A kolloidika tudományába csöppenve
Az oldat az adott vegyület alkalmas oldószerrel való oldásával készül. A sikeres oldatkészítéshez gyakran elengedhetetlen a "hasonló a hasonlót szereti" elv szem előtt tartása. Igen szemléletes példa a konyhasó vízben való gyors oldódása, hiszen a poláros vegyület szereti a poláros oldószert. Ha a rendelkezésre álló oldószerek egyikében sem oldódik a kívánt mértékben a vegyület, akkor a következő műveletekkel lehet hasonlóbbá tenni az oldandó anyagot az oldószerhez:
- A gyógyszervegyület más formáját kell választani: A benzoesav helyett annak vízoldékony sója, a nátrium-benzoát, illetve a koffein esetében a koffein-nátrium-benzoát, a teofillin esetén a teofillin-nátrium-szalicilát már egyszerűen vizes oldatba vihető.
- Olyan segédanyagokat alkalmazunk, melyek közvetlenül járulnak hozzá az oldékonyság növeléséhez, mint például a poliszorbát-féleségek. A felületaktív anyagok működését sok háziasszony kiválóan ismeri és alkalmazza a gyakorlatban. Gondoljunk csak az edényre rászáradt zsiradék és a csapvíz esetére. Senkinek nem jutna eszébe a zsíros anyag jó oldószerét (pl. benzin) használni mosogatáshoz, a víz pedig poláros tulajdonsága révén nem kedveli az apoláros anyagokat a zsírokat. A mosogatószerekben alkalmazott felületaktív vegyületek ezt a problémát könnyedén áthidalják, "összehozzák" a két "nemszeretem" felet, és így nem lesz többé biztonságban az eddig ellenálló ételmaradék sem.
Gyógyszerforma váltásra is szükség lehet: A szuszpenziók, emulziók a kevésbé oldódó hatóanyagok igazi "mentsvárai".
- A szuszpenzió folyékony készítmény, melyben a szilárd rész egyenletesen eloszlásban található meg a folyékony közegben. A rázókeverékek tipikus képviselői a külsőleges szuszpenzióknak, nevük egyben használati utasítás is: Használat előtt felrázandók!
- Az emulzió egymással nem elegyedő folyékony fázisokból áll. Úgy kell elképzelnünk, mint a húsleves felszínét a rajta úszó zsírcseppecskékkel, a különbség csak annyi, hogy egy jó emulzióban a zsírcseppecskéknek megfelelő komponens sokkal-sokkal apróbb. Az olaj- és a vízfázis között helyezkedik el az emulgensnek nevezett anyag, mely biztosítja, hogy az egyik fázis a másikban tartósan eloszlatott marad. Az emulzió mindig folyékony halmazállapotú.
Mi van bennük és miért? - Összetevők funkciók szerint
- A hatóanyag-tartalmú kenőcsök többek közt a rovarcsípések által okozott viszketést enyhíthetik, egyes vírus, illetve gomba okozta fertőzéseket szüntethetnek meg, de bőrgyulladások kezelésében is szerepet kaphatnak.
- Számos vegyület hajlamos az oxidatív bomlásra, mely folyamat az esetek többségében csökkenti a készítmény által előidézett biológiai hatást. A kozmetikai termék nagy részének összetevő listájában rálelhetünk olyan vegyületekre (antioxidánsokra), melyek könnyebben oxidálódnak, mint azok az anyagok, amelyeket meg akarnak védeni. Ilyen, önmagukat "feláldozni kész" segédanyagok a nátrium-piroszulfit, nátrium-szulfit, BHT rövidítéssel a butil-hidroxi-toluol, galluszsav észter, melyek segítségével ez a kedvezőtlen bomlási reakció hatékonyan kivédhető. Az oxidatív szabadgyökök károsító hatása nem elhanyagolható szerepet játszik a bőr korai öregedésében. A bőrápolókban lévő A-, C- és E-vitaminok egyes feltételezések szerint a bőrráncosodás megelőzésében is kincset érnek. Itt fontos megjegyezni, hogy ezek jótékony hatása legfeljebb a bőrre korlátozódik, a külsőleg használt vitaminok a felszívódás kis mértéke miatt nem fedezik a szervezet vitamin-szükségletét. Ráadásul valójában elsősorban antioxidáns tulajdonságaik miatt tartósítószerként kerülnek be a kozmetikai készítményekbe.
- Az oxidációs bomlást a fémionok is elősegíthetik, ennek kivédésére a fémionok megkötésére alkalmas vegyületeket alkalmaznak. Igen gyakori összetevő a kozmetikumokban az etilén-diamin-tetraecetsav (rövidített formában EDTA) nátriumsója, mely a fenti folyamaton keresztül járul hozzá a termékek stabilitásának növeléséhez.
- Az optimális kémhatás beállítására különböző savak és sóik (például citromsav és nátrium-citrát) is felhasználhatóak, melyek biztosítják a termék viszonylag állandó pH-értékét. Így nem kell attól tartani, hogy a levegőből a készítménybe kerülő gázok, mint a szén-dioxid vagy ammónia megváltoztatják a kozmetikum stabilitását.
- Sokszor van szükség mikrobiológiai tartósításra is, ilyenkor például 1%-os tartósító oldatot (Solutio conservans) vagy 0,1% szorbinsavat alkalmaznató.
- A felületaktív anyagokat a gyógyszerforma típusától függően emulgenseknek (emulzióknál) vagy nedvesítőszereknek (szuszpenziók esetében) nevezik.
A kenőcsök sokfélék
A kenőcsök a bőr vagy nyálkahártya kezelésére szánt készítmények, melyek az alkotórészeket egyenletesen eloszlatva oldott, emulgeált vagy szuszpendált állapotban tartalmazzák. A paszta és a krém között alapvető különbség, hogy míg a krém lágyabb állományú és nagyobb víztartalmú, addig a paszta esetében keményebb az állag, és a porított gyógyszeranyag-tartalom általában 40% feletti.
A gélek nagy folyadéktartalommal rendelkeznek, rendszerint áttetszőek illetve átlátszóak. A hidrogélek a kenőcsök középidős nemzedékéhez tartoznak, vázképző anyagokat (cellulóz származékokat, pektint, alginátokat, poliakrilátokat, polimetakrilátokat) és nagy mennyiségű vizet tartalmaznak.
A gyógyszeres kenőcsök közül a fedőkenőcsök szerepe az egészséges bőr védelme a környezet káros hatásaival szemben, a sebkenőcsöket a sérült bőr kezelésére használják. A penetrációs kenőcsöknél követelmény, hogy a hatóanyag behatoljon (penetráljon) a bőr felső rétegeibe, ahol azután kifejtheti hatását.
Számos anyag - az izopropil-mirisztát, az izopropil-palmitát, a karbamid és a szalicilsav - elősegíti a bőr felületén lévő vegyületek áthaladását a szarurétegen. Szteroid-tartalmú kenőcsök esetén a karbamid-tartalom jelentős módosító tényező, hiszen a hatóanyag átjutásának megnövelésével a gyógyszerhatás erősségét nagymértékben megváltoztathatja az adott hatóanyag tartalom mellett.
A bőség zavarában - Bánjunk óvatosan a sokasággal!
A gyógyszerkészítményben a mikroorganizmusok növekedését mikrobiológiai konzerválószerek hozzáadásával gátolják meg. A "paraben" végű vegyületek (metilparaben, etilparaben, propilparaben, butilparaben, izobutil paraben) végső csomagolási formában lévő koncentrációja jóval alacsonyabb a toxikus értékeknél, allergiás panaszok azonban előfordulhatnak az arra érzékeny egyéneknél.
Nem ritka, hogy antibakteriális hatású vegyület található meg a tisztítószerekben, mosogatószerekben, szappanokban, fogkrémekben, szájvizekben, krémekben, egyéb kozmetikumokban. Az ilyen termékek mindennapi alkalmazásával a természetes baktériumflórára is súlyos csapást mérünk. Fogorvosok sem javasolják az ilyen anyagot tartalmazó fogkrémek használatát, mivel nemcsak a lepedék kialakulását okozó baktériumok pusztulnak el, hanem az egészséges szájflóráért felelős mikroorganizmusok is.
Ez is érdekelhet
Az allergiás bőrgyulladások előfordulási kockázatának csökkentésére jó stratégia lehet a hipoallergén, illetve antiallergén címkéjű termékek előnyben részesítése. Független szakmai testület tanúsítványa további támpontot jelenthet a kozmetikum megbízhatóságára vonatkozóan.
Legjobban: