A gyógyítással, orvoslással kapcsolatos tévésorozatok elsősorban Amerikából érkeznek hozzánk is, annak ellenére, hogy kórházakkal és orvosokkal kapcsolatos szériák és szappanoperák közelebb is születtek (Kórház a város szélén, Klinika, Jóban Rosszban stb.), de ezeknek inkább csak a helyszínei és a karakterekei kapcsolódtak a medicinához, mert a történetek akár egy vasöntödében is játszódhattak volna. Nem így a Vészhelyzet, a Dr. House vagy a Grace klinika, amelyekben a gyógyítás, az orvosok élete fontosabb szerepet tölt be.
Akárhogy is, a televízió hatására egy sor ismeret plántálódott át a köztudatba a gyógyító eljárásoktól a gyógyszereken át az orvosok viselkedéséig. Ez a hatás elég erős, hogy bizonyos mértékig az egészségügy valóságos világán is változtasson.
A Business Insider egészségügyben dolgozó, de még tanuló fiatal szakembereket kérdezett arról, hogy mennyire torzítja el az egészségügy világát a média. Arra jutottak, hogy valamivel több dologban tévednek a sorozatok, mint amennyiben helyes képet festenek. Persze az amerikai és az európai egészségügy (a magyarról nem is beszélve) sok mindenben különbözik, de nem a lényegben.
Tévhit, hogy az orvosok megfelelnek az egyszerű sztereotípiáknak
Az orvosokról rengeteg sztereotípia kering. Például él az emberekben egy csomó klisé a kórházakban dolgozó különféle orvoskarakterekről. Ki ne ismerné az idős mentort, az idealista fiatal lázadót, a nőcsábászt vagy az aranyszívű altruistát. A képet a betegek között megjelenő extrém karakterek színezik, akiket az emberek érdekes módon hitelesnek fogadnak el.
A kórházi sorozatokban akár a betegek vagy a kiszolgáló személyzet is játszhatna főszerepeket, de a meghatározó karakterek mégis mindig az orvosok, mert őket egy bizonyos misztikum veszi körül. Az emberek nagy tudásúnak tartják őket a hosszú tanulmányi idő miatt, úgy vélik, hogy a magas jövedelmükkel is kiemelkednek az átlagból, s olyan dolgokkal gyakorolnak hatást (például a gyógyszerek alkalmazásával), amelyek gyakran nem ismertek a közönség széles köre számára. Az orvosok legtöbbje megtapasztalja, hogy vannak emberek, akik a médiából felszedett klisék szerint próbálnak viszonyulni hozzájuk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Amikor az orvos és a beteg találkoznak, elvben már vannak tapasztalataik egymásról, s a betegnek már kialakult néhány elvárása arról, hogy az orvosnak milyennek kellene lennie. Ugyanakkor minél több kórházsorozatot lehet nézni, annál kevésbé lesznek meghatározóak a közvéleményben az egyes orvosi archetípusok.
Tévhit, hogy az orvos csak a diagnózissal és a kezeléssel törődik
A sorozatokban sohasem lehet azzal találkozni, hogy az orvosok fontolóra vennék az egy-egy betegre jutó időt vagy költségeket. Nehéz volna Dr. House-t elképzelni, amint éppen a költségeken aggódik, és bőszen adminisztrál. Ez egyszerűen túl unalmas volna a képernyőn. A valódi orvosoknak azonban elég sokat kell foglalkozni a bürokráciával.
Tévhit, hogy az orvosi kultúra mindenütt egységes
Hollywood azt a képet sugározza, hogy az egyes orvosi szakmák kultúrájában minimálisak az eltérések. De a valóságban például egy halk szavú ortopédsebész nem volna képes hatékonyan működni a saját szakterületén - jegyezte meg az egyik megszólaló. Abban a szakmában, aki nem tud elég keményen fellépni, már a rezidensi programba sem kerülhetne be, hiszen nem volna képes kulturálisan beleilleszkedni egy ortopédiai műtét körülményeibe.
Tévhit, hogy a kórház egy jó hely a romantikára
Az orvosi drámák és orvosi témájú szappanoperák tele vannak romantikus szálakkal, s bármekkora csoda, a főszereplőknek marad idejük erre a betegek kezelése mellett. Természetesen nincs kizárva a romantika az orvosok a valódi életéből sem, hasonlóan bármilyen másik munkahelyhez. Azonban a legtöbb orvosnak nincs ideje az üres kórházi szobákban eltöltött pásztorórákra a műszakok között, arról nem is beszélve, hogy a nem megfelelő viselkedés akár a karrierjüknek is véget vethetne. A televíziós sorozatokban az orvosok egy része mindig fiatal és vonzó, de a valóságban egy igen gyakran nem áll fenn.
Tévhit, hogy az orvosok varázslók
A legtöbb ember nem teljesen érti a gyógyászatot , ami nem is csoda, hiszen egy orvos átlagosan 14 évig tanul mire befejeződik a képzése. S persze a továbbképzéseknek soha sincsen vége. Ennek eredményeként a gyógyászat ábrázolása külső szemlélőknek gyakran olyan, mint a mágia.
A média a tudományt, és nem csak az orvostudományt hajlamos valamilyen varázslatnak ábrázolni, amit az is erősít, hogy akár a fiatal, de végtelenül tehetséges emberek képesek csak saját képzelőerejük és tudásuk alapján a legbonyolultabb problémákat is megoldani.
Ezért sokakban az a téves elképzelés alakulhat ki, hogy nem kell a betegségeket megelőzni, vagy az elkerülésükhöz megfelelő életmódot folytatni, hiszen végül úgy is ott vannak a nagy tudású orvosok, akik megoldják az egészségügyi problémákat. Ezért a nézők a médiában eléjük tárt képben hajlamosabbak az orvosokra fókuszálni, semmint a betegekre, akiket kezelnek.
A szappanoperák természeténél fogva a betegek egy-egy epizód végén teljesen meggyógyulnak, és hazamehetnek. A valóságban azonban ez ritkán fordul elő. A betegeket ugyan elbocsátják a kórházból, mert az otthonuk többnyire jobb környezet a gyógyuláshoz, de az egészségük teljes visszanyerése hosszabb, olykor igen nehéz, gyakorta az orvosok számára is frusztrációval terhelt folyamat. A teljes gyógyulásról kialakított média klisé nem segít az orvosoknak, mert a betegek egy részében azt a képzetet erősíti, hogy a kórházból teljesen egészségesen fognak távozni, s a csalódás nem segít a gyógyulásban, sőt konfliktushelyzeteket is eredményezhet. Másrészt vannak olyan (krónikus) betegségek, amelyekből sohasem lehet teljesen kigyógyulni.
A gyógyítás a valóságban is véres
A médiában egy időben nagyon sterilnek mutatták a gyógyítást. Sehol semmi vér és egyéb testváladék. Aztán megjelentek a véres drámák, amelyek a spriccelő vérrel olykor kifejezetten túlzónak tűntek. Az orvosok szerint viszont egy ütőeres vérzés látvány a laikusok számára elég rémisztő lehet. Azaz vérből nincs hiány a való világban létező kórházakban sem, egyebekről nem is beszélve.
Az orvosok egy része tényleg sokat keres
Igaz, hogy a legtöbb orvos, hogy egy csomó pénzt visz haza. Nem csak Amerikában, hanem Magyarországon is. Igaz nálunk más okokból . Az USA-ban tavaly az átlagos háziorvos 195 ezer dollárt, míg az átlagos specialista 284 ezer dollárt keresett. E meglehetősen nagy összegek azonban rossz munkabeosztást, óriási stresszes nyomást és sokéves drága oktatást kompenzálnak.
Az orvosok valóban őrült beosztásban dolgoznak
A tévésorozatokban az orvosi munka többnyire a kórházakra koncentrálódik. Ez nincs túl messze az igazságtól, de a doktorok igen intenzív beosztás szerint élnek. Az Amerikai Egészségügyi Szövetség (American Medical Association) megállapítja, hogy az orvosok mintegy negyede heti 60-80 órát dolgozott 2014-ben. Nem csoda, ha az orvosok fele jelezte, hogy kevesebb időt szeretne munkával tölteni. Ez az egyik oka annak, hogy az amerikai orvosok fele a kiégés tüneteit mutatja. A hazai orvoshiány és az amerikainál többnyire rosszabb vagy sokkal rosszabb munkakörülmények hatását a doktorokra és az egészségügyi személyzetre mindenki maga is megbecsülheti.
A kórházak tényleg jó helyek az izgalmas sztorikhoz
Mivel a kórházakban általában kiélezett helyzeteket mutatnak be a szappanoperák, ahol lehet aggódni a szereplők életéért és a megmentésükön dolgozó nagyszerű megjelenésű orvosok sikeréért, s van katarzis is a végén, ez csak nyerő lehet. Ráadásul az orvosi zsargon, a hight tech felszerelések csillogása misztikus élményeket is ad. Ez még akkor is így van, ha a valóságban az orvosok általában nem létesítenek erős érzelmi kapcsolatot a betegeikkel, már csak mentális önvédelemből sem.
Ugyanakkor az orvostudomány és egészségi problémák relatív egyetemessége megkönnyíti a nézőknek, hogy beleéljék magukat az orvosi drámákba. Minden embernek volt ugyanis az élete során legalább néhányszor személyes tapasztalata az orvosokkal és kórházakkal, azaz joggal érezhetik úgy, hogy tudják az adott sorozat és epizód miről szól. Sok ember őriz különben is olyan emlékeket a kórházakról, amelyek megváltoztatták az életüket. Születés, halál, önmagukkal való szembesülés és megannyi drámai pillanat teremt lehetőséget egy-egy jó sztori felépítésére.
Forrás: businessinsider.com
Ez is érdekelhet
