Van némi átmenet a tudományosan nem igazolt tanok és a modern orvostudomány között?
Vannak egyértelműen áltudományos megközelítések, és olyanok is, amiket én inkább egyfajta szürke zónába sorolnék, mert nem feltétlenül áltudományos alapúak, ’csupán’ bizonytalan a hatásosságuk. Ami pedig nem bizonyított, azt távolról sem tekinthetjük ténynek. Az alternatív orvoslással kapcsolatosan merülnek fel komoly aggályok a hatásosságot illetően.
Tudna példát mondani?
A gyógynövényeken
alapú terápia lehet átmenet, hiszen korábban a gyógyszerek jelentős részét ilyen összetevőkből állították elő. A
gyógynövények alkalmazását illetően persze a kérdés az, hogy klinikailag is
jelentős-e a hatásuk. A fokhagymának van antibakteriális hatása, mégsem alkalmazzuk azt például bélfertőzés esetén.
Komoly fertőzésekre ugyanis ott vannak az antibiotikumok. Enyhébb
esetekben viszont a gyengébb hatás is elvileg megfelelő lehet, ezért orvosok is
ajánlják például a medveszőlő levél kivonatból készült tablettát hólyaghurut kezelésre. Az ebben lévő arbutin ugyanis antibakteriális és
gyulladáscsökkentő hatású. A gyógynövényterápiával a fő
probléma, hogy ezek jelentős része esetében a hatásosság megállapítása nem
tudományos vizsgálatok alapján született.
Van, aki nem vállalja a kemoterápiát, helyette belevág olyasmibe, amiről nincs hiteles információja. Érdemes ilyenekkel próbálkozni?
Rákbetegségre
nem ismerek olyan alternatív terápiát, ami bizonyítottan működne. Egyébként
éppen a súlyosabb betegségek miatt van az, hogy az alternatív orvoslással
foglalkozók már komplementer és alternatív medicinának keresztelték át a
szakmájukat, mivel nem merik vállalni, hogy alternatívát nyújtanak a
hagyományos orvoslással szemben. Sőt, manapság sokan már integratív medicináról
beszélnek, azt sugallván ezzel, hogy a két megközelítésnek össze kell fognia a
beteg hatékony gyógyítása érdekében. Az alternatív medicinára azonban nincs
ehhez szükség.
Mint mára mindenről, a különféle gyógymódokról is a netről tájékozódunk. Jól tesszük?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megjelenésekor az internetben óriási lehetőséget láttunk, ideértve például a tudományt és az orvoslást illető hiteles információk elterjesztését. Sajnos kiderült, hogy a tudománytalanság jóval nagyobb érdeklődésre tart számot, mint a tények és a racionális megfontolások. Talán a jövőben létrejönnek majd olyan internetes szakmai platformok, amelyek bizalmat ébresztenek az emberekben, és innen tájékozódnak. Jelenleg azonban a laikusok jobban hisznek az egyszerű összefüggésekkel operáló szélhámosoknak, mint a tudomány vagy a gyógyítás képviselőinek. A tudományellenesség és általában az irracionalizmus mára komoly társadalomformáló erővé vált, és fennáll a veszélye, hogy világszerte hatalmi tényezővé válik.
Az orvostudomány egzakt, mégis sokszor hit alapján döntünk a terápiák mellett vagy ellen, beleértve az oltásokat is. Miért?
Döntéseink jelentős részét intuitív módon hozzuk, azaz nem gondoljuk át alaposan a dolgokat. Sok esetben ez működik, máskor viszont nem. Van azonban egy ennél jelentősebb probléma: az emberi gondolkodást kognitív és pszichológiai tényezők torzítják. A legfontosabb kognitív problémák a tudatlanság és az alacsony intelligencia. Hiába lenne igény a megértésre, ha nincs ehhez meg a tudásunk és a képességünk. Sajnos a dolgok vagy helyzetek megértésére igen gyakran igény sincs. A félelem, az érdek, a csoporthoz való tartozás, a személyes identitás védelme vagy a konspirációs elméletekhez való vonzódás felülírja a megismerési vágyat, ezért irracionális döntéseket hozunk és téves eszmékben hiszünk. Továbbá a tudományos eredményeket nehéz háttértudás nélkül megérteni. Ezt elismerni viszont nem könnyű, ezért sokan inkább negligálják a tudományos gondolatokat, sőt tudománytagadó eszméket tesznek magukévá. A tudományos ismeretterjesztésben gyakori vélekedés szerint a laikus téveszmék legfőbb oka, hogy az érintettek nincsenek tisztában a tényekkel. Ezt a nézetet ’információ deficit modellnek’ nevezzük. Ha azonban pszichológiai tényezők uralják a gondolkodást, akkor ez egy téves megközelítés. A tények rendelkezésre bocsátása ugyanis nem oldja meg a problémát, hiszen az információ el sem jut a célközönséghez, vagy ha igen, ellenállásba ütközik azok elfogadása.
Ha több szakember vállalna ismeretterjesztő szerepet, változna a helyzet? Miért nem teszik?
Sok laikusban megvan a szándék a dolgok valódi hátterének megértésére, és szeretnének hiteles információkhoz hozzájutni. Ehhez fontos lenne, ha a tudomány és a gyógyítás világából jóval többen vállalnának felvilágosító szerepet. Sajnos azonban sokan ezt időpazarlásnak tartják és persze ehhez a tevékenységhez ambíció, tájékozottság és bizonyos képességek is kellenek. Sokan félnek a nyilvános szerepléstől, az esetleges támadásoktól, pereskedéstől. Bízom benne, hogy a közeljövőben kialakulnak olyan hiteles internetes platformok, melyekben megbíznak a valóban autentikus információk iránt érdeklődő laikusok.
Az embereknek nyilván az is számít, ki áll ki véleményével a nyilvánosság elé.
Igen fontos kérdés, hogy ki képviseli hitelesen a szakmai álláspontot. A média kiemel személyeket, legfőképp azokat, akik egyszerűen és érthetően tudnak beszélni és érdeklődést képesek kelteni a nézőkben, a hallgatókban vagy az olvasókban. Sajnos ez a képesség nem mindig párosul valódi, mély tudással, ezt pedig a pandémia idején meg is tapasztalhattunk. Sokan úgy értelmezik, hogy a tudomány nem képes hiteles magyarázatokkal szolgálni. Ez így nyilván helytelen, hiszen számos tudományos állítás olyan mértékű bizonyossággal bír, hogy tényként fogadható el, míg mások annyira valószínűek, hogy indokolt lehet tényekként kezelni őket. Vannak persze kisebb valószínűséggel bíró tudományos állítások is, tág teret adva ezzel a nézeteknek, szemben a tényeknek. A pandémia idején szembesült először a nagyközönség a tudománynak ezen természetével, és sokakban ez csalódást kelthetett.
Hogyan indult önnél ez a tudományos ismeretterjesztés?
Több mint tíz évvel ezelőtt kezdtem el írásokat közölni ismeretterjesztési célzattal, eleinte főleg az Indexen, később számos más nyomtatott és elektronikus lapban. Az első írásaim társadalmilag semleges témákról szóltak: evolúció, genetika, mikrobiológia, neurobiológia.
Milyen volt a fogadtatás?
Meglepetésemre igen sokan olvasták ezeket, ami főleg azért volt érdekes, mert a tudományos rovatok általában nem népszerűek. A pozitív visszajelzések erős motivációt adtak a folytatásra, így később társadalmilag érzékenyebb témákba is belevágtam. Ezeknek még nagyobb lett a visszhangja, de sajnos már negatív visszajelzések is érkeztek. A szakma, elsősorban az orvosközösség viszont pozitívan fogadta. Számos konferenciára hívtak meg, gratuláltak, bátorítottak, a győri Petz Aladár kórháztól pedig Nyári László díjat kaptam. Évekkel később beindult a kitüntetésözön: a Magyar Orvosi kamara „Közösségért” díjjal jutalmazott, Szeged városától „pro Urbe” díjat kaptam, nemrég pedig az újságíró közösség az „Év ismeretterjesztő tudósa” címet adományozta nekem, sőt, egy kisbolygót is elneveztek rólam. Nagyon jól esett ez a sok elismerés, főként annak fényében, hogy elsősorban a laikusok oldaláról sokan megkérdőjelezték a kompetenciámat.
Érdeklik még ezek a témák az embereket?
Az alternatív orvoslással kapcsolatos témák eléggé elkoptak mára, noha a probléma rendkívül aktuális maradt. A pandémia idején a járványszkepticizmus és az oltásellenesség lángolt magas hőfokon. Ma egyelőre holtszezonja van az orvoslással kapcsolatos irracionalizmusnak, de az nem tért nyugovóra, jelenleg más frontvonalakon tombol.
Változtatott valamit a megítélésen a kezdeményezése?
Remélem nem hangzik nagyképűen, de azt gondolom, volt hatása. Úgy vélem, hogy sok laikus szkeptikusabb lett az átverésekkel kapcsolatban, a mérvadó sajtótermékek jobban odafigyelnek a témára és hitelesebb információkat közölnek, az orvostan- és gyógyszerészhallgatók pedig reális képet kapnak a dolgok hátteréről.
Mik a tervei az ismeretterjesztéssel kapcsolatban?
Nemrég tagjai közé fogadott a Tudományos Újságírók Klubja, úgyhogy már hivatalosan is újságíró lettem. Újabban a Népszavának írok különféle társadalmilag fontos témákban. Jelenleg arról írok, hogy az erkölcsnek van-e genetikai alapja, vagy kizárólag társadalmi ’termék’. Emellett tervezem egy vallásról szóló könyv megírását is, egyelőre az anyagot gyűjtöm ehhez.
A vallásról hogyan lehet tudományos szemszögből írni?
Sokan úgy vélik, hogy a vallás és a tudomány éles határral elválasztandó egymástól, magyarul a tudomány nem kompetens a hit kérdéseiben. Én ezt nem így gondolom. A tudomány igenis illetékes a teológiai állítások hitelességének megvizsgálásában, és az ezeket alátámasztó bizonyítékok követelésében.
Hogy lehet, hogy ismert tudósok mégis hisznek istenben?
Ez is érdekelhet
Először is, igen kevés kivételtől eltekintve a hívő tudósok nem tagadják az evolúciót, hanem azt a teremtés eszközének vélik. Ez egy alapvetően eltérő álláspont a kreacionizmushoz képest, aminek képviselői szerint a Föld mindössze hatezer éves. Nem tudjuk pontosan, mi vezeti a tudományban akár rendkívüli eredményeket is elérő tudósokat, hogy igazolatlan teóriákban higgyenek, a neveltetés, a gondolkodásmód és a pszichológiai tényezők jöhetnek szóba magyarázatként. Az biztos, hogy a hitük nem jelent akadályt a kutatásaikban, lévén ez a probléma jóval elvontabb, mint a konkrét tudományos kérdés, amivel foglalkoznak.
