„Másfél évvel ezelőtt vettem észre, hogy megjelent a bal lábfejemen egy dudor. Amikor megnyomkodtam, puhának tűnt, és arra jutottam, hogy biztosan megerőltettem a lábam, azért alakult ki. Utána a bokámon is jelentkezett egy ugyanolyan dudor. Akkor még ez sem aggasztott: jó idő volt, papucsos, szandálos időszak, így nem zavartak, nem nyomtak a dudorok. Később azonban, amikor már zárt cipőt kellett felvenni, sokkal rosszabb lett a helyzet. Ha 2-3 órára bementem a városba, bedagadt a lábam, a dudorok pedig megkeményedtek, a méretük megnőtt. Emellett komoly fájdalmakkal küzdöttem, mert amikor járás közben hajlítottam a lábamat, a bokámnál és a lábfejemnél lévő dudor összeért” – mesélte a HáziPatika.com-nak a Miskolc mellett élő Vajkovszkyné.
Először a gyógytornászánál érdeklődött, hogy szerinte mik lehetnek ezek a dudorok (korábban gerincsérvvel műtötték, emiatt rendszeresen jár gerinctornára). A szakember rögtön mondta, hogy ganglionok, és felvetette: meg lehetne próbálni kineziológiai tapaszt felhelyezni a boka környékére, hátha használ. Mivel a módszer nem járt érezhető eredménnyel, a gyógytornász azt javasolta, keressen fel egy ortopéd szakorvost. Ez 2021 tavaszán történt. „Az orvos megerősítette, hogy valóban ganglionokról van szó, amelyek azonban csak műtéti úton távolíthatóak el, mert annyira be van tokosodva az ízületi folyadék, hogy másképp nem lehet megoldani. Végül úgy váltunk el, hogy ha addig nem telefonál a műtét időpontja miatt, 2 hónap múlva menjek vissza kontrollra.”
Közbeszólt a koronavírus
Az orvos nem telefonált, mert közbeszólt a koronavírus, ami miatt az állami ellátásban egy ideig csak életmentő műtéteket végezhettek. Így a megbeszéltek szerint az asszony két hónap elteltével jelentkezett kontrollvizsgálatra. Az idő alatt egyébként sokat romlottak a tünetei: a gangilionok keményebbek lettek, és egyre jobban fájtak. Már nemcsak a járást tették nehézzé, de éjszaka is gyakran felébredt arra, hogy lüktet a lába. Az orvos azzal fogadta, hogy továbbra sem tudja megműteni, ugyanakkor érdemes lenne kipróbálni, nem segít-e valamennyit a panaszokon a szteroidinjekciós kezelés. Három héten keresztül, heti egyszer végezte el a kezelést, minden alkalommal először leszívta a dudort, majd beadta az injekciót. Bár ennek hatására ideig-óráig csökkentek az asszony fájdalmai, hiába szívta le az orvos az ízületi folyadékot, a ganglionok nem tűntek el, mindig visszatértek. A beteg emellett gyulladáscsökkentőt, fájdalomcsillapítót is szedett, de nem sokáig, mert a gyomra nem bírta túl jól a készítményeket.
„A harmadik kezelés után az orvos mondta, hogy Miskolcon még mindig nincs erre lehetőség, de Sátoraljaújhelyen vagy Sárospatakon valószínűleg meg tudna operálni. Megint megegyeztünk, hogy majd telefonál az időpont miatt. Hónapokig vártam a hívását, hiába. November elejétől aztán a romló járványügyi adatok miatt ismét csak életmentő műtéteket végeztek a kórházakban, és ott minden reményemet elvesztettem. Úgy voltam vele, majd csak lesz valami. Legfeljebb, ha elmegyek több órára valahova, akkor sírva jövök haza” – így Vajkovszkyné, hozzátéve: azt is fontolóra vette, hogy magánúton végezteti el a műtétet, de nagyon drágának találta az összes lehetőséget, így inkább elvetette a dolgot.
Végül december közepén érkezett meg a várva-várt hívás. Ismét beindultak az egynapos műtétek, egyebek mellett Miskolcon is, Vajkovszkyné pedig egy héttel későbbre kapott időpontot a városi kórházba. A beavatkozás körülbelül háromnegyed órán keresztül tartott. Gerincérzéstelenítéssel végezték, ami a páciensnél a sérvműtétje miatt némiképp problémás volt, mert pont oda kellett szúrni az injekciót, ahol korábban megoperálták. Végül azonban minden rendben ment.
Magánegészségügy: mennyit kapnak az orvosok?
A nagy magánellátók árlistáját nézve sokak első gondolata, hogy az orvosok manapság a világ összes pénzét megkeresik, hiszen díjazásuk kiemelkedő. Ez általában így is van, de a vizitdíjnak meglepően kis százaléka landol a doktorok zsebében. Megnéztük, milyen arányban fedezi a számla végösszege a tényleges orvosi munkát.
Biztos, hogy szét kell választani az állami és a magánegészségügyet?
Magyarország évek óta törekszik arra, hogy szétválassza az állami és a magánegészségügyet. Az Európai Unió tagországaiban azonban változatos gyakorlatokat követnek a két szektor elkülönítése – vagy inkább összehangolása – terén. Igen eltérő szabályozások vannak érvényben például a szabad orvos- és intézményválasztást, illetve a magánorvosok jogosultságait illetően.
"Az emberek arra szavaztak, hogy az egészségügyben ne változzon semmi"
Lantos Gabriella szerint nem lesz érdemi változás az egészségügyben, mert az emberek a folyamatos leépülés ellenére a változatlanságra szavaztak. Ezért tovább fog erősödni a kétsebességes ellátás: a gazdag magyarok, akik amúgy egészségesebbek, magánklinikára mennek a kisebb betegségeikkel, míg a széles tömegek a leromlott állapotukkal, súlyos betegen az állami kórházba. Ugyanakkor jönni fog a kiegészítő biztosítás a magánegészségügyben. Interjú.
“Az első szülésnek úgy futottam neki, hogy a kórházban töltött 2-3 nap túlélhető”
Egyre többen döntenek úgy, hogy a szolgáltatások borsos ára ellenére magánkórházban szülnek. Sokan viszont elégedettek az állami ellátással, és második vagy harmadik gyermeküket is állami intézményben tervezik világra hozni. Mindkét lehetőség járhat csalódással és örömteli meglepetéssel. Többgyermekes édesanyák mesélik el tapasztalataikat.
Saját bevallása szerint a műtét utáni éjszaka „iszonyatos” fájdalma volt – „mintha tűzben lenne a lábad, és közben szurkálnának valamivel” –, később azonban fokozatosan tompultak a kínok. A műtét másnapján mehetett haza, kontrollon az azt követő héten kellett megjelennie. „A műtét után a kötés mellett gipszsínt is kaptam, hogy minél jobban stabilizálják a lábamat. Két hétig kellett volna rajtam lennie, de a kontrollon lekönyörögtem, mert nehéz volt vele mozogni, mosakodni, és semmit sem tudtam felhúzni a lábamra, még egy papucsot sem.”
Jöhet a következő?
Az orvos azt tanácsolta, hogy pihenjen sokat, és ne lógassa a lábát, mindig polcolja fel. Emellett mindennap be kellett adnia magának egy vérhígító injekciót is. A varratszedésre – összesen 16 db-ot kellett eltávolítani – egy héttel később, éppen karácsony előtt került sor, a következő és egyben utolsó kontroll pedig idén januárban volt esedékes. „A lábam szépen begyógyult, de nem éreztem két lábujjamat, illetve a lábfejem egy részét. Az orvos viszont megnyugtatott, hogy ez normális, és az az oka, hogy műtét közben elvágta a bőridegeket. Azt is mondta, hogy fokozatosan rendbe jön majd, de egyelőre nem érzek változást.”
Interjúalanyunknak egyébként nagyon sokat segített a műtét. A fájdalmai szinte teljesen megszűntek, és a zárt cipő viselésével sincsen már problémája. Azt azonban észrevette, hogy a bal lába nem mozog úgy – például akkor, amikor tornáztatja –, mint a jobb. Apropó jobb láb: időközben azon is kialakult egy ganglion, bár nem olyan nagy, és kellemetlenséget is csak hosszabb ideig tartó gyaloglás esetén okoz. „Egyelőre még gondolkozom, hogy megműttessem-e. Nem volt könnyű, hogy a bal lábammal annyit kellett várni a műtétre, illetve a gyógyulási időszak is sok megpróbáltatással járt. Ugyanakkor tény, hogy nem kellene megvárni, hogy ez a lábam is olyan rossz állapotba kerüljön, mint amilyenben a másik volt.”
Legjobban: