A horkolás alvás alatti légzészavarokat, illetve az ezek szövődményeként kialakult súlyos elváltozásokat, megbetegedéseket is jelezhet. Horkoláshoz leggyakrabban az orrdugulás vezet, de az alvás közbeni légzészavarnak még számos oka lehet: például az elhízás, légúti, anatómiai elváltozások, stb. Akadályozott, hangos légzés már gyerekeknél is előfordul, de a súlyosabb változata, a légzéskimaradással járó alvási apnoé inkább az idősebbekre és a férfiakra jellemző.
Alvási apnoé
Az alvási apnoé a súlyos alvászavarok közé tartozik. Jellemzője az egyenetlen, töredezett belégzés: a betegnek alvás közben ismételt légzéskihagyása (apnoé) van, amely csökkenti az agy oxigénszintjét és növeli a vér szén-dioxid-szintjét. A beteg ijesztő hangokat ad ki alvás közben: szaggatottan fel-fel horkant, egész trombitaszólót ad elő, amelynek "íve" időnként megtörik, amikor az alvó hallhatóan kapkod a levegő után, szinte fuldoklik néhány másodpercig, majd újra levegőhöz jutva megkönnyebbült sóhajjal tölti meg a tüdejét, hogy a következő belégzés során kezdődjék az egész elölről. A horkolásnak ez a fajtája, amelyet az alvás közben valamilyen okból elzáródó légutak elakadása, majd hirtelen felszabadulása okoz, "mikroébredések" sorát idézi elő, ezért mindenképpen kezelésre szorul.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az apnoé hátterében leggyakrabban valamilyen anatómiai elváltozás áll. Például túl laza a hátsó, lágy szájpadlás, nagy a nyelvcsap, duzzadtak a mandulák, a kövérségtől vagy izomkötegektől vastag a nyak. Ezek éber állapotban nem okoznak kellemetlenséget. Alvás közben azonban az izomtónus csökken, az izmok elernyednek, így előfordulhat, hogy ezen szervek valamelyike "belóg" a beszívott levegő útjába, az megrezegteti, így alakul ki a jellegzetes hang. Ha a szájpadlás izmainak lazasága fokozódik és a belégzés szívó hatása nagyobb, mint a neki ellenálló izomtónus, a lágy szájpadlás a garatot teljesen elzárhatja. Az elzáródás miatti alvás közbeni légzésleállásokat a beteg nem érzékeli, csak azt, hogy nem piheni ki magát, fáradtan, törődötten ébred. A légzésleállások előfordulását növeli az alkohol, a drog, egyes nyugtatók fogyasztása.
Növeli a betegségek rizikóját
Légzésleálláskor a vér oxigénszintje csökken, az érzékelők "riadóztatják" az agyat, ami "kiadja a parancsot" az ébredésre. Ekkor visszaáll az izomtónus, megszűnik az elzáródás, a beteg újra kap levegőt és visszaalszik. Ezek a "mikroébredések" akár percenként is követhetik egymást. A sorozatos felriadások az alvás feldarabolódásához vezetnek, ami nappali fáradékonyságot, sokaknál teljesítőképesség-csökkenést, aluszékonyságot eredményez, és számos szövődmény kialakulásával járhat. A légzésleállások során bekövetkező mellűri nyomásváltozások a keringésben is zavarokat okoznak, hosszabb távon magasvérnyomás-betegség alakulhat ki. Az alvási légzésleállás szív- és érrendszeri rizikófaktor! Az érintettek között sokkal gyakoribb a magas vérnyomás, a szívinfarktus és az agyvérzés .
Ez is érdekelhet
