Arra is rájöhettek, hogy egyes anyagokat el kell készíteni (szárítani, összezúzni, megfőzni) ahhoz, hogy igazán hatásosak legyenek. A ma élő primitív népek sámánjai, varázslói, gyógyító emberei ugyanígy, a tapasztalat alapján állítják elő gyógyító szereiket.
Régi gyógyszerek
Az ókori népek bővelkedtek gyógyhatású (vagy annak hitt) szerekben. Például az ókori Kína orvosai sok növényi, állati és ásványi anyagot használtak gyógyszerként. Fájdalomcsillapítóként alkalmazták a mandragórát, ópiumot, hasist, még műtéteket is végeztek az elkábított betegeken. Írásos beszámolók maradtak fenn a Kr. u. 10-12. századból a védhimlőoltás módjáról: himlőhólyag-váladékkal oltották be az egészséges embert, aki így enyhébb lefolyású himlőben megbetegedett ugyan, de egész életére ellenállóvá vált a himlővel szemben .
Az egyiptomiak gyógyászatát és gyógyszerészetét többnyire egy misztikus, a mágia által uralt képességként értékelik, szemben a görögök fejlett gyógyászatával.
Az egyiptomiak valós tudásának megítélése előtt jelentős akadály tornyosul, ami nem más, mint a fordítás. Miközben a görögök hatalmas örökséget hagytak maguk után gyógyászati feljegyzések formájában, melynek a mai nyelvekre fordításához minden adott, addig a fáraók idejéből mindössze 12 hasonlóról tudunk, ami papiruszra íródott egy elfeledett nyelven, mellyel még mindig küzdenek a tudósok. Az írások ennek ellenére elég bizonyítékot hordoznak magukban az egyiptomiak tekintélyes gyógyászati képességeiről, gyógyszerészeti ismereteikről. Annak ellenére, hogy a papiruszok közel 2000 orvosi receptet is tartalmaznak, számos összetevő beazonosítása bizonytalan.
Az egyiptomi orvosok figyelmen kívül hagyták a betegségeket kiváltó okokat, kizárólag a tünetekre koncentráltak. Így, akárcsak ma, egy enyhítő szirup csökkentette a köhögési kényszert, akármi váltotta is ki, míg egy meleg borogatás a véráramlást stimulálásával enyhítette az ízületi fájdalmat, legyen az reumatikus vagy gyulladásos. Egyes eseteknél, ahol nyilvánvaló volt az ok, a sebeknél vagy a bélférgek esetében, a választott gyógyszer mind a tünetekkel, mind okozójukkal felvette a küzdelmet.
Lássuk hát, mit is írtak fel az egyiptomi orvosok. Különösen kedveltek voltak a hashajtók, mint ricinusolaj vagy a sártök, a kenőcsök, többek közt a bőrápoló balanitaolaj, amit Hasmenés esetére olyasvalamit készítettek, ami felszívja a vizet és a mérgeket a belekből, mint a kaolin vagy a karobpor, de szerették a hyoscine tartalmú növényeket is, ez az alkaloida ellazítja az izmokat és csökkenti a bélmozgást. Felfúvódás és bélgörcsök ellen a beteg köményt és koriandert fogyasztott, mindkettő hatékony görcsoldó. Az aranyér okozta kellemetlenségeket különböző kúpokkal enyhítették.
Az ősi egyiptomiaknak hatékony ellenszereik voltak a vízben tenyésző parazitákkal szemben is. A leggyakoribb szer a gránátalma kivonat volt, ami pelletierint, egy erős féregölő alkaloidát tartalmaz, amit egészen az 1950-es évekig használtak a galandférgek ellen. Az antimon mételyek ellen volt hatékony, a balanitaolaj, amellett hogy enyhítette az húgyhólyagban kialakuló mételyféreg fertőzés jellegzetes égető érzését, kiirtotta az azt előidéző férgeket is.
Az ókori orvostudomány a középkorban tovább fejlődött, számottevően az arab kalifátusok területén. A kémia iránti fokozott érdeklődésnek köszönhetően az ókori gyógyszerkincset több száz új gyógyszerféleséggel gyarapították. Európában ez idő alatt jóval szegényesebb volt a gyógyszerként használatos szerek kínálata, az alkímia nem annyira az orvoslás fejlődését, mint inkább az aranycsinálást és a mérgek előállítását szorgalmazta.
Magyarországon a 16-17. században alig volt orvos, a betegeket vándor borbélyok látták el, a főúri családoknál gyógyfüvekkel gyógyító javasasszonyok dolgoztak. Egy 1720-as adóösszeírás szerint hazánkban már 19 gyógyszertár létezett.
Ez is érdekelhet
Valódi gyógyszerek
A legtöbb szert tüneti kezelésre, a betegségek bizonyos jelei (fájdalom, láz) ellen használták, anélkül, hogy magát az okot gyógyították volna. A valóban gyógyító szerek használata az emberiség történetéhez képest igen rövid időre nyúlik vissza. Ahhoz, hogy a kezelés tudományossá váljon, előbb az kellett, hogy maga az orvostudomány is azzá legyen. A 19. század tudósai és orvosai igyekeztek megérteni a szervek működését és az azokat megtámadó betegségeket. A betegség okának megismerése nem jelenti azonnal a kezelés feltalálását is. Például a fertőzések okai Pasteur kutatásai nyomán váltak ismertté, az okosgyógyszerek kora , amikor sorra jelentek meg olyan készítmények, amelyekkel a korábban nem kezelhető betegségeket múló problémává lehetett szelídíteni.
Legjobban: