Milyen fájdalmakat lehet mérni?
A reumatológiai, mozgásszervi fájdalmak nagyon szerteágazó formában keseríthetik meg a beteg életét. Tekintsük át az alábbiakban, hogy milyen fájdalomformákat lehet mérni:
- az aktuális fájdalomérzetet, amelyet a beteg a mérés időpontjában érez,
- az általános fájdalomszintet, amelyet a beteg tartósan, folyamatosan tapasztal,
- nyugalomban jelentkező fájdalmat,
- éjszakai fájdalmat, amely a beteget álmából ébreszti fel,
- terhelésre, mozgásra kialakuló fájdalmat,
- mozgatásra jelentkező fájdalmat,
- speciális mozdulat közben kialakuló fájdalmat.
Mindezek mérésére két módszer kínálkozik, az egyik az úgynevezett Keele-féle Leíró Skála, amelyben egy nullától négyig terjedő pontskálán kell a fellépő fájdalom erősségét megítélni. Nullát akkor kell adni, ha egyáltalán nincs fájdalom, négyet akkor, ha elviselhetetlen az érzés. A másik módszer a Vizuális Analóg Skála, amely lényegében egy húsz vagy száz egyenlő részre osztott vízszintes tengely, egyik végpontján az "egyáltalán nem fáj" felirat található, másik végpontján "elviselhetetlenül fáj" ábrázolódik. A betegnek ezen a skálán kell bejelölnie fájdalma erősségét.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A skót nővér találmánya
Egy Glasgowban élő nővér, Dorothy Ritchie dolgozott ki 1968-ban egy olyan félig objektív módszert a fájdalom mérésére, amelynek segítségével a mozgásszervi betegségek, a rheumatoid arthritis és a sokízületi arthrózis vizsgálata is elvégezhető és az így kapott Ritchie-féle indexszel jellemezhető. A vizsgálat úgy történik, hogy az orvos nyomást gyakorol az izomzat, ízületek, inak bizonyos pontjaira, megkopogtatja a gerincet, és közben figyeli a beteg reakcióit, majd a kapott választ négyes pontskálán értékeli:
1 pont - ha a beteg egyáltalán nem jelez fájdalmat
2 pont- a beteg mondja, hogy fáj
3 pont- a beteg mondja és az arcán is észrevehető
4 pont- a beteg mondja, hogy fáj, arcán is látszik, és a beteg testrészt elhúzza
Lényegében a módszer roppant egyszerű és még szimplábbá tehető, ha az orvos végighalad az összes ízületen és összeszámolja a nyomás-érzékeny, fájdalmas pontokat, amelynek ismerete főleg a rheumatoid arthritises betegek esetében bír nagy jelentőséggel.
A fájdalom megváltoztatja a járást
Mi határozza meg a mozgásunkat? Elsősorban az ízületek, gerinc stabilitása, mozgástartománya és az izomerő. Statikus és dinamikus mozgáselemzés is végezhető, mely utóbbi lényegében a mozgás kivitelezésének analíziséről, az izomerő megítéléséről szól. A járás elemezhető önmagában is, ezt kinematikus vizsgáltnak nevezi az orvostudomány, mivel itt izomerőt, ízületekre ható erőt, és annak irányát nem mérik, csupán a járásban szereplő ízületek hajlásszögét.
A fájdalom és az ízületi duzzanat sokszor teljesen megváltoztatja a mozgás kivitelezését, kinetikáját. A fájdalom hatására szerveztünk az érintett területet mindenáron kímélni szeretné, így az izomzat szinte kőkeményre merevedik (spazmus, kontraktúra alakul ki), amely mintegy megvédi az ízületet a mozgástól. Viszont a tartósan fennálló izomspazmus a megfelelő vérellátást nehezíti, amely csak tetézi a fájdalmat és kialakul az ördögi kör (circulus vitiosus). A tartós izomgörcs megbontja a többi izom összehangolt működését, amely óriási megpróbáltatást hoz létre a többi ízület, gerincoszlop számára. Mindez extra energiát igényel, így a szervezet nagyon gyorsan elfárad, végül a beteg mozgás-, járásképtelenné válik. Az ízületekben egyre nagyobb gyulladásos duzzanat keletkezik, amely óriási mértékben növeli az ízületekre ható nyomást. A megnőtt nyomás összenyomja az ízületeket tápláló érhálózatot, így mintegy megszünteti az oxigénellátást, amely végül súlyos ízületi szövetkárosodáshoz vezet. Mindemellett a duzzanat az izomzatra is hat reflexesen, végül az izomerő csökken, és térfogata zsugorodik.
Forrás:
Bálint-Bender: A fizioterápia elmélete és gyakorlata
