A táplálkozási viselkedés elemzésével foglalkozó Society for the Study of Ingestive Behavior (SSIB) éves konferenciáján is hangsúlyozták: az utóbbi időben egyre több epidemiológiai kutatás mutatott ki összefüggést az alvás időtartama és az elhízás illetve a 2-es típusú cukorbetegség között, ami arra utal, hogy az alváshiány növeli a hízás és a diabétesz kialakulásának kockázatát.
A Tübingeni, a Lübecki és az Uppsalai Egyetemek közös kutatása a rövidtávú alváshiány az éhségre, a fizikai aktivitásra és a szervezet által felhasznált energiára gyakorolt hatását vizsgálta. A fizikai aktivitást a testre rögzített akcelerométerrel (gyorsulásmérővel) mérték. Az energiafelhasználást pedig indirekt kalorimetriával határozták meg, mely során az oxigénfelhasználás alatt termelt hőmennyiséget becsülik meg.
Az eredményekből az derült ki, hogy az alváshiány fokozta a résztvevők éhségérzetét, és növelte a grelin nevű "éhséghormon" mennyiségét a vérben. Minél kevesebbet aludt valaki, annál erősebb éhséget érzett. Az alanyok ráadásul már egyetlen álmatlan éjszaka után is kevesebbet mozogtak, ami nem meglepő, mivel fáradtabbak voltak. Az eredmények azonban összességében azt mutatják, hogy amikor kialvatlanok vagyunk, nagyobb valószínűséggel eszünk többet, mert éhesebbnek érezzük magunkat. Idővel már önmagában ez is hízást eredményez, de az alváshiány következtében ráadásul kevesebb kalóriát is égetünk, ami szintén hozzájárul a hízás kockázatának növekedéséhez.
Bár még várni kell arra, hogy az alvás javítása révén valóban kezelni lehessen az elhízást és a cukorbetegséget, a rendelkezésünkre álló kutatási eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy az alvás szerepet játszik a kalóriafogyasztás és a mozgás illetve anyagcsere során felhasznált kalóriamennyiség egyensúlyának szabályozásában.