"A minőség nem más, mint a szolgáltatás, illetve termék azon tulajdonsága, illetve jellegzetessége, hogy milyen mértékben felel meg a megrendelő, a felhasználó deklarált vagy feltételezett elvárásainak" - fogalmaz a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által megalkotott definíció. Dr. Babai László, a Prima Medica igazgatója ugyanakkor kifejtette, hogy ennek alkalmazása az egészségügy területén igen nehézkes. A meghatározást közelebbről elemezve ugyanis kitűnik, hogy már önmagában az elvárás mibenléte is kérdéseket vet fel. Mit várhat el a mindenkori páciens az egészségügyi szolgáltatótól? Hogy egészséges legyen? Mit jelent egyáltalán az egészség?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint "az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya". Csakhogy egy egészségügyi szolgáltatás aligha képes teljes testi, lelki és szociális jólétet adni, mi több, még a betegség hiánya is csak nehezen értelmezhető. Hogyan lehet definiálni általánosságban a betegséget, illetve ezzel összefüggésben a hiányát? Betegség-e például a cukorbetegségre, trombózisra való genetikai hajlam? És visszanyúlva a minőség fogalmához, vajon miként állapítható meg a betegség hiányának mértéke? Mi például a mértékegysége a pajzsmirigy-alulműködés "gyógyításának", miközben az állapot kezelése élethosszig tartó hormonpótlást jelent? Mihez mérhető a pajzsmirigy-alulműködés terápiájának sikeressége?
"A felmerülő kérdéseket hosszasan lehetne még sorolni, de véleményem szerint már ennyiből is bőven látszik, hogy az egészségügyben érdemes és szükséges a minőséget, illetve a minőségügyet két részre bontani. Egyrészt a szolgáltatási folyamat és a környezet minőségére, másrészt a szolgáltatás eredményességére" - fogalmazott a szakember.
Minőség a szolgáltatási folyamat és a környezet tekintetében
Az egészségügyi szolgáltatási folyamat, a szakmai előírások és a környezet minőségére vonatkozóan számos jogszabály kötelezően betartandó előírásokat határoz meg, ezeket pedig az összes szolgáltató köteles követni függetlenül attól, hogy van-e saját minőségirányítási rendszere vagy sem. Egységes szabályok vonatkoznak tehát...
Tízből nyolc betegségért az életmódunk a felelős
Egy átlagos magyar ember harmadannyit sem mozog, mint amennyit az Egészségügyi Világszervezet javasol, a sófogyasztásunk viszont háromszorosa az ajánlottnak. Az életmóddal kapcsolatos betegségek kezelése közel ezermilliárd forintba kerülnek a magyar gazdaságnak, így a hatékony életmód orvoslás nem csak népegészségügyi, de gazdasági érdek is.
- szakmánként, működési formánként azokra a minimumfeltételekre, amelyek nélkül szolgáltatást végezni nem lehet, így minimumfeltétel létezik a személyzetre, a személyzet szakképesítésére, a működés során használandó eszközökre, a rendelő helyiségeire, azok méretére, számára, fajtájára;
- az egészségügyi személyzet végzettségére, végzettséghez kötött és végzettség által felruházott diagnosztikai és terápiás tevékenységekre, a végzettségek naprakészen tartására, továbbképzési kötelezettségre;
- a munkaügyi, munkavédelmi teendőkre;
- a pácienstájékoztatási kötelezettségekre, a páciens önrendelkezésére, a személyes és egészségügyi adatok védelmére;
- az egészségügyi dokumentációra, keletkezésére és kezelésére;
- a fertőzések megelőzésére;
- a gyógyszerek kezelésére;
- az orvostechnikai eszközök, berendezések kezelésére, felülvizsgálatára, érintésvédelmére;
- illetve az elsősegélynyújtásra, az orvosi ellátási kötelezettségre.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szintén minden egészségügyi szolgáltatást nyújtó személy köteles követni a szakmai protokollokat. Ezek rögzítik, hogy egyes betegségeknél, kórképeknél milyen kivizsgálási és terápiás rendet kell követni. A protokollokat az egészségügyért felelő minisztérium által kiadott szakmai irányelvek, ezek hiányában pedig az itthon és nemzetközileg elfogadott, szakirodalomban fellelhető irányelvek jelentik. "Bár a szakmai protokollok már jobban kapcsolódnak a szolgáltatás eredményességéhez, látni kell, hogy csupán irányelvekről van szó, nem elért eredményről. Ezek tehát - a példánál maradva - nem ahhoz adnak támpontot, hogy mit tekintünk a betegséghiány elérésének pajzsmirigy-alulműködés esetén, csupán kijelölik az abba az irányba vezető, a jelenlegi ismereteink szerinti leghatékonyabb utat. Ezen belül persze mindig jelentős tér jut az út személyre, illetve páciensre szabásának" - mutatott rá dr. Babai.
Mikor eredményes az egészségügyi szolgáltatás?
"Természetesen nehéz úgy eredményességről beszélni, hogy sem a megrendelő elvárásait nem tudjuk meghatározni, sem hogy milyen mértékben teljesültek. Mindemellett léteznek elképzelések, hogy bizonyos - valamilyen formában mérhető - területek figyelembe vételével értékelni lehessen a megfelelőséget még akkor is, ha ezek a területek csupán kiragadott részét képezik az eredménynek" - jegyezte meg a szakember.
A WHO és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az egészségügyi ellátás minőségére vonatkozó közös meghatározása szerint "az ellátás minősége annak mértékeként határozható meg, mely szerint az egyéni és lakossági szintű egészségügyi szolgáltatások növelik a megkívánt egészségügyi kimenetek valószínűségét és összhangban állnak a fennálló szakmai ismeretekkel." Ma az OECD HCQI (Health Care Quality Indicators) projektje az egyik legáltalánosabban használt indikátorrendszer az egészségügyi ellátás minőségének megítélésére. Összesen 86 indikátort tartalmaz: 9 a diabéteszre , 12 a mentális egészségre, 17 a kardiológiára, 21 a betegbiztonságra és 27 az alapellátásra és prevencióra vonatkozik, de még ez sem fed le mindent. A minőségindikátorokat szokás dimenziók, így eredményesség, biztonság, betegközpontúság, elérhetőség és hozzáférés, méltányosság, valamint hatékonyság szerint is felosztani.
"Úgy gondolom, hogy míg az egészségügyi szolgáltatási folyamatra és környezetre vonatkozóan működőképes az - eredetileg gyártásra kidolgozott - ISO 9001 szabvány szerinti szabályzás, addig az egészségügyi szolgáltatás eredményessége tekintetében inkább az OECD irányelvei alkalmazhatók" - foglalt állást dr. Babai László. Megjegyezte ugyanakkor, hogy nehéz olyan eredményességi paramétereket felállítani az egészségügyi ellátásra vonatkozóan, amelyek egymással tisztán összehasonlíthatóak, illetve függetlenek a környezettől, az iskolázottságtól, a jövedelmi viszonyoktól, az öröklött tulajdonságoktól, a társadalmi berendezkedéstől és az életmódszokásoktól. Az egészség meghatározóinak ugyanis az 1974-ben készült Lalonde-jelentés óta bizonyítottan a humán biológiai jellemzőket (a genetikát), a környezetet, az életmódot és az egészségügyi ellátást tekintjük.
Legjobban: