Ahhoz, hogy valaki kiemelkedően teljesítsen az adott területen - legyen ez labdarúgás, rövidtávfutás vagy akár sakk -, rengeteg munka és felkészülés szükséges. Eszerint a logika szerint minél korábban kezdjük el az adott tevékenységet, annál komolyabb előnyben leszünk a versenytársakkal szemben - sokan ezért nem is kezdenek már felnőttként semmilyen sportba, hiszen úgy érzik, késő van már ahhoz, hogy a befektetett munka komoly eredményekben nyilvánuljon meg. Amellett, hogy az ember határait feszegető versenysport a legtöbb esetben egészségesnek sem mondható, vannak olyan területek, amelyeknél a korai kezdés többet árthat, mint használ. Az egyik ilyen a hangképzés: egy túlerőltetett hangú gyermek a későbbiekben talán soha nem fog olyan szépen énekelni, mint tehetsége biztosította volna.
Mikortól énekelhet a gyermek?
Mutálás előtt a személyes hangképzés - vagyis magánéneklés - abszolút nem ajánlott a gyermeknek, mivel sem a gége, sem pedig a hangszalag nem érte el végleges, felnőttkori hosszát és vastagságát - mondta el a HáziPatika.com kérdésére László Szilvia magánének tanár. A mutálással járó hormonális változások (amelyek a lányoknál 13-14, a fiúknál viszont 15-16 éves korban kezdődnek el) a gégét is érintik, amely a gyermekkori porcos, rugalmas állagból felveszi a felnőttkori, csontos és fixált helyzetét. "A gége gyermekkori terhelése nagyban hátráltatja a valódi, felnőttkori hang megtalálását és kibontását, a későbbiekben több hanghiba fordulhat elő a túlterhelés miatt" - magyarázta a szakember.
Persze, ez nem jelenti, hogy a gyermeket el kell tiltani az énekléstől, sőt: zeneiskolákban a szolfézsóra, általános iskolákban a gyermekkori kóruséneklés fejleszti intonációs készségüket, hallásukat és ritmusérzéküket. "A Kodály - és Bartók -féle kórusműveket a gyermekek is biztonsággal énekelhetik, hiszen csak azon tartományon belül veszik igénybe a hangképző szerveiket, amely nem megerőltető a számukra" - magyarázta a magánénektanár. A kóruséneklés elsősorban homogén hangzást követel a gyermekektől, ami szintén nehezítheti a későbbiekben az egyéni hangszín kialakulását. Felnőttkorban, 18 éves kortól érdemes eldönteni, hogy valaki szólistaként vagy egy profi kórus tagjaként szeretne boldogulni.
Nem mindegy, milyen hangszert választ
A zenei ismereteket fiatalon egy valódi hangszer birtoklásával ideális elsajátítania a gyereknek, miközben a torkában lévő "hangszer" kialakul, fejlődik, formálódik. Nem feltétlenül azért, hogy zenész lehessen, hanem hogy az értelme fejlődjön: számos kutatás igazolta már a zene jótékony hatását a tanulási készség fejlesztésében, a beszédhibák, illetve a pszichés zavarok kezelésében. Ha a gyermek hangját meg szeretnénk óvni, az sem mindegy, hogy milyen hangszert adunk a kezébe. Előnyösebb a vonós, ütős, billentyűs hangszerek választása. A tehetséggondozás mellett a zenei képzés többszintű fejlesztést tesz lehetővé - mondta el László Szilvia.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mint az élet gyakorlatilag minden területén, az éneklésben is kisebb hányad csupán született őstehetség - a ritka kivételként számon tartott Elvis Presley állítólag a kottát sem tudta olvasni, míg például Mariah Carey vagy Céline Dion karrierje és hangja mögött hosszú évek munkája áll. A zenei képzés hiánya a magánénektanár szerint általános problémát jelent, az öt perc hírnevet biztosító, televíziós tehetségkutató műsorok (amelyek rengeteg énekléssel foglalkozni akaró fiatal számára váltak kitűzött céllá) ugyanis nem követelnek meg semmi ilyet. Ezekbe a műsorokba nagyrészt képzetlen emberek jelentkeznek, akik munkáját elsősorban - szakképzett énektanárok helyett -marketingesek segítik.
"Bár a személyes hangképzést mutálás előtt nem ideális megkezdeni, mégis sok az ellentétes példa. Az ilyenkor elszenvedett károk nagy részét felnőttkorban már nem fogjuk tudni kijavítani. Tönkretett alapanyaggal nehéz dolgozni" - emelte ki László Szilvia. Hozzátette: a mutálást követő időszak nemcsak testi, de lelki változásokkal is jár, amelyre szintén figyelemmel kell lenni hangképzéskor. A gyermek lelki fejlődése miatt sem ideális, ha túl korán kerül színpadra, közönség elé: sokszor fordul elő, hogy a nagy tehetségnek kikiáltott gyermekszínészek és -előadók felnőttként már nem tudnak érvényesülni a szakmában. Természetesen mindig vannak kivételek - emelte ki.
A tehetségek kiszűrésében a pedagógusoknak komoly szerepe van, a szülői elfogultság és az egyre nyomasztóbb teljesítménykényszer ugyanis gyakran sodorja tévútra a zeneiség iránt kevésbé fogékony gyermekeket. Önmagában az iskola is sokat követel a gyermek energiájából, de mellette a szülők sokszor elvárják, hogy sportoljon és többféle művészeti ágban is képezze magát. Ez pedig fordítva sülhet el: a túlhajszolt fiatal nyűgként gondol a kevés szabadidejét is felemésztő pluszfoglalkozásra, és akkor is feladja, ha éppenséggel lenne hozzá tehetsége.
Ez is érdekelhet
A zeneiség elsajátítása azonban rendkívül fontos a fiatalok fejlődése szempontjából akkor is, ha van tehetségük hozzá, de akkor is, ha nincs. Egy gyereknél nem is annyira az énekhangra kellene koncentrálni, inkább játékosan bevezetni a zenébe, ezalatt pedig egy képzett pedagógus felfedezhetné, hogy kinek jó a ritmusérzéke, tiszta a hangja, és a megfelelő időben kinek érdemes elkezdeni a képzését. Az amatőr zenélés természetesen mindenkié - mondta László Szilvia.
