Jelentősen csökkent a munkahelyi balesetek száma az elmúlt nyolc évben, nemcsak a munkavédelmi főfelügyelőség, hanem a munkaügyi statisztikák szerint is. A legtöbb veszély az építőiparban dolgozókra leselkedik, a munkabalesetek gyakorisága pedig a dél-dunántúli régióban a legnagyobb.
A munkabalesetek és a munkához kapcsolódó megbetegedések gyakoriságát először 1999-ben vizsgálták a KSH munkaerő-felvételében (MEF), amely a lakosság megkérdezésével készül. A napokban látott napvilágot a legújabb ilyen adatfelvétel, amely a 2007-es helyzetet hasonlítja össze a nyolc évvel ezelőttivel. Ennek alapján jelentős a javulás, több mint harmadával csökkent a munka közben balesetet szenvedettek száma. Ez már nem következhet a foglalkoztatás mérséklődéséből, hiszen mindkét időszakban nagyjából ugyannyian - közel négymillióan - mondták, hogy dolgoznak. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) - ahova a munkáltatók, legalábbis elvben, kötelezően bejelentik a munkabaleseteket - adatai hasonló tendenciát mutatnak, jóllehet a számok jelentősen eltérnek. A MEF szerint ugyanis 1999-ben - halálos balesetek nélkül - 84 ezer munkahelyi baleset történt, nyolc évvel később 54 ezer. Az OMMF számai ugyanezekre az időszakokra: 28 ezer, illetve 20 ezer. A veszélyesebb munkahelyeken dolgozók közül többen többször is megsérültek a munkaerő-felvétel adatai alapján. Így az összes foglalkoztatott egy százalékát - 43 ezer embert - ért valamilyen baleset tavaly, jellemzően férfiakat.
A legveszélyesebb ágazat az építőipar, a balesetet szenvedettek ötöde dolgozott a munkavállalók mindössze nyolc százalékát foglalkoztató iparágban. Az OMMF statisztikái még ennél is rosszabb helyzetre utalnak, annak ellenére, hogy a hozzájuk bejelentett építőipari munkabalesetek számban és arányban jóval alacsonyabbak a MEF által regisztráltnak. Az OMMF által nyilvántartott 118 halálos balesetnek ugyanis harmada az építőiparban történt. A kétféle adatforrás alapján valószínűsíthető, hogy az építőipari balesetek jó részéről a hatóságok nem szereznek tudomást. Hasonló lehet a helyzet a mezőgazdaságban, ahol az összes bejelentett munkahelyi baleset kevesebb mint öt százaléka történik, míg a halálos baleseteknek több mint tíz százaléka.
A munkahelyi balesetek bekövetkeztének kockázata a Dél-Dunántúlom a legnagyobb, a foglalkoztatottak 2,5 százaléka szenvedett valamilyen sérülést. Ez két és félszerese a - munkabaleseti szempontból legkedvezőbb helyzetben lévő - észak-magyarországi értéknek. A munkabalesetek zöme nem okoz tartós egészségkárosodást, a megkérdezettek mintegy fele a sérülést követő négy napon belül ismét dolgozott. A balesetet szenvedettek 15 százalékánál viszont több mint egy hónapig tartott mire újra munkába állhatott. Az OMMF statisztikája - a munkaerő-felmérés eredményeivel összevetve - ez esetben is azt valószínűsíti, hogy a kisebb sérüléseket nem jelentik be. Az egy héten belül újra munkába állók ugyanis a felügyelőség adatai alapján az összes esetnek úgy öt százalékát tették ki, míg az egy hónapon túl gyógyulóké több mint negyedét.
Az OMMF vizsgálja a munkabalesetek alakulását a gazdálkodási formák szerint is. Ez a metszet is igazolni látszik, hogy a munkabalesetek jelentős része nem kerül be a nyilvántartásba. Az egyéni vállalkozásoknál bejelentett munkahelyi balesetek öt százaléka volt halálos, míg a jogi személyiségű gazdasági társaságnál ugyanez az arány fél százalékot tett ki.
A munkahelyek lehet, hogy biztonságosabbak lettek, ám a jóval rombolóbban hatnak az egészségre mint korábban - legalábbis a megkérdezettek szerint. Mintegy ötször annyian számoltak be munkájukkal kapcsolatos egészségkárosodásról, mint nyolc évvel korábban. Szakadéknyi a különbség viszont abban, hogy míg az emberek tíz százaléka - 363 ezer fő - adott számot valamilyen foglalkozásából eredő betegségről, addig felügyelet öszszesen 339 ilyen bejelentést tartott számon. A statisztikusok ezt a mértékű eltérést azzal magyarázzák, hogy a foglalkoztatók ellenérdekeltek a bejelentésben, az üzemorvosok pedig a munkáltatótól való függőségük miatt "tekintenek el" ettől. A nyolc év alatt bekövetkezett jelentős emelkedést azonban részben annak számlájára írják, hogy tavaly - az Eurostat ajánlásának megfelelően - azok panaszait is figyelembe vették, akiknek a felmérés idején nem volt munkájuk.
Az egészségükben károsodott fizikai dolgozók kétharmada csont-, illetve ízületi bántalmakra panaszkodott, tizedük legsúlyosabb panaszaként szíve, illetve keringési rendszere megbetegedését említette. A szellemi foglalkozásúaknál inkább a "lélek" károsodik, ők főleg depresszióról, szorongásról, fejfájásról számoltak be. A dél-dunántúli régióban a foglalkozási megbetegedések kockázata is jóval az országos átlag felett van, ám e téren a nyugat-magyarországi munkavállalók is hasonló rizikóval szembesülnek. Ebből a szempontból az észak-alföldi régióban a legjobb a helyzet, és viszonylag kevéssé egészségkárosítónak tűnnek a közép-magyarországi munkahelyek is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Aligha feltételezhető, hogy a jövőben jelentősen csökken az egészségkárosító állások aránya. A dolgozók 28 százaléka - több mint egymillió ember - állította ugyanis, hogy munkája balesetveszélyes, illetve károsítja az egészségét. Jóval kevesebben voltak azok - de ez talán betudható a szellemi munkakörben foglalkoztatottak kisebb arányának -, akik szellemi-lelki épségüket veszélyeztető körülményekről: stresszről, túlzott munkaterhelésről, zaklatásról számoltak be.
Új keletű lelki és biológiai veszélyekkel kell megküzdeni
Egyre több, eddig szokatlan veszély fenyegeti Európa munkavállalóit: a munkahelyek bizonytalansága, a több párhuzamos állás, a szigorú határidők, az új kommunikációs technológiáknak köszönhető információáradat fokozott stresszel terheli az embereket. A munkahelyi erőszak és megfélemlítés szorongáshoz, depresszióhoz vagy akár öngyilkossághoz is vezethet, a munka és a magánélet egyensúlyának hiánya pedig a családokat zilálja szét. Egy 2005-ös felmérés szerint a stressz a második leggyakoribb munkához kapcsolódó egészségi probléma, amely az EU munkavállalóinak 22 százalékát érinti. Az összes kieső munkanap 50-60 százaléka ezzel függ össze.
Emellett új biológiai veszélyek is leselkednek a dolgozókra. A fertőző betegségek - a SARS (súlyos akut légúti szindróma), a madárinfluenza vagy a Dengue-láz - egyre több problémát okoznak, hívja fel a figyelmet az Európai Kockázatkutató Központ jelentése. Ezek a veszélyek különösen a gazdálkodókat, az egészségügyi dolgozókat és a fejlődő iparágakban - például hulladékkezelésben - tevékenykedőket érintik. Felmérések szerint évente 320 ezer munkavállaló hal meg világszerte vírusokhoz, baktériumokhoz, rovarokhoz vagy állatokhoz köthető fertőző betegségekben. Jóllehet a legtöbb haláleset a fejlődő országokban történik, az EU-ban is közel ötezer munkavállaló esik e betegségek áldozatául. Az ezekkel kapcsolatos ismeretek még mindig korlátozottak, és számos munkahelyen nem megfelelő a biológiai kockázatok felmérése és megelőzése.
Jukka Takala, a bilbaói székhelyű Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) igazgatója szerint a foglalkozás-egészségügy sokáig csupán arról szólt, hogy a reggel elinduló munkavállaló este épségben térjen haza. Ma már a munkaegészségüggyel foglalkozó szervezeteknek egyre inkább arra kell törekedniük, hogy a húszas évei elején járó fiatal munkavállaló nyugdíjazása idején hasonlóan jó egészségi állapotnak örvendjen, mint pályafutása elején. Figyelembe véve, hogy a nyugdíjkorhatár egyre feljebb tolódik, ez különösen fontos terület. Magyarországon - bár a munkahelyi balesetek száma csökken - szintén új feladat lesz az idősebb, nyugdíjkorhatárt közelítő munkavállalókkal szembeni felelősségteljesebb, tudatosabb magatartás, hiszen őket más szociális és munkahelyi veszélyek fenyegetik, mint fiatalabb munkatársaikat.
Ez is érdekelhet
Az EU-OSHA idei akciójában az izomrendszer problémáival, a megelőzéssel, a rehabilitációval foglalkozik. A 2007-2012-es európai közösségi stratégia a munkabalesetek 25 százalékos csökkentését tűzte ki célul.
Legjobban: