Milyen tipikus, csak újszülöttekre jellemző problémákkal foglalkozik egy neonatológus?
Születéskor az újszülött szervezetében alapvető élettani változások mennek végbe, alkalmazkodni kell a külvilági körülményekhez. Bár az érett babák kilencven százaléka egészségesen születik meg, a maradék tíz százaléknak van valami gondja. Például nem sír fel, alkalmazkodási nehézsége, születési sérülése, fertőzése, fejlődési rendellenessége van. Egy olyan, normál szülészet mellett működő újszülöttosztályon, mint amilyen a mienk is, a kóros állapotok felderítése és ellátása, valamint a szűrővizsgálatok elvégzése mellett fő feladatunk, hogy gyakorlati oktatással és érzelmi támogatással segítsük a kismamákat.
Hogyan lett önből neonatológus?
Eredetileg belgyógyásznak készültem, a Szent László Kórház Gyermekintenzív Osztályán kezdtem a pályafutásomat. Volt a kórháznak egy részlege, ahol újszülött babákat is kezeltek, oda is jártam gyakorlatra. Friss anyaként ez a terület érzelmileg is vonzott. Aztán megszületett a harmadik gyermekem, és már nem tudtam visszamenni az intenzív osztályra, így elkerültem a Honvéd Kórház Tiszti Kórház részlegére egy gyerekrendelőbe. De közben az ottani szülészet újszülöttosztályán is egyre többet helyettesítettem, és később átvettem az osztály vezetését. 2007-ben ezt a kórházat is bezárták, így kerültem ide, az Uzsokiba. Szeretek itt dolgozni, a nagy beteglétszám hozza a változatos eseteket. Egyszer kiszámoltam: több mint húszezer kisbabát láttam már életemben, ők pedig sok örömet adnak. Ez egy nagyon optimista szakma, rengeteg pozitív élményt kap az ember a kis pácienseitől.
Az Egészséghős díjra azért jelölték, mert számos komoly változást kijárt az újszülött osztályon. Mik voltak azok a gyakorlatok, amelyek leginkább szúrták a szemét?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egyik a babák felesleges szeparációja. Mindenféle valós egészségügyi indok nélkül elkülöníteni a kisbabát az édesanyától nagyon helytelen gyakorlat. Ma már megszületése után azonnal az édesanya mellkasára, bőrkontaktusba helyezzük az újszülöttet, ahol zavartalanul töltheti az "aranyórát". A másik a táplálás: a cukros vízzel itatás, a nyakló nélküli itatás, a késői mellre tétel szintén nem tudományos alapokon, hanem mindenféle hiedelmeken alapuló beavatkozások. Egy egészséges újszülött már az első életórában szopni tud, ha hagyják. De ha cukros vizet kap, és elkülönítjük az anyukájától, akkor ezt az egész folyamatot rossz irányba tereljük. Fontos, hogy az anyák is jelen lehessenek a vizsgálatokon, lehetőséget teremtve arra, hogy megnyugtathassák a babájukat, és kérdezhessenek, ha szükségét érzik.
Mennyi ideig tartott átvinni ezeket a változásokat?
2013-ban vettem át az osztályt, és pár év ráment, pedig nem egyedül csináltam. Vannak nagyon lelkes munkatársaim, akik nélkül ez nem sikerült volna. Hálával tartozom Sződy Judit elkötelezett laktációs tanácsadónknak, akinek szakmai tudása és lelkesedése átsegített a hullámvölgyeken. A szülészet vezetése is végig támogatott, a változás kezeléséhez a PAF - Az Emberibb Egészségügyért Közhasznú Alapítvány segítségét is igénybe vettük. Időigényes folyamat ez, mert ennek az egésznek akkor van értelme, ha a munkatársak megértik, mire valók a változások, és nem kényszer alatt dolgoznak, mert amíg én azt mondom, hogy nem itatunk, de a hátam mögött a nővér itat, addig nem megyünk semmire. De ha valaki egy bizonyos gyakorlatot követett tíz-húsz évig - márpedig vannak ilyen nővéreink -, akkor neki meg kell emésztenie, hogy megváltozott a tudásunk, és ez már nem tartható, másképp kell dolgoznunk.
Orvos kategória:
Hogyan alakult ki a rossz gyakorlat?
A babák szeparálása a huszadik század műve. Az anyák korai munkába állásával hamar rendszert kellett vinni a család életébe, ekkor alakult ki a háromóránként szoptatás - de ez nem jó az újszülöttnek, legfeljebb megszokja. Az jó, hogy a szüléseket beterelték a kórházakba: biztonságosabbá vált az anyák és a kisbabák élete, de ez magával hozta a "nagyüzemivé válást is". Én a saját gyerekemet még úgy kaptam meg 86-ban, hogy megszültem délben, és másnap reggel láthattam legközelebb, aztán meg háromóránként hozták, és vagy tudott abban a félórában szopni a pici, vagy nem. Akkor így gondolták, minket is így oktattak az egyetemen, anyaként hiába érezte az ember, hogy ez nem stimmel. Érdekes volt megtapasztalni a változásokat a saját bőrömön is: a legkisebb gyerekemet már magamnál tarthattam a szülőszobán két óra hosszat, és nappal velem lehetett.
Mit gondol, milyen változásokra van még szükség ezen a területen?
Arra, hogy minél hamarabb biztonsággal haza tudjuk engedni az anyukákat a kórházból. Elvárjuk az anyától, hogy igény szerint szoptasson, de ha magára hagyjuk, akkor kimerül. A legjobb, ha már az első napoktól ott van mellette a család, aki segíti őt, biztosítva a pihenést, legalább egyik szoptatástól a másikig. Erre egy kórházban nincs személyzet, ezért jó lenne az anyukákat hazaengedni, de ez országos szintű szemléletváltás nélkül nem fog menni. A védőnőknek és a háziorvosoknak készen kell állniuk az újszülött fogadására és az otthoni segítségnyújtásra.
Ez is érdekelhet
A cikk a Nők Lapja Egészség decemberi számában jelent meg.
