2014 és 2018 között 11 kanadai nagyvárosban 12 ezer vízmintát vettek. Mint kiderült, ezek egyharmadában meghaladta a kanadai szövetségi ajánlások szerinti egészségügyi határértéket - az 5 ppb-t - a víz ólomtartalma. A minták 18 százaléka pedig meghaladta az amerikai egészségügyi határértéket - a 15 ppb-t - is. A vizsgált városok között volt Montreal, Oakville, Regina és a British Columbia-i Prince Rupert. Vannak olyan területek, ahol a víz ólomszintje olyan magas, mint 2015-ben az amerikai Michigan állambeli Flintben, ahol válsághelyzet alakult ki.
A csövek a bűnösök
Kanadában a víz ólomszennyezettségéért elsősorban a régi csőrendszerek felelnek, amelyeken keresztül a háztartásokba jut a víz. Egy 2017-es kormányzati jelentés szerint ez a probléma országszerte félmillió háztartást érint.
Az országos felmérés arra is rámutatott, hogy Kanada-szerte különböző szabványok vannak érvényben az ivóvíz megengedett ólomtartalmát illetően. Kanada egyike a kevés fejlett országnak, amelynek nincs egységes szabványa erre. Ráadásul a lakosságot sem tájékoztatják megfelelően a helyzetről és a veszélyekről.
Az ólommérgezés kapcsolatba hozható a gyermekek alacsonyabb IQ-szintjével, valamint a magas vérnyomás és szívbetegségek kialakulásával.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
