A költségvetési kiadásokhoz mérve, fejenként és GDP-arányosan is keveset költ Magyarország az egészségügyre: a lakossági érzéseket és a szakértői véleményeket az OECD legutóbbi jelentése után immár a két hete megjelent Európai egészségügyi fogyasztói index (EHCI) 2016-os kiadása ismét megerősítette - írja a Napi.hu . A friss EHCI erős lemaradásról tanúskodik az európai mezőnyben, a sereghajtók csoportjában is jellemzően a leggyengébbek közé tartoznak a magyar eredmények.
Eközben az egészségügyi kormányzat az ágazatba öntött plusz százmilliárdokról, 500 milliárdos uniós fejlesztési pénz kiosztásáról, az egészségügyi büdzsé folyamatos emelkedéséről kommunikál.
A duzzadó kiadások dacára növekvő lemaradás, illetve egyre erősebb elégedetlenség között feszülő ellentmondás kapcsán a PX Consulting egészségügyi tanácsadó cég elemzése megállapítja, hogy a lemaradás annál is nagyobb, mint eddig gondoltuk.
Az egészségügyi kiadások nem azonosak a szorosan vett egészségügyi ellátásra, azaz a természetbeni ellátásokra fordítható teljes pénzügyi kerettel. Az egészségügyi kiadásoknak csupán 40-50 százaléka az a természetbeni ellátás, amelyet az átlagember a hétköznapokban egészségügyi ellátásnak tekint: a fekvő- és járóbeteg-ellátás, a diagnosztika, a háziorvosok és a mentőszolgálat, azaz a gyógyító-megelőző ellátások összege.
Ráadásul a természetbeni ellátásokra fordítható keretben - amely csak a GDP 2,9 százaléka - megjelenik a magyar adórendszer bravúros dupla csavarja. Egyrészről az élőmunka magas adóztatása, másrészről az általános forgalmi adó (áfa) gondoskodik arról, hogy az egészségügyi ellátó rendszer működtetésére fordított költségek között jelentős adó- és járulékbefizetési kötelezettségek is szerepeljenek.
Az élőmunka magas adóztatása az egészségügyben - a magas élőmunkaigény miatt - kiemelt jelentőségű, a bérek után fizetendő járulékok a költségek 10-11 százalékát, míg a nettó bért terhelő összes fizetési kötelezettség a költségek 24-27 százalékát jelentik. Gyakran felejtik el azt is, hogy az áfa az egészségügyben - mint végfelhasználó szolgáltatásban - nem igényelhető vissza, azaz a beszerzési költségek azt is tartalmazzák.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megszűnhetne az adósságcsapda
Összességében az egészségügyi ellátórendszerben a dologi kiadások 17-18 százaléka, az összes kiadás 8 százaléka olyan vissza nem igényelhető áfa, melyet az egészségügyi intézmények kiadnak, a beszállítók befizetnek a költségvetésbe, de az egészségügyi intézmények számára ezt nem kell visszatérítenie a költségvetésnek.
A hozzáférhető adatok alapján a kórházak és rendelők esetében az áfa-visszaigénylési státusz bevezetése mellett egy csapásra megszűnhetne, vagy legalábbis jelentősen mérséklődhetne a szektor újra és újratermelődő adósságállománya - olvasható a PX elemzésében.
Azaz a szigorúan vett egészségügyi ellátórendszerünk fenntartására, működtetésére jelenleg a GDP 2,9 százalékát kitevő finanszírozás jut, de még ennek az összegnek is több mint 30 százaléka az adók és járulékok kifizetésére fordítódik.
Ez is érdekelhet
Mindezek alapján talán már jobban érthető, hogy egészen eltérő értékeket olvashatunk az összegzett hazai egészségügyi kiadásokról - állapítják meg a PX Consulting Kft. szakértői. Néhány anyagban, ahol a valódi egészségügyi kiadások körét szigorúan határozzák meg, azaz csak a természetbeli ellátásokat, a gyógyszer-támogatásokat és az egészségügyi ellátáshoz közvetlenül kapcsolódó egyéb elemeket veszik figyelembe. a hazai egészségügyi kiadások nagyságát a GDP 3,2 százalékára becsülik, más anyagokban pedig egyszerűen az E. alap bruttó értéke jelenik meg a hazai egészségügyi célú finanszírozás egyenértékeként, és így már rögtön a GDP csaknem 6 százalékáról lehet beszélni. Amikor a lakossági költést is ideszámítják, máris 8 százalék fölötti a GDP-arányos részesedés.
Legjobban: