nagyobb hiba egy beteg embert egészségesnek nyilvánítani, mint egy egészségeset betegnek. E döntéshozási szabály miatt az orvos a bizonytalan kimenetelű rendellenességet biztos betegségként kezeli, és többnyire a beavatkozás mellett dönt, ami miatt azután úgy tűnik, mintha valóban rákról volna szó, és a páciens halálos betegségnek éli meg a helyzetet. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a korán tetten ért rendellenesség valamikor is rákká fejlődött volna. Az orvosi beavatkozás "biztos, ami biztos" alapon szükséges.
A kimutatható rákmegelőző állapot tehát nem rák, a kockázat pedig még nem betegség! Talán jobban sikerül legyőzni a félelmet, ha tudatosítjuk, hogy indokolatlan.
A pozitív és negatív diagnózis
A negatív szűrővizsgálati eredmény kizárja a rosszindulatú daganat valószínűségét, a pozitív szűrővizsgálat valószínűsíti azt, ezáltal korábban kerül "orvoskézre" a páciens.
A pozitív esetek további tisztázó diagnosztikus vizsgálatai vezethetnek el a betegség kórisméjéhez. Sokaknak már maguk a vizsgálatok is azt sugallják, hogy a felfedezett abnormalitások egy elkerülhetetlen, progresszív betegségnek szerves részei. Bár a mammográfiás vizsgálatok valóban többnyire rákot, és nem megelőző állapotot mutatnak ki, azért ez nem mindig igaz. A felfedezett állapotok nem szükségszerűen a rák preklinikai fázisai, hanem csak potenciálisan azok, és ahogy már említettük a méhnyakrák-szűrésre ez különösen igaz.
Másrészt azonban jogos az az ellenérv, hogy a pozitív diagnózis néhányszor csak meghosszabbítja a betegség tudatában töltött időt, határesetekben túldiagnosztizálást és túlkezelést eredményez, az álnegatív szűrővizsgálati eredmény alaptalan biztonságérzetet okoz, késlelteti a betegség felfedezését és kezelését.
A téves diagnózis lehetősége
Tévesen negatívak azok az esetek, amikor később - általában két egymást követő szűrővizsgálat közötti időben - klinikai úton fedezik fel a daganatot, és ezt a szövettani vizsgálat vagy a kórlefolyás igazolja. Ezek az ún. intervallumrákok nagy valószínűséggel már a szűrővizsgálat idejében is fennálltak, ám valamiért a vizsgálat felismerésükkel adós maradt. Előfordulhat természetesen az is, hogy a korábbi szűrővizsgálat óta eltelt időben keletkezett, gyorsan növekvő daganatról van szó. A tévesen pozitív esetekben a pozitív szűrővizsgálati eredmény felveti a daganat lehetőségét, ezt azonban a szövettani vizsgálat vagy a kórlefolyás nem igazolja.
Mindkét fajta tévedésnek vannak nemkívánatos következményei. A tévesen negatív szűrővizsgálati lelet késleltetheti a diagnózis felállítását és a kezelés megkezdését, ezáltal rontva a beteg gyógyulásának a kilátásait. Kárt okoz azáltal is, hogy megalapozatlan biztonságérzetet kölcsönöz a betegnek, hogy tudniillik nem beteg, jóllehet valójában az. A tévesen pozitív lelet az azt követő szükségszerű klinikai kivizsgálás miatt felesleges kellemetlenséget ró a páciensre, a betegségtudat pedig lelkileg is megterhelő. A téves diagnózisok előfordulása azonban hála Istennek csupán egy-két százalék.
A szűrés célja valójában a megnyugtatás. Az egyértelműen "pozitív" szűrővizsgálati eredmény sem bizonyítja, csupán valószínűsíti a rákot, mindenesetre tisztázásra szorul.
A rendkívül precíz mammográfiás gép száz vizsgálatból körülbelül tíz rendellenességet szűr ki. Újabb vizsgálatok során ebből két-három esetben mutatható ki ténylegesen valamilyen daganatkezdemény, ami még mindig lehet jó- vagy rosszindulatú, amelyek időben felfedezve jó eredménnyel gyógyíthatók.
Remélhetőleg a felmerülő ellenérvek őszinte feltárása után sikerült megválaszolnunk az összes jogos és kevésbé jogos aggályt. A szűrővizsgálatok végső mérlege tehát még az esetleges tévedések ellenére is egyértelműen pozitív.
Ez is érdekelhet
(Összeállítás a Szervezett szűrés az onkológiában c. kézikönyv alapján, Egészségügyi Minisztérium, Budapest, 2000. - szerk. Dr. Döbrőssy Lajos)
