Életem eddigi egyetlen szentestére eső szolgálatának első esete éppen egy karácsonyfa alá szólított. A bejelentés szerint egy gyermeket áramütés ért karácsonyfa-díszítés közben. Azonnal elindultunk. Emlékszem, gyalog mentem, mert a ház, ahova riasztottak minket, ugyanabban az utcában volt, mint ahol a mentőállomás állt, én pedig már kint lapátoltam a havat az épület előtt.
Egy ötéves gyermek volt a sérült, szerencsére csak kisebb áramütés érte, az állapota teljesen stabil volt. Mint mondtam, az eset a karácsonyfa alá szólított, de nem a hagyományos értelemben. Egy szerény körülmények között élő családról volt szó, szülők két kicsi és egy nagyobbacska gyerekkel, illetve egy nagyszülővel. A karácsonyfa pedig, amelyet díszítettek, papírból volt. A kisfiút akkor érte áramütés, amikor az égősort megpróbálta feltenni a falra, ahol egy több papírlapból felragasztott, zöld zsírkrétával rajzolt fenyőfarajz díszelgett. Senki nem tűnt boldogtalannak, sőt, láthatóan örültek annak, hogy együtt vannak, mégis szívfacsaró látvány volt. A mentősök nem érzelgősek, tartja a közvélemény, és valóban nem: olyan luxusnak számítana, amit nem engedhetünk meg magunknak. Annyi mindent látunk, hogy ösztönösen felhúzunk magunk köré egy falat, hogy védjük magunkat.
A rajzolt karácsonyfa látványa átkúszott ezen a bizonyos falon. Néma csöndben kísértük ki az anyukát és a gyereket a mentőhöz, hogy - ahogy annak lennie kell - megfigyelés miatt bevigyük őket a sürgősségire. Átadtuk őket a kórházban, majd elindultunk hazafelé. Beérve az állomásra csak nem akart múlni a mellkas körüli szorító érzés.
Bekapcsoltuk a tévét, de még azt sem vettük észre, hogy nincs rajta hang, csak ültünk csöndben. A gépkocsivezető egyszer csak odalépett a mi karácsonyfánkhoz, és egy kézzel megemelte. Összenéztünk a doktornővel, egy pillanat alatt megszavaztuk. Csakhamar ott álltunk a feldíszített fával az utca végén a már ismerős ház kapujában. Az apuka, amikor kijött, nem hitt a szemének. A gyerekek először megrémültek, majd megnyugodtak, hogy a mentőautó most nem visz el senkit. A fa látványától viszont sikongattak örömükben. Leírhatatlan érzés volt látni, ahogy körbeugrálták a fát, alig bírták kivárni, hogy édesapjuk bevigye a szobába.
Gyorsan elköszöntünk, siettünk vissza az állomásra.
Mire figyeljünk szenteste?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Karácsonykor a tűzesetek mellett áramütések fordulnak elő legnagyobb számban, amiért a többi között a nem megfelelő minőségű égősorok felelnek. Az áramütés súlyossága függ az áram nagyságától és formájától (egyen- vagy váltóáram). Az áramütés izom- és idegkárosító hatással van a szervezetünkre. Szerencsére háztartási körülmények között viszonylag ritka a súlyos égési sérülés, de kisebb bőrpír vagy hólyagosodás előfordulhat. Az áram testbe való belépési- és a testből való kilépési pontján előfordulhatnak úgynevezett áramjegyek, amelyek különböző formájúak lehetnek (hólyag, mélyedés, folt stb.). Ezek jelenléte bizonyítja az áramütést, de hiánya nem zárja ki azt. (Ipari árammal való érintkezéskor vagy villámcsapáskor jóval súlyosabb következményekkel kell számolni, itt a csonttöréstől a megsüketülésen, megvakuláson át a halálig nagyon széles a skála.)
Legyünk nagyon körültekintőek, ha viszont mégis megtörténik a baj, áramütéskor az első és legfontosabb teendő, hogy megszüntessük az áramforrást. Amennyiben nagy feszültség alatt van a sérült, akkor olyan tárggyal igyekezzünk kiszakítani őt az áramkörből, amely nem vezeti az áramot - például fával. Ha eszméletlen az áldozat, de van keringése és légzése, helyezzük stabil oldalfekvésbe. Keringés és légzés hiányában kezdjünk újraélesztést, és hívjunk azonnal segítséget.
Minden áramütés után szükséges az orvosi kivizsgálás, ugyanis az áram képes a szív normális működésében olyan zavarokat kelteni, amelyek, ha azonnal nem is járnak tünetekkel, később akár végzetesek is lehetnek.
A szerző mentőápolóként dolgozik.
