Maurovich-Horvat Pál kutatócsoportja az elmúlt években képi diagnosztikai (radiomikai) háromdimenziós mintázatelemzési eljárásokat dolgozott ki, amelyekkel azonosíthatók a nagy rizikójú lerakódások (plakkok) a koszorúerekben - olvasható a Semmelwis Egyetem cikkében .
"Az első tünet már maga az infarktus"
A szív- és érrendszeri betegségek még mindig vezetik a halálozási statisztikákat. Ennek oka, hogy koszorúér-betegeket nagyon nehéz azonosítani. Kétharmaduk esetében az első tünet már maga az infarktus - magyarázta Maurovich-Horvat Pál, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika docense. Úgy véli, ha meglennének az eszközök az infarktus előrejelzésére és megelőzésére, a várható élettartam tíz évvel nőne.
A kutatócsoport az elmúlt években olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel egy szív-CT-felvételen nagy valószínűséggel különbséget tudnak tenni az infarktus szempontjából nagy rizikójú és a stabil plakkok között. Szabad szemmel vagy az eddig ismert eljárásokkal ugyanis nem feltétlenül azonosíthatók a valóban veszélyt jelentő plakkok. Veszélyessé az teszi őket, hogy sok koleszterint és gyulladásos sejtet tartalmaznak. A nemzetközi együttműködéssel megvalósuló vizsgálatban azonban minden egyes plakkból több ezer mintázatot azonosítottak és azt is meg tudták nézni, melyikben zajlanak aktív anyagcsere-folyamatok.
A kutatócsoport azt is elemezte, hogy a szív CT-felvételéből lehet-e hasonló mélységű információt nyerni, mint a szövettani vizsgálatból. A plakk veszélyessége ugyanis a szövettan alapján dönthető el teljes bizonyossággal, ám a koszorúerekből szövettani mintát élő betegből nem lehet venni. A kutatócsoport arra jutott, hogy a több száz paramétert vizsgáló radiomikai analízisükkel nagy pontossággal el tudták különíteni a különböző típusú plakkokat a CT-felvétel alapján is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vérvétellel szűrnék a betegeket
A következő ötéves kutatási szakaszban azon dolgoznak majd, hogy akár egy vérvétellel ki tudják szűrni azokat a panaszmentes betegeket, akiknél felmerül az infarktus kockázata, és így érdemes náluk szív-CT vizsgálatot végezni. A Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézettel együttműködve ezért olyan biomarkereket (biológiai jelzőanyagokat) keresnek, amelyek koszorúér-betegségre utalnak. A kutatás második szakaszában külön hangsúlyt kapnak majd az infarktuson átesett betegek. Ők ugyanis legnagyobb rizikójú csoport.
Maurovich-Horvat Pál először 2013-ban kapott támogatást a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjában. A közelmúltban elnyert újabb öt évre szóló pályázat keretében az eddigi eredményekre építve folytatják a kutatást.
