A női szervezet két legfontosabb hormonja az ösztrogén és a progeszteron, a női ciklust pedig e két hormon szintjének változása és egymáshoz való viszonya határozza meg. A hormonjaink működése alapján életünket négy nagyobb periódusra oszthatjuk: a gyermekkorra, a pubertáskorra, a termékenység időszakára, végül pedig a menopauzára. Ebben a négy szakaszban a hormonjaink bonyolult összhangja és más-más koncentrációja különböző fizikai, lelki és szexuális változásokat hoz életünkbe.
Gyermekkori nyugalom
Már az anyaméhben, magzati korunkban is jelen van szervezetünkben minden olyan hormon, ami a későbbiekben fontos szerepet fog játszani. Miután azonban megszületünk és nemi szerveink megfelelően kifejlődtek, a nemi hormonok visszavonulót fújnak. Az ivarmirigyeink nyugalmi állapotban "szunnyadnak", szüneteltetik hormontermelésüket, a vérünkben pedig csak minimális szexuálhormon kering. Ez így is marad egészen ötéves korunkig, amikor is a hormonelválasztás szépen lassan megindul, és egészen a serdülőkorunkig fokozódik.
Pubertáskori őrület
Nagyjából tízéves kor után a lányok fejlődése látványosan felgyorsul, 12-13 éves korunkban megindul a petefészkek ösztrogén és progeszteron termelése. A nemi hormonok hatására az addigi kislányos testalkat egészen átalakul: változnak a testarányok, megnő a testzsír arány, kerekebb lesz a csípő, megnőnek a mellek és kialakul a szeméremszőrzet is. Emellett a belső nemi szervek is szépen lassan alkalmassá válnak a nemi életre, a fogamzásra valamint a gyermekszülésre. Általában 11 és 16 éves korunk között bekövetkezik az első vérzés, azaz a legelső hormonálisan szabályozott menstruáció is. Jó tudni azonban, hogy ez nem feltétlenül köthető a testi jegyek kifejeződéséhez, akár kislányos alak mellett is bekövetkezhet a meglepetés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hormonok játéka azonban egyáltalán nem csak fizikai változásokat eredményez: testünk átalakulásával párhuzamosan belső világunk is fenekestül felfordul. Ki ne emlékezne a tinédzserkor változásokkal teli, néha nehéz, mégis izgalmas időszakára? A mérhetetlen dühre, mikor úgy éreztük, soha senki nem fog igazán megérteni bennünket; mikor ezt a haragot egyik percről a másikra felhőtlen boldogság váltotta fel; vagy mikor megtapasztaltuk az első szerelem minden keserű csodáját. Nos, érzelmeink heves váltakozását, csúcspontjait és mélyrepüléseit egyaránt a túlbuzgó hormonoknak köszönhettük.
A termékenység kiegyensúlyozottsága
A vad kamasz évek után azonban végre testünk és lelkünk is megnyugszik, ennek oka pedig, hogy ezekben az években nem történik szervezetünkben drasztikus hormonális változás. A pubertást a termékenység időszaka váltja fel, amely egy meglehetősen hosszú periódust ölel át: az első menstruációtól egészen a menopauzáig, azaz nagyjából a nők 45-50 éves koráig tart.
Ez alatt az időszak alatt a női ciklus hónapról hónapra ismétlődik, a női hormonok termelését pedig a menstruációs ciklus határozza meg. A ciklus alatt a női szervezet havonta felkészül a fogamzásra valamint a megtermékenyült pete beágyazódására. Amennyiben ez nem következik be, menstruációs vérzés formájában a szervezet kilöki magából a feleslegessé vált petesejtet és a fogadására előkészített szöveteket. Fizikális szempontból a húszas éveink a legideálisabb kor a gyermekáldásra, hiszen ezután az évek múlásával termékenységünk is egyre csökken majd.
Változékony menopauza
A menopauza beköszöntével lezárul egy fontos életszakaszunk. A változás elkerülhetetlen és talán éppen ezért olyan ijesztő sokunk számára. Míg voltak, akik korábban dühvel és gyűlölettel gondoltak a menstruációs ciklus végtelennek tűnő körforgására, addig a változókorba lépve gyakran visszasírják a "havi baj" okozta legkellemetlenebb tüneteket is. Hiszen - gondolják rosszul - a menstruáció megszűnésével a nőiességüknek is búcsút inthetnek. Tény, hogy ebben az időszakban sok minden megváltozik a női testben, ám ez a változás korántsem olyan tragikus, mint amilyennek sokan elképzelik.
A menopauza előtti időszak, azaz a premenopauza az utolsó havi vérzést megelőző életszakasz. Ennek legfőbb tünete az egyre gyakrabban jelentkező menstruációs zavar. A ki-kimaradó vagy rendszertelenül jelentkező vérzés mögött egyébként a tüszőrepedés elmaradása valamint a sárgatesthormon hiánya áll.
Ezt követi a perimenopauza időszaka, az utolsó havi vérzést egy-két évvel megelőző és egy-két évvel követő periódus. Ekkor a szervezet progeszterin- és ösztrogén-termelése is erősen csökkenni kezd, amit több kellemetlen fizikai és lelki probléma is kísérhet. A folyamatosan jelentkező hőhullámok csak a jéghegy csúcsát jelentik: ezekben az években hasonló érzelmi hullámvasúton találhatjuk magunkat, mint kamaszkorukban. A semmiből törhet ránk a legmélyebb depresszió, önértékelésünk egészen a béka feneke alá süllyedhet, a jövőnket pedig gyakran borúsnak és kiszámíthatatlannak látjuk.
Ez is érdekelhet
De nem kell félni, ez a változékony és komor állapot nem tart sokáig, a posztmenopauza ugyanis végre lecsitítja hullámzó érzelmeinket. A posztmenopauza időszakában mind az ösztrogén-, mind a progeszteron-termelése először minimálisra csökken, majd rendszerint az utolsó megvonásos vérzés után 2-3 évvel teljesen meg is szűnik a nemi hormon-termelés. A két legfontosabb női nemi hormon tehát ekkor befejezi évtizedekig tartó őrült táncát, aminek hatására mély lelki megnyugvás köszönt be életünkbe.
