Az aneszteziológia és az intenzív ellátás két olyan szakágazat, amely részben fedi egymást: mindkettőnek az a célja, hogy az eszméletlen vagy a káros külső behatásokat elhárítani képtelen állapotban lévő beteg életfontosságú funkcióit fenntartsa.
Az aneszteziológia legfőbb célja a műtét alatti altatás vagy a beavatkozás alatti fájdalommentesség biztosítása. Mihelyt azonban a beteg kikerül a műtőből, az intenzíves orvos felügyeli, nemegyszer éppen ugyanaz az orvos, aki a műtét alatti altatást végezte. Az aneszteziológa és az intenzív terápia szorosan kötődnek a sebészethez. Mindez egy viszonylag fiatal szakág, a sürgősségi ellátás kialakulásához vezetett. A sürgösségi ellátás az autóbalesetektől a természeti katasztrófák helyszínén történő betegellátásig az intenzív kezelés teljes palettáját nyújtja.
Az aneszteziológus
Az aneszteziológus olyan szakorvos, akinek minden sebészi beavatkozás előtt meg kell ítélnie a beteg állapotát, és meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek között a tervezett beavatkozás biztonságosan elvégezhető. Az aneszteziológus feladata ellenőrizni a beteg életfunkcióit, felderíteni, hogy a kiemelkedő fontosságú élettani funkciók (keringés, légzés, vese- és májműködés, valamint az idegrendszeri állapot) igényelnek-e külön felügyeletet, speciális kezelést vagy előkészületet. Az aneszteziológus tudja megállapítani azt is, hogy a beteg "kibírja-e" az altatást vagy inkább helyi vagy regionális érzéstelenítést kell alkalmazni (epidurális érzéstelenítés). Képes annak a megítélésére is, hogy jár-e különleges veszélyekkel a beavatkozás az adott beteg esetében, meghatározza a műtét előtti megelőző intézkedések esetleges szükségességét, és azt is, hogy mire kell ügyelni és milyen kezelések szükségesek a beavatkozás alatt és után.
Miután az orvos kiválasztotta az érzéstelenítés fajtáját, beállíthatja a "premedikációt". Ez azt jelenti, hogy meghatározza annak a gyógyszernek a mennyiségét, amelyet szájon keresztül vagy injekció formájában juttatnak be a szervezetbe, és amelynek célja a beteg megnyugtatása, "ellazítása" a műtőbe kerülés előtt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Konzultáció az aneszteziológussal
Az aneszteziológus a kórelőzményre vonatkozóan részletesen kikérdezi a beteget, tájékozódó kérdéseket tesz fel a korábbi vagy az aktuális megbetegedést vagy az éppen alkalmazott gyógykezelést illetően, az ismert vagy csak feltételezett allergiával kapcsolatban.
Az aneszteziológia olyan szakágazat, amely nagyon sok gyógyszert alkalmaz. Az aneszteziológusnak pontosan kell ismernie e szerek nem kívánatos mellékhatásait és a különféle gyógyszerek kölcsönhatását is, valamint azt is, hogy az adott esetben melyik szer alkalmazása a legcélszerűbb.
Az aneszteziológus munkája
Elaltatni és küzdeni a fájdalom ellen - ezzel a két fogalommal jellemezhetnénk leginkább az aneszteziológus munkáját. A műtéti altatás azért szükséges, hogy a beavatkozás fájdalommentes legyen és azért is, mert így kikapcsolhatók a test reflexes mozgásai, amelyek zavarnák a sebész munkáját. Az altatás nem csak az alvást előidéző szer adagolásából áll, hozzá tartozik még a fájdalom kiküszöbölése, valamint a szervezet stressz vagy káros külső behatásokra kiváltott válaszának, vagyis az izomtónusnak és az ínreflexeknek a kiiktatása is. Eközben természetesen a beavatkozás során mindvégig biztosítani kell a vegetatív funkciók (keringés, légzés, máj- és veseműködés) fenntartását. Az aneszteziológus feladata tehát abból áll, hogy olyan gyógyszereket adjon a betegnek, amelyekkel biztosítani tudja a két kívánt hatás közötti egyensúlyt.
Epidurális érzéstelenítés
Az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmazott módszer lehetővé teszi a test alsó felének tökéletes érzéstelenítését anélkül, hogy a beteget teljesen el kellene altatni. Ez különösen hasznos gyenge általános állapotú betegeknél, vagy az olyan betegségben szenvedőknél, akiknél az altatás veszélyes, valamint akkor is, ha adott esetben a műtét alatt szükséges a tudat megőrzése. Az epidurális érzéstelenítést úgy végzik, hogy két csigolya között injekciós tűvel beszúrnak az epidurális térbe, tehát a gerincvelőt körülvevő gerinccsatornán belüli területre. A befecskendezett érzéstelenítő a szúrás helye alatt a test nagy részét érzéketlenné teszi. Az epidurális érzéstelenítést főként alsó végtagi és alhasi műtétek során alkalmazzák, de a szülésnél, császármetszésnél is gyakori. Az érzéstelenítési eljárás nehezen kivitelezhető a gerinc rendellenessége (pl. gerincferdülés, ízületi meszesedés) esetén.
A műtőasztalon
A beteg előkészítése bonyolult műszerezettséget igényel. Az altató orvos és az aneszteziológus asszisztens általában a beteg fejénél helyezkednek el. Automata vérnyomásmérő mandzsettát erősítenek a beteg karjára, a digitális oxigénszaturációt, vagyis a vér oxigéntartalmát mérő eszköz érzékelőjét pedig egyik ujjbegyére csíptetik. A fo-lyamatos mérés céljából a mellkasra EKG-elektródokat helyeznek. A mért értékeket monitoron jelzik ki, így a beavatkozás bármely pillanatában folyamatosan láthatók.
Az aneszteziológus orvos ezután megkezdi az altatást, a vénába adott altatószerrel vagy altatógáz belélegeztetésével. Az altatás előkészítésére szolgáló gyógyszer szükséges mennyiségét testsúlykilogrammra számítják ki. Nagyon gyorsan ható szerekről van szó, néhány másodperc alatt mély alvást biztosítanak. A már bealtatott beteget legtöbbször intubálják (cső bevezetése a gégébe narkózis és lélegeztetés céljából) súlyos mellkasi műtét esetén, vagy ha izomrelaxáció (izomműködést bénító és izomlazító) is szükséges, mert ilyenkor feltétlenül lélegeztetni kell.
A beavatkozás során az aneszteziológus észleli a beadott gyógyszerek hatásának változását a beteg mozgásai, a pupillák mérete (bizonyos idegrendszerre ható gyógyszerek hatásának hasznos tükrei) és az artériás vérnyomás változása stb. alapján. Az aneszteziológiában alkalmazott szerek általában rövid hatóidejűek, annak érdekében, hogy a beteg minél hamarabb felébredhessen.
Sok beteg aggódik amiatt, hogy altatásban olyasmiről fog beszélni, amiről ébrenléti állapotban nem szólna, de ez a félelem alaptalan. Tény, hogy a felületesen altatott betegek néha mormolnak egy-két érthetetlen szót, de az kivételes eset, hogy az altatás alatt érthető és összefüggő beszéd legyen észlelhető. E szavak elsősorban arról tájékoztatják az orvost, hogy növelnie kell valamelyik altatószer adagját.
Egyébként az emberek szervezete eltérő módon bontja le ezeket a szereket. Az is előfordulhat, hogy a hatásuk csökken a beavatkozás alatt, az aneszteziológus ekkor ismételten ad a szükséges gyógyszerből. A műtét alatt maszk segítségével oxigéntartalmú gázkeverékkel lélegezteti a beteget, aminek az a célja, hogy az altatást és a műtéti érzéstelenítést kiegészítse (fájdalomcsillapító hatás).
Ez is érdekelhet
Az előre nem látható veszélyek
Az általános érzéstelenítés szövődményei különböző tényezőkre vezethetők vissza. A vérnyomás hirtelen csökkenésének súlyos következménye lehet. A hirtelen vérnyomásesést kiválthatják az altatószerek, de kialakulhat szívbetegség esetén vagy a sebészi beavatkozás során elkerülhetetlen vérzések miatt is. Különösen súlyos akkor, ha szívmegállás vagy az agy oxigénellátásának csökkenése következik be. A stressz hatására vagy különféle fizikai, élettani behatásokra szívritmuszavar léphet fel, amely olykor nagyon súlyossá válhat. Szívinfarktus alakulhat ki olyan betegeknél is, akik korábban teljesen tünetmentesek voltak, de a koszorúereiket arterioszklerózis (az érfal zsíros elfajulása) szűkíti. Figyelembe véve az egy év alatt elvégzett beavatkozások számát, a szövődmény előfordulási aránya alacsony, ugyanakkor olyan esetben is előfordulhat, aminél semmi sem jelezte előre, a bekövetkeztét. Ezért még a legegyszerűbb beavatkozások szükségességét is alaposan mérlegelni kell. 28. szám
