Szívünk működteti szervezetünk vérkeringését. Ha nem működik jól, akkor a szervek oxigén- és vérellátása sem megfelelő. Ilyenkor a szív a károsodott pumpafunkció miatt nem tud elegendő vért pumpálni a keringésbe, vagy nem tud elegendő vért befogadni a keringésből, de akár mindkét eset egyszerre fennállhat. A szívelégtelenségnek három típusát különböztetjük meg:
- csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség;
- kis mértékben károsodott pumpafunkció;
- megtartott ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség.
A három típus közül az utolsó a leggyakoribb – magyarázza dr. Simonyi Gábor PhD osztályvezető főorvos, tanszékvezető-helyettes.
Mi vezethet szívelégtelenséghez?
A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség esetén maga a szívizomzat működési zavaráról van szó. Ezt okozhatja például egy infarktus, amely során a szívizom egy része a vérellátás elégtelensége miatt elpusztul, vagy egy szívizomgyulladás, a szív fokozott terhelése, illetve egyéb betegségek egyaránt. A megtartott ejekciós frakcióval járó esetben azonban azt mondhatjuk, hogy a kiváltó ok a szervezet egészének komplex betegsége, például 2-es típusú cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség, elhízás, COPD, vagy az idősebb életkor.
A panaszok azonosak lehetnek, pusztán azok alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik típusú szívelégtelenségről van szó. Sokféle tünet előfordulhat, amelyekre érdemes odafigyelni: nehézlégzés, légszomj, amely fizikai terhelésre, de akár nyugalmi állapotban is jelentkezhet, vagy akár fekvő helyzetben is. Intő jel továbbá a fokozott fáradtságérzés, bokaduzzanat, alsó végtagi vizesedés, a hasi folyadék felszaporodása, száraz köhögés, köhécselés. A tünetek észlelésekor mielőbb fel kell keresni a háziorvost, aki kikérdezi a beteget, értékeli a panaszokat, szükség esetén pedig kardiológus szakorvoshoz irányítja. Amennyiben súlyos állapotról van szó, a beteg kórházba kerül.
Milyen vizsgálatok várnak a betegre?
A tünetek feltérképezését követően a kardiológus az egyéb kockázati tényezőket, háttértényezőket is felméri. Kardiológiai alapvizsgálatra, speciális vérvizsgálatra, EKG-ra és szívultrahangra számíthat a páciens. Az orvos ezek eredménye alapján mondja ki a végső diagnózist, beleértve, hogy mely típusú szívelégtelenség áll fenn az adott betegnél. Ez azért is fontos, mert a két típus terápiája eltérő.
A kezeletlen szívelégtelenség mindkét típusa veszélyezteti a beteg életkilátásait, progresszíven romló állapotot okoz. Míg a csökkent ejekciós frakció esetében a szív- és érrendszeri problémák, addig a megtartott ejekciós frakció esetén inkább kísérő betegségek (vesebetegség, légzőszervi betegségek, cukorbetegség) okozhatják a beteg esetleges halálát is akár.
Kezelt betegség esetén az életkilátások a megfelelő terápia alkalmazásával és betartásával jobbak lehetnek. Javulhat a szív funkciója, a betegség kordában tartható, de ez nagymértékben függ a beteg hozzáállásától is. A szakember szerint a fiatalabb betegek kevésbé szeretnek gyógyszert szedni, mindazonáltal a betegség ritkább ebben az életkorban. Az 50-70 éves kor közötti betegekre jellemző leginkább a terápiahűség, míg az ennél idősebb korban az a jellemző, hogy a betegek elfelejtik a gyógyszert bevenni, segítségre van szükségük a gyógyszereléshez. Az is előfordul, hogy a betegek egy-egy jobb periódust élnek meg a betegségben, ezért úgy gondolják, hogy már nincs szükségük a gyógyszerre, elfelejtik bevenni, esetleg fel sem íratják a következő adagot – ez azonban az állapot rosszabbodását okozhatja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
A betegszervezetek szerepe
A szakorvosi vagy kórházi ellátáson kívül nagy szerepük van a szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozó betegszervezeteknek, mint amilyen a SZÍVSN Országos Betegegyesület. A betegek és hozzátartozóik betegtájékoztató előadásokon vehetnek részt, életmódtanácsokat kaphatnak, de számos edukációs anyag is elérhető például a szervezet weboldalán. A legfontosabb mégis az, hogy panasz esetén a beteg haladéktalanul forduljon orvoshoz, hogy az orvos szükség esetén tovább küldhesse a beteget szakvizsgálatra – így mielőbb megkezdődhet a kezelés. A kezelés egy hosszú távú programot jelent, ezzel tisztában kell lenni, de azzal is, hogy a terápia és annak fegyelmezett betartása az életet jelenti.
