„Jól vagyok, minek menjek orvoshoz?”
Bár tisztában vagyunk vele, hogy egy problémát könnyebb megelőzni, mint megoldani, mégis sokszor inkább a halogatás mellett döntünk. Erre sajnos akkor is hajlamosak vagyunk, ha az egészségünkről van szó: sokszor az éves szűrővizsgálatokra sem megyünk el, ha pedig valami szokatlant tapasztalunk, akkor inkább otthon kezeljük. Persze van, amikor ez bőven elegendő, de az is előfordulhat, hogy a tünetet magát sikeresen meg tudjuk szüntetni, de a valódi gondról tudomásunk sincs.
A Men’s Health összegyűjtötte a leggyakoribb (természetesen nem csak férfiakra jellemző) kifogásokat: az egyik az, amikor az ember jól van, akkor minek menjen orvoshoz? Ilyenkor viszont arról feledkezünk el, hogy mennyi mindennek nincs látható vagy tapasztalható jele. A másik, hogy el akarnak kerülni egy kellemetlen vizsgálatot. „Nézze, én sem várom ezeket az alkalmakat. De megteszem, hogy a betegeim ne haljanak korai és elkerülhető halált” – mondta a lapnak dr. Sheldon Marks urológus.
Majd elmúlik magától
– szokták még maguknak mondogatni az emberek. Ha például feltűnik egy új anyajegy a testükön, azt is hajlamosak ignorálni, pedig életbevágó a melanoma korai felismerése. „Voltak olyan pácienseim, akiknek feltűnt, hogy megváltozott egy anyajegyük, de féltek eljönni hozzánk. Attól tartottak, hogy mit fogunk majd mondani” – nyilatkozta dr. John Romano dermatológus.
Ugyanakkor dr. Mark Reichelderfer gasztroenterológus szerint van, amiben a nőknek előnye van. „A férfiak nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy úgy átvizsgálják őket, mint a nőket. De ez kis ára annak, hogy elkerüljenek egy pusztító betegséget” – mondta a vég- és vastagbélrákra utalva. Ezen a téren pedig különösen fontos lenne a korai felismerés, hiába megterhelő például egy vastagbéltükrözés.
Sokan tudatosan vagy tudattalanul nem tekintik komolyabb problémának a tapasztalt panaszaikat. Általában ők kisebb visszatérő problémákkal küzdenek, időszakos házi kezeléssel tartják karban problémáikat, megszokják, hogy rendszeres napi extra teendőjük van. Mások kifejezetten rettegve a betegség miatti címkézéstől, szégyentől, a vizsgálattól, annak eredményétől, az esetleges kezeléstől, az eddiginél is nagyobb fájdalomtól, próbálják kihúzni a végletekig a szakértői vizitet. Sajnos sokan ismerőseik, családtagjaik valós vagy vélt rossz tapasztalataira is hivatkoznak
– mondta a jelenségről Dr. Bánfalvi Péter proktológus.
A jövőbeli én problémája
Heller Csilla pszichológus szerint az emberek sokszor úgy állnak hozzá, hogy jobb a bizonytalanság, mint a biztos rossz, ha az egészségükről van szó.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Van egy ilyen énvédő mechanizmusunk: ha nem megyek el a szűrésre, vagy nem veszek tudomást a tünetekről, akkor is az olyan, mintha nem is lenne. Van egy olyan érdekes működésmódunk, hogy ami nincsen most itt a jelenben, akkor az a holnap problémája. A holnap problémája, az valahogy nem az enyém. A jövőbeli énem valahogy nem képezi részét a saját magamról alkotott jelenlegi képemnek. Az valaki más.
Úgyhogy holnap van. Tehát ez a holnapi énem egy idegen részemnek a feladata lesz, ezáltal jól eltávolítom saját magamtól. És ez hoz egy megkönnyebbülést, ami pedig megjutalmaz. Kellemes a jutalmazó érzés, azért tudjuk nagyon szépen napról napra halasztgatni bármiféle teendőnket, de így akár az időpont kérést is” – magyarázta a szakember.
Erre szerinte sokszor az internet is rátesz egy lapáttal: a tüneteinkre rákeresve gyorsan ráakadhatunk olyan diagnózisra, ami a legrosszabb félelmeinket igazolja be. Ezért aztán az ember még kevésbé tudja rávenni magát arra, hogy elmenjen orvoshoz, ahol tényleges szembe kell néznie a problémákkal. És bár a különböző csoportokat is hasznosnak tartja, ahol az azonos betegségben szenvedők megoszthatják egymással a tapasztalataikat, adhatnak tanácsot, javasolhatnak orvost, azért megvannak a veszélyei. Hiszen mégsem orvosok: hiába igyekeznek segíteni a másikon, nem biztos, hogy az a kezelés, gyógyszer, terápia, ami náluk bevált, másnál is be fog. Akkor mehetünk biztosra, ha szakemberhez fordulunk.
Ráadásul a rendelői tapasztalatok az esetek többségében, ha nem is fájdalmas, de legalább kellemetlen élmények: az ember nem szívesen jár el nőgyógyászati vizsgálatra, gyomor- vagy vastagbéltükrözésre, vagy prosztatarák-szűrésre. Egy szűk és hangos MR-készülékben feküdni 20-30 percen keresztül sem feltétlenül vonzó mindenkinek. Nem is beszélve a rettegett fogorvostól.
Hogyan küzdhetjük le?
A Healthline számos tippet ad arra, hogy hogyan győzhetjük le a félelmeinket. Például ha tehetjük, vigyünk magunkkal egy családtagot vagy egy barátot, akinek a jelenléte nyugtató hatással van ránk. Másrészt több szem többet lát: a jó ismerős észrevehet, megjegyezhet olyan részleteket is, amiket mi nem vettünk észre a feszült állapotunkban. Figyeljünk a légzésre, vegyünk sok mély levegőt, ezzel is megnyugtatjuk magunkat. Ha tudunk, beszélgessünk valakivel a váróban, vagy olvassunk egy könyvet: a lényeg, hogy igyekezzünk elterelni a figyelmünket.
Fontos, hogy az orvossal is közöljük, ha nagyon feszültek vagyunk, hiszen ezzel már elkezdjük oldani azt. Ez azért is hasznos, mert így pl. nem vérnyomásméréssel kezdődik a vizsgálat, ami így egy kiugró értéket mutatna; érdemes inkább a végére hagyni, mikorra már valamennyire megnyugodtunk.
A VeryWellHealth az őszinteséget emeli ki: ne tartsunk vissza semmilyen információt. Biztos, hogy az orvos hallott már mindent, amit mondani tervezünk neki. Egy vizsgálat során jobban tudnak segíteni nekünk, ha kimondjuk a félelmeinket, aggodalmainkat. Az is lehet, hogy végig egy pontra koncentrálunk a szobában a vizsgálat alatt, vagy esetleg hozunk magunkkal egy számunkra kedves tárgyat, amire figyelhetünk (például egy fényképet egy szerettünkről). Előtte viszont mindenképpen egyeztessünk az orvossal, hogy bevihetjük-e egyáltalán.
Dr. Bánfalvi Péter szerint nagyon fontos a tudatosság is: ne fogadjuk el, hogy romlik az életminőségünk, hiszen súlyos betegségek állhatnak a panaszaink mögött.
A vizsgálatra felkészülve nagyban segíthetjük a szorongásunk, megalázottságérzésünk leküzdését, és a szakember munkáját is. Ne kezeljük tabuként a problémát, ne címkézzük negatívan a betegségeket, a segítségért fordulókat, hiszen bármikor mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Érdemes tudnunk azt is, hogy nem vagyunk problémánkkal egyedül, valószínűleg igen sokan szenvednek hasonlókkal
– javasolja. Szerinte a kiszolgáltatottságtól és a megalázottságtól való félelmünk legyőzésében a vizsgálat alatt is figyeljünk a légzésünkre és a testtartásunkra. „Ha a vizsgáló mindig mondja (ezt határozottan kérjük tőle előre), hogy mi következik, akkor arra tudatosan, lelki és testi szinten is bele tudunk egyezni. Ezáltal csökken a váratlan helyzeteknek való kontrollálatlan kiszolgáltatottság érzése. Így urai maradunk a helyzetnek, saját testünknek, méltóságunknak.”
„Itt igazából a pszichológiai felnőttségünket kell megszólítani, és felelősséget kell vállalnunk saját magunkért. Érdemes úgy viszonyulnunk magunkhoz, mintha tényleg egy kisgyereket vinnénk el orvoshoz. Tehát legyen bennünk egyszerre a bölcs felnőtt is, meg az a kisgyerek is, aki fél. Ismerjük el a félelmünket, azt, hogy ez most egy nagyon-nagyon kellemetlen szituáció. Vegyük normálisnak a szorongásunkat, hiszen az, hogy ezektől félünk. De közben egy felnőtt a nyugalmával menjünk végig ezen az úton, az időpont kéréstől a várakozáson át a vizsgálatig” – magyarázza Heller Csilla.
Amikor pedig eljutottunk a vizsgálatra, ne legyünk restek megjutalmazni magunkat azért, amiért a félelmeink és a szorongásaink ellenére megtettük ezt a lépést.
Ez is érdekelhet
Legyünk büszkék magunkra a teljesítményünkért. A belső gyermek rettegett, de ennek ellenére mégiscsak megtettük ezt önmagunkért, ezt ismerjük el. Mondhatni, jöhet saját magunk vállon veregetése
– javasolja Heller Csilla.
