„Amikor saját praxisomban megfigyeltem, milyen sok beteg érkezik szédülésre panaszkodva, igyekeztem minél jobban elmélyülni a témában. Korábban ugyanis sokáig a nyaki gerinc elváltozását tekintették a szédülések fő okának, de egyre inkább látszott, hogy ez tévhit” – mondta dr. Gács Gyula neurológus, a Neurológiai Központ szakorvosa.
A belső fülben található mészkőkristályok a bűnösök
Ma már nem a nyaki gerinc az első számú „gyanúsított”, hanem a labyrinth nevű szervben található „hólyagban”, vagyis az utriculusban lévő kristályok. Ezek egy ragacsos anyagban tapadnak meg az utriculus alján és azt a célt szolgálják, hogy finom mozgásuk által érezhessük és kiegyensúlyozhassuk a „lift érzést”, amikor föl-le mozgunk. Ha azonban ezek a belső fülben található apró mészkőkristályok valamiért elmozdulnak a helyükről és a folyadéktérben elúsznak a három pár félkörös ívjárat valamelyikébe, akkor forgó jellegű szédülés keletkezhet.
Kérdés az, mi okozhatja a kristályok elvándorlását? Ennek számos oka lehet a fej kisebb sérülésétől, a belsőfül vírusos gyulladásán át a nyak ultrahangos kezeléséig bármi, ami traumát jelent a belső fül számára. Több mint 30 évvel ezelőtt egy páciens azzal érkezett hozzám, hogy lefekvéskor, felkeléskor heves forgó szédülést tapasztal. Vizsgálatakor testhelyzetváltozás után néhány másodperccel kezdődött a szédülése, 20 másodpercig tartott, és a testhelyzetváltozás 4-5 ismétlése után a panasz már nem volt kiváltható. A CT kimutatta, hogy nem volt daganata. Amikor utána olvastam, kiderült, hogy a testhelyzetváltozásra bekövetkező szédülést (vagyis a BPPV-t) már leírta Bárány Róbert az 1900-as évek elején, tehát én csak »újra felfedeztem« magamnak” – magyarázta a szakértő.
A nem minden valódi szédülés, ami annak tűnik
A szédülés kifejezés alatt sokszor nem ugyanazt értik a betegek, ezért Gács doktor elkülönített néhány fő kategóriát.
- Valódi szédülés – Többnyire azt a kérdést teszik fel a betegnek, hogy érzi-e azt, hogy forog a világ körülötte, vagy éppen ő forog. Nem mindenki érzi ezt ennyire egyértelműen, de a mozgásélmény szinte minden esetben megjelenik. Ez a tényleges szédülés jellemző tünete, aminek oka a labyrinthban keresendő.
- Egyensúlyzavar – Az egyensúlyzavarnak nagyon sok oka lehet, nem mindig a labyrinth a ludas. Az egyensúly megtartásáért ugyanis nemcsak ez a szerv a felelős, hanem a test izmaiban lévő kis érzékelők, vagyis az izomorsók is. Az izomorsók abban játszanak fontos szerepet, hogy az ember meg tudja tartani az egyensúlyát, ugyanis érzékelik az egyensúly kitéréseit és ennek megfelelően korrigálnak. Az itt keletkező zavarok megbillenthetik egyensúlyt, amit a betegek úgy írnak le, hogy „úgy megyek, mintha részeg lennék, pedig nem is ittam”.
- Egyéb okok – Számos más fizikai oka is lehet a szédülés érzésének. Előfordul, hogy például ájulás előtti állapotban, az úgynevezett precollapsusban szédül valaki, amikor el is sötétedik a világ. De a hiperventilláció is okozhat szédülést, bár ezt a szapora légvételt elsősorban a szorongás, a félelem okozza. Úgy lehetne leírni ezt a tünetet, ahogy egy tankönyv is fogalmaz: a páciens úgy érzi, hogy nem tudja átlélegezni a tüdejét. A sort sokáig lehetne folytatni, hiszen például a magas lázzal járó állapotok és a hipoglikémia is okozhat szédülést. Gács doktor szerint ezeket a részleteket egy alapos kikérdezéssel lehet kideríteni.
- Szubjektív szédüléses pánikbetegség – „Egy nőbetegem írta le azt az érzést sok évvel ezelőtt, hogy úgy érzi magát, mintha egy 10 méter magas oszlopon állna, nem tudna kapaszkodni és attól tartana, hogy le fog zuhanni. Az ő története alapján fedeztem fel magamnak a kórképet, ami akkoriban még nem volt nagyon ismert: a szorongásos zavarok közé tartozó pánikbetegséget. Az emiatt kialakuló szédülést többen szubjektív szédülésnek nevezik, amely leginkább talán a tériszonyhoz hasonlítható. A valódi tériszony nagyon sok embert érint, de csak normál körülmények közt, vagyis bizonyos magasságnál jelentkezik. A pánikbetegségnél ez a körülményektől függetlenül létrejövő szédülésforma, viszont a biztató hír, hogy maga a betegség antidepresszánsokkal jól kezelhető” – hangsúlyozta a neurológus.
Kihez forduljon a beteg a szédüléssel?
Optimális esetben neurológiai és pszichiátriai profillal rendelkező orvos tud segíteni a legtöbbet. Ha kiderül, hogy valódi szédülésről van szó, akkor annak okát tudja diagnosztizálni, ha pedig pánikbetegség van a háttérben, annak kezelésére is megvan a lehetősége.
Amennyiben pedig a kikérdezés és esetleges fizikális vizsgálatok alapján úgy tűnik, más jellegű okok eredményezik a szédülés vagy egyensúlyzavar bizonyos formáját, további szakorvoshoz tudja küldeni a beteget.
Ez is érdekelhet
Időnként mindannyian elveszítjük az egyensúlyunkat néhány pillanatra, és néha ügyetlenebbül kapjuk el a labdát vagy bizonytalanabbul mozgunk. Egy ataxiás életében azonban ezek mindennaposak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
