Így vannak ezzel a dohányosok is: bár a cigaretta egészségkárosító hatásairól szóló statisztikai adatok igencsak riasztóak, mégis nehezen szánják rá magukat a leszokásra.
A rizikóval azonban – ha tetszik, ha nem – számolni kell. A dohányzással összefüggő betegségek következtében évente mintegy ötmillió ember hal meg világszerte, s ebből harmincezer Magyarországon, ami minden ötödik hazai halálesetet jelenti.
1 A dohányosok egészségét fenyegető veszélyekről Dr. Vajer Pétert, az Országos Dohányzás Leszokás Támogatási Módszertani Központ munkatársát kérdeztük.
Nincs az a dohányos, aki ne tudná, hogy a cigaretta „szög a koporsóba”. Kimondhatjuk, hogy a tűzzel játszik az, aki nem képes abbahagyni a füstölést?
Ha nem is a tűzzel, de az életével egész biztosan. A dohányzók egyharmada a cigarettázás következtében hal meg, azaz 1:3 az esélye annak, hogy a dohányzás megöli a szenvedély rabját. Ha ezt a kockázatot összevetjük egyéb, szintén az életet veszélyeztető faktorokkal, azt látjuk, hogy a dohányzás kiemelkedően magas rizikót jelent: 1:50 a valószínűsége annak, hogy autóbaleset, illetve 1:100 az eshetősége annak, hogy gyilkosság áldozataként veszítjük el az életünket. A többszörös rizikó ellenére az emberek mégis nehezen mondanak le a cigarettáról, miközben mindenfajta óvintézkedést megtesznek – például bekötik magukat az autóban, óvatosan vezetnek, gondoskodnak a személyi biztonságukról – annak érdekében, hogy ne történjen velük baj.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A lakosság mekkora hányada dohányzik?
Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint Földünkön napjainkban mintegy másfél milliárd ember dohányzik rendszeresen. Magyarországon a 14 évesnél idősebb lakosság 34 százaléka – a nők 28 és a férfiak 40 százaléka –, azaz összesen két és fél millió ember dohányzik rendszeresen.
2Mindeközben egytizedük nem éri meg az 55. életévét, 28 százalékuk hal meg 65 éves kora előtt, 57 százalékuk pedig 75 éves kora előtt.
Milyen egészségkárosító hatásokkal kell számolniuk a dohányosoknak?
A dohányzás hatására jelentősen fokozódik a szív- és érrendszeri megbetegedések (magasvérnyomás-betegség, érelmeszesedés, trombózis, angina, szívinfarktus, agyvérzés, agyi érelzáródás), egyes daganatok (tüdőrák, szájüregi daganatok, gége-, nyelőcső- és hólyagrák) és az idült hörgőhurut-tüdőtágulás (orvosi nevén krónikus obstruktív légúti betegség, angol rövidítéssel COPD) kockázata. A rendszeresen napi húsz szál cigarettát elszívók körében 15-ször gyakoribb a tüdőrák és 12-szer gyakoribb a COPD, mint a nemdohányzóknál. A kockázat értelemszerűen növekszik a dohányzással töltött évek és a naponta elszívott cigaretták számával. A tüdőrák halálozását tekintve Magyarország világelső, s ennek a betegségnek a 90 százaléka a dohányzás számlájára írandó. Az idült hörgőhurut és a tüdőtágulás előfordulásának 80 százaléka függ össze a dohányzással. A dohányzás szerepet játszik továbbá a csontritkulás és különböző szemészeti megbetegedések – például a szürkehályog és az időskori vakság (makula degeneráció) – megjelenésében is. A dohányzó nők körében sűrűbben fordul elő a meddőség, a dohányos férfiak között pedig az impotencia. A terhes anyák dohányzása nem csak saját egészségüket, de a magzat életkilátásait is rontja.
3 Azok az újszülöttek, akiknek az édesanyja várandósan dohányzott, nagy eséllyel kis születési súllyal jönnek a világra. Mindezek ellenére négy dohányzó állapotos anya közül csak egy képes letenni a cigarettát.
Milyen mértékben befolyásolja a különböző betegségek prognózisát a dohányzás?
A dohányzás nem csak számos betegség gyakoriságát növeli meg, de a lefolyásukat is súlyosbítja. Annak valószínűsége, hogy egy dohányos szívinfarktusban meghaljon, két-háromszoros a nemdohányzók kockázatához képest.
4 A koszorúér-betegség okozta halálozás 1,7-szeres a napi 1-14 szál cigarettát szívók körében, 3,7-szeres a napi 15-24 szál cigarettát, és 5,4-szeres a naponta 25 szálnál több cigarettát elszívók körében.
5 A rettegett hirtelen szívhalál bekövetkeztének 2,3-szeres az esélye a dohányzó személyeknél.
6 A dohányzás többszörösére növeli a szélütés (stroke) okozta halál kockázatát is.
7 Összességében elmondhatjuk, hogy a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálesetek egynegyede a dohányzás következményének tekinthető.
A dohányzás és a légzőszervi megbetegedések közötti összefüggés mindenki számára egyértelmű, de talán kevésbé ismert a közvélemény számára, hogy milyen módon játszik szerepet a dohányzás a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Mondana erről néhány szót?
A dohányzás a keringési betegségek egyik kiemelt jelentőségű kockázati tényezője, mivel az ereket kibélelő réteg (orvosi nevén érbelhártya, latinul endothel) működésének károsítása – az oxidatív stressz – révén érelmeszesedéshez (atherosclerosishoz) vezet. A dohányzás kedvezőtlenül hat a zsíranyagcserére: csökkenti a hasznos koleszterin, és növeli a káros koleszterin szintjét. Emellett megemeli a vér szénmonoxid szintjét is, aminek következményeként az érbelhártya még sérülékenyebbé válik. A dohányzás összehúzza az ereket, s emiatt kevesebb friss oxigént szállító vér jut el a szövetekig. Fiatal, egészséges, nemdohányzó önkéntesek körében végzett vizsgálat során bebizonyosodott, hogy egyetlen szál cigaretta elszívása jelentős mértékben csökkenti a pulzusszám variabilitását, ugyanakkor nagymértékben megemeli a vérnyomást. Az aktív és a passzív dohányzás fokozza a vér alvadékonyságát is. Amennyiben az érelmeszesedés a nyaki főverőeret érinti, a vér agyba történő áramlása oly mértékben csökkenhet, hogy vérellátás hiányában az agy bizonyos területei elpusztulhatnak és szélütés (stroke) következhet be.
Láthatjuk tehát, hogy a dohányzás komoly szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. A már említett koszorúér-betegségen, szívinfarktuson és szélütésen kívül a dohányzás közrejátszik a perifériás érbetegség – köznyelvi elnevezéssel érszűkület – keletkezésében is. Súlyos dohányosoknál az alsó végtagok ütőereiben fellépő keringési zavar kialakulásának esélye majdnem négyszeres a nemdohányzókkal összehasonlítva.
8 A perifériás érbetegség tünetei – az elsősorban fizikai megterheléskor jelentkező éles fájdalom, érzékenység, görcs, vagy fáradtságérzés a lábizmokban – a nemdohányzókhoz képest jóval korábban, egy évtizeddel hamarabb megjelennek, és sokkal súlyosabbak. A szövődmények miatt kétszer annyi dohányzó perifériás érbetegnek kell amputálni valamelyik végtagját, mint a nemdohányzó érbetegeknek.
9
Mi az oka annak, hogy sokan a dohányzás súlyos egészségkárosító hatásainak az ismeretében sem teszik le a cigarettát?
Elsősorban az, hogy a dohányzás komoly függőséget (orvosi nyelven addikciót) alakít ki. Amíg a dohányosoknak csak 5-7 százaléka számít könnyű, azaz nem függő dohányosnak (maximum öt szál cigarettát szív el egy nap), addig a túlnyomó többségre a nagymértékű függőség jellemző. Az egyszeri használatból a függő státuszba való átmenet a dohányzás esetében a legmagasabb arányú a kábítószerek és az alkohol használatához viszonyítva.
10 A heroin- és kokain-, illetve alkoholfüggők 60 százaléka azt állítja, hogy a cigarettáról a legnehezebb leszokni.
Mit mondhatunk a dohányosoknak: miért érdemes abbahagyni a füstölést?
A leszokás után egyénenként változó mértékben és idő elteltével, de egyértelműen csökken az egészségkárosodás kockázata. A dohányzás abbahagyását követően 24 órával megkezdődik a hörgők regenerációja, 72 óra múlva érezhetően könnyebbé válik a légzés, félév elteltével pedig mérséklődik a köhögés és a nehézlégzés. A szívinfarktus kockázata már egy év elteltével feleződik, és öt év elteltével közelíti a nemdohányzók kockázatát. A tüdőrák esetében a feleződés ideje öt év, és tíz-tizenöt év alatt közelíti meg a soha nem dohányzók kockázatát.
11 Mindezt és sok egyéb körülményt érdemes fontolóra venni, de a kérdést, hogy kinek miért éri meg abbahagyni a füstölést, az egyénnek magának kell megválaszolnia. Mert az élet ugyan véges, de nagymértékben tőlünk függ, hogy hány egészségben eltöltött, minőségi életév jut számunkra osztályrészül.
Forrás: szeretemazeletem.hu
1, 2, 3, 4, 10, 11 A dohányzás leszokás támogatásának szakmai irányelve. Készítette: Tüdőgyógyászati Szakmai Kollégium, Kardiológiai Szakmai Kollégium, Pszichiátriai Szakmai Kollégium, Klinikai Pszichológiai Szakmai Kollégium, Megelőző Orvostani és Népegészségügyi Szakmai Kollégium, Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszéke, Országos Alapellátási Intézet. Megjelent: 2009 EüK 21
- 5 Willett et al. N Engl J Med. 1987;317(21):1303-1309.
- 6 Wannamethee et al. Circulation. 1995;91:1749-1756.
- 7 Hart et al. Stroke. 1999;30:1999-2007.
- 8 Price et al. Eur Heart J. 1999;20(5):344-353.
- 9 Bendermacher et al. J Thromb Haem. 2005;3:1628-37; Dormandy et al. J Vasc Surg. 2000;31(1 pt 2):S1-296
