Ha azt mondjuk, gyermekgyógyászat, infektológia vagy reumatológia, akkor nagyjából mindenki tudja, hogy ezek a szavak mit takarnak. A magzati medicinával más a helyzet, ez az orvosi terület Magyarországon még újdonság. A szülészet-nőgyógyászatnak ez az ága a magzati egészségre, a magzatot veszélyeztető kórképekre fókuszál. Egyik úttörője Kypros Nicolaides, a londoni King's College Hospital professzora, aki felfedezésivel forradalmasította ezt a területet (munkásságát a BBC is feldolgozta az Úttörő sebészek című sorozatában, ami a Netflixen látható). A professzor, akit beválasztották az amerikai Nemzeti Orvostudományi Akadémia tagjai közé, Angliában egy képzési rendszert is felépített, aminek a különböző szintjeit szülész-nőgyógyászok végezhetik el.
„Kollégámmal, dr. Leipold Gergővel három évet töltöttem a professzor intézetében, ebből kettő volt az a képzés, ami után a magzati medicina diplománkat átvehettük. Öt éve jöttünk haza, azóta dolgozunk azon, hogy itthon is meghonosodjon ez az új orvosi terület” – mondja dr. Benkő Zsófia, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szülész-nőgyógyásza, ultrahang-specialistája. Míg ő a klinika Baross utcai részlegén vezeti a Magzati Medicina Munkacsoportot, addig dr. Leipold Gergő – aki szintén szülész-nőgyógyász és ultrahang-specialista – az Üllői úti épületben teszi ezt. A csapat életében komoly mérföldkő volt, amikor idén év elején elvégezték az első olyan méhen belüli beavatkozást, amihez a magzatot el kellett altatni. Ha a vérszegénységben érintett kicsinek nem tudtak volna ezzel a módszerrel transzfúziót adni, akkor extrém koraszülöttként – mindössze 28 hetesen, 1200 grammos súllyal – kellett volna világra segíteni császármetszéssel.
Életmentő segítség
„Őt a klasszikus módszerrel – aminél a vérkészítményt a köldökzsinór méhlepényi eredésébe adják be – nem lehetett volna megmenteni, mert a méhlepény elhelyezkedése nem tette ezt lehetővé. Ezzel szembesülve hívtam fel azokat a kollégákat, akik a környező országokban magzati medicinával foglalkoznak, és már régóta heti szinten csinálnak ilyen beavatkozásokat. Azt tanácsolták, hogy a magzatot altassam el méhen belül, majd a vérkészítményt közvetlenül adjam be a hasi vénájába. Biztattak, és azt mondták, nem függhet a méhlepény helyzetétől, hogy tudunk-e segíteni. Bár magát a tűt én fogtam, a siker elképzelhetetlen lett volna a mellettem álló csapat felkészültsége és lelkesedése nélkül” – mondja dr. Benkő Zsófia. Ilyen beavatkozást az elmúlt bő egy évtizedben nem végeztek Magyarországon, és hagyományos, köldökzsinóron keresztüli transzfúzió is csak Pécsen történt.
A feladat nemcsak az orvosoknak volt új, hanem az Országos Vérellátó Szolgálat szakembereinek is. Ők azok, akik előállítják a transzfúzióhoz szükséges, speciális vérkészítményt, ami az első esetnél még nem volt rutinszerű. Ilyenkor nem ugyanaz a vér kell, mint amit a felnőttek kapnak, hanem egy erősen besűrített készítmény, ami nagyon sok vörösvérsejtet tartalmaz. A sűrűség kulcskérdés, mert a magzat vére a vérszegénység miatt híg, és a transzfúzióval lehet újra normális sűrűségű. Terhességi időtől függ, hogy a kicsiknek mennyi vért adnak be. Például egy 20-21 hetes magzatnál 10-15 milliliter is elég, ami nagyon csekély mennyiség. Többet viszont nem szabad beadni, mert egyrészt a babáknak ebben az időszakban eleve kicsi a keringő vértérfogatuk, másrészt a túl nagy volumen nagyon megterhelné a szívüket. A vértérfogat a magzat és a lepény növekedésével párhuzamosan nő, egy 31 hetes magzat már kaphat 80 milliliter vért is.
Számolni mindennel
A hasi vénába adott transzfúzió kellő gyakorlat mellett sem rizikómentes, hiszen az orvosoknak először meg kell szúrniuk az anyát, utána átszúrni a méhet, majd azon belül folytatni a munkát. A baba először a bal combjába kap érzéstelenítőt, és ott adják be neki az altatót is, aminek az adagját becsült súly alapján határozzák meg. Ennek hatására a magzat nagyjából tíz perc alatt elszunnyad.
„A beavatkozás az elejétől a végéig ultrahangvezérelt, nekünk pedig a saját kezünk stabilitásában bízva kell eltalálni a baba hasán azt a 4-6 milliméteres vénát, amin keresztül a transzfúzió beadható. Mindeközben bíznunk kell abban is, hogy a kicsi az altatószer hatására tényleg mozdulatlan marad, és a beavatkozás közben az édesanya sem tüsszent váratlanul. A hirtelen mozdulatok azért veszélyesek, mert az érhez, amit a transzfúzióhoz használt tűvel megcélzunk, nagyon közel van a magzat szíve és tüdeje is. Emiatt kell alaposan felmérni, hogy mikor van ténylegesen szükség a beavatkozás elvégzésére. Tisztában kell lenni azzal, hogy mikor nagyobb a kockázata annak, hogy a babának a vérszegénység miatt betegsége lesz vagy akár el is hal, mint annak, hogy a transzfúzió esetleg olyan sérülést okoz, ami miatt koraszülést kell beindítani. Mert fantasztikus dolog, amikor egy babát a transzfúzióval megmentünk, de jó lenne, ha közben ott ülne a Jóisten, és azt mondaná: minden rendben lesz” – mondja dr. Benkő Zsófia.
Figyelni és követni
A magzati vérszegénység minden esetben kiemelt figyelmet, és szükség esetén jól megtervezett beavatkozást érdemel, ugyanis a kicsi életét közvetlenül is veszélyeztetheti. Ezt szó szerint kell érteni, ha ugyanis nem veszik időben észre, akkor a baba elhalhat az anyaméhben. A probléma gyakoriságáról hazai adatok nincsenek, de előfordulását a külföldiek alapján nagyjából 1-2 százalékosra becsülik. Maga a vérszegénység két fő ok miatt jöhet létre ebben az életkorban. Egyrészt kialakulhat azért, mert az anya szervezete ellenanyagokat termel a magzat vércsoportja ellen – amelyek a méhlepényen átjutva megtámadják a baba vörösvérsejtjeit –, vagy lehet fertőzés következménye.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szerencsésebbik eset az, amikor a vérszegénységet az édesanya ellenanyag-termelése okozza. „A vércsoport-összeférhetetlenség előrejelezhető, mert az első trimeszterben minden anya elmegy laborvizsgálatra – ez egy rutinszűrés –, és ott megnézik a vércsoportját. Kiderül az is, ha vannak ellenanyagai. Ilyenkor a szervezet működése kiszámítható, és ha figyelünk, akkor még az előtt lépni tudnunk, hogy nagy baj történne. A tapasztalat ugyanakkor az, hogy az ellenanyag-pozitivitás magzati aspektusával gyakran nem foglalkoznak, csak azzal, hogy ha az édesanyának valami miatt vért kell kapnia, akkor az kompatibilis legyen ne csak a vércsoportjával, hanem az ellenanyagaival is. Pedig ha azokat a kismamákat, akiknél ellenanyagokat mutatnak ki, elküldenék további kivizsgálásra, akkor kiderülne, hogy az olyan mennyiségben van-e jelen a szervezetükben, hogy magzati vérszegénységet okozhat. Itt fontos tudni, hogy maguk az ellenanyagok biológiai okok miatt tizenhat hetes kor előtt nem eredményezhetnek magzati vérszegénységet, csak azt követően” – mondja dr. Leipold Gergő.
Transzfúzió a huszadik héttől adható a magzatoknak, akik ilyenkor 300-400 grammosak. Annak nincs felső határa, hogy a beavatkozás hányszor végezhető el, a gyakorlatban annyiszor ismétlik, ahányszor csak szükség van rá. Külföldön már arra is volt példa, hogy hatszor végezték el, két-háromhetes periódusokban. A nemzetközi irányelvek azonban harmincnégy hetes kor után már nem javasolják ezt a beavatkozást, a fölött már be kell fejezni a terhességet, ami a gyakorlatban császármetszést jelent. Ilyen esetben a baba már nem lesz extrém koraszülött.
Fertőzés is közbeszólhat
Magzati vérszegénység nemcsak az édesanya ellenanyag-termelése miatt alakulhat ki, hanem fertőzések miatt is. Ilyenkor az oki tényező általában a lepkehimlő, vagy ritkábban citomegalovírus (CMV). Ezeken a fertőzéseket többször is át lehet esni, de az elsőt követően – amin a nők többsége még a gyerekvállalás előtt átesik – a régi ellenanyagok már jellemzően védik a magzatot. Emiatt az újrafertőződéseknél minimális a magzati érintettség esélye.
„Mi az első trimeszterben mindig szűrjük az anyákat ezekre a fertőzésekre, hogy lássuk, átestek-e már ezeken a betegségeken. De ez a szűrés sajnos nem rutin országos szinten, pedig a rizikót egyértelműsítené. Ez azért hasznos, mert ilyen esetekben a magzati vérszegénység sokszor hirtelen alakul ki a fertőzés után, amiről az édesanya – mivel nála ezek a betegségek csak nagyon enyhe tüneteket okoznak – sokszor nem is tud. Ha ez a helyzet, akkor a magzat fertőzöttsége sem derül ki, csak akkor lesz ismert, amikor a vérszegénység már előrehaladottabb” – mondja dr. Leipold Gergő. Ilyenkor a kilátások kevésbé jók, van példa arra, hogy a magzatot a sikeres transzfúzió ellenére elveszítik az átmeneti, de súlyos vérszegénység szövődményei – ilyen lehet például az agyvérzés – miatt. Emiatt lenne fontos, hogy a szűrések mindenhol rutinszerűek legyenek, és a várandósságot magas rizikónál a szokásosnál is szorosabban kövessék.
Ez is érdekelhet
Túl a transzfúzión
A magzati medicina a vérszegénység mellett számtalan problémánál segítséget jelent, legyen a terhességi magas vérnyomás, vagy bármilyen olyan kórkép, ami a magzatra kihatással van, illetve nála alakul ki. Megesik például, hogy a baba húgyúti elzáródás vagy beszűkült húgycső miatt nem tud vizeletet üríteni, ami miatt, mire megszületik, károsodik a veséje. Ilyenkor még a méhen belül beültethetnek neki egy olyan shuntöt, ami a problémát áthidalja, a születés után pedig már könnyen el tudják nála végezni a húgycsőtágító beavatkozást. Arra is van példa, hogy a magzat hasüregében gyűlik fel folyadék, amit le kell bocsátani még a méhen belül. A magzati medicina komoly segítség ikerterhességeknél is – még akkor is, ha nincs semmi komplikáció. Olyan esetekben, amikor például két baba osztozik egy méhlepényen, vagy amikor három baba van, de egyáltalán nincs közöttük elválasztóburok, fokozottan így van ez. Az ilyenkor végzendő beavatkozásokat szintén a magzati medicina képzésen tanítják meg az orvosoknak. Hiánypótló tudás ez, ami már itthon is rengeteg baba életét és egészségét óvhatja meg.
