Vajon az alvás "főtáplálónk az élet asztalán", ahogyan a drámaíró William Shakespeare írta, vagy "perverz, akárcsak az emberi természet", amilyennek a költő Ogden Nash festi le? Mindkét válasz helyes, mint oly sok más az életben. Azt hihetnénk, hogy a modern tudománynak manapság ennél egzaktabbnak kellene lennie. Mégis, ha ezt a kérdést intézzük három alváskutatóhoz, akkor némileg összefüggő, mégis tökéletesen különböző válaszok sorát kapjuk. Hadd mutassuk meg, hogy mi is az, amiben a kutatók leginkább egyetértenek.
Az alvás az ébrenlét hiánya
A 20. században széles körben elterjedt nézet volt, hogy az alvás az ébrenlét és az ébren érzékelt világ folyamatos kikapcsolása. A Merriam-Webster értelmező szótár úgy írja le, hogy a tudatosság periodikusan ismétlődő megszűnése, ha úgy tetszik, bizonyos szünetállapot, valahol az éberség és a halál között, ami alatt nem történik sok minden. Ez megfelel azoknak a bizonyított tényeknek, melyek szerint az alapvető fiziológiai folyamatok lelassulnak, amint álomba szenderedünk. A szívritmus csökken, a légzés lelassul, és az agyhullámok, amelyeket először embereken 1927-ben, Németországban mértek, szintén lelassulnak, amint lehunyjuk a szemünket. Az a nézet, hogy az alvás egyszerűen az "ébren nem lét", megfelel a legtöbb személyes tapasztalatunknak is, miszerint az alvás a mentális aktivitás szünetelése.
Aktívan tudatos állapot
1936-ban az első elektroenkefalográfos (EEG) emberi alvásmérési vizsgálatot a Harvard Egyetem orvosi karán végezték, és az, amit akkor felfedeztek, jelentős szemléletváltást hozott. Az alvás közben mért EEG lassabb volt, mint az ébrenlét alatti, csakhogy nem volt egységes. Valójában egy egész sereg különböző EEG-mintázatot találtak ugyanazon rövid alvási szakaszban. Ekkor megváltozott a nézőpont, miszerint az alvás nemcsak az éber állapot hiánya, hanem egy dinamikus, aktív állapot is, amely alatt sok minden történik.
Az alvást két, alapjaiban különböző állapot alkotja
Újabb tizenhét évnek kellett eltelnie a következő szemléletváltáshoz, amit a gyors szemmozgás, a REM (Rapid Eye Movement), az alvás egyik fázisának felfedezése hozott 1953-ban. Manapság majdnem mindenkinek ismerős a REM alvási fázis fogalma, de hatvan évvel ezelőttig, egy véletlen egybeesésig, felfedezetlenül bújt meg. Egy fiatal végzős diák, Eugene Aserinsky, az alváskutató Nathaniel Kleitman vezetésével folytatta tanulmányait a Chicagói Egyetemen. Azt vizsgálta, hogy a gyerekek figyelme miként csökken, amint lecsukják a szemüket, valamint az alvás alatti lassú szemmozgás és az alvás mélysége közötti kapcsolatot kutatta. A csecsemők aztán jó kísérleti alanynak bizonyultak a további vizsgálódáshoz, hogy a szem lecsukódása és a szemmozgások hogyan is segítenek hozzá az elalváshoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A csecsemők csak jóval azután merülnek álomba, hogy becsukják a szemüket. A kísérlet alatt Aserinsky arra figyelt fel, hogy az általa a szemmozgások mérésére használt elektródák nagyon rendezetlen aktivitást rögzítettek. Ezek a csukott szemhéj alatt észrevehető szemmozgások persze mindenkinek ismerősek lehetnek, aki már megfigyelt alvó csecsemőt vagy kisgyermeket. Az említett mozgásokat aztán összevetették egy EEG-görbével, amely minden más, alvás alatt rögzítettől különbözött. Az agyhullámok nagyon gyorsak voltak, és nagyban hasonlítottak az aktív ébrenlét fázisában rögzített EEG-görbéhez.
(A csecsemők és a kisgyermekek alvási idejének jelentős részét a gyors szemmozgás (REM) fázisa alkotja. Ezeket a gyors szemmozgásokat jól megfigyelhetjük a gyermekek csukott szemhéja alatt is.)
Így aztán a gyors szemmozgással kísért alvási fázist a tudatos állapottól nagyon távoli állapotnak kiáltották ki. Ez a későbbiekben még több fejtörést okozott, és nem sokkal ezután Kleitman egy másik tanítványa, William Dement felnőtteket vizsgálva igazolta, hogy elsősorban a REM fázisban álmodunk. Az alvástudománynak ezen izgalmas időszakát követően biztonsággal kijelenthetővé vált, hogy az alvást két aktív és az ébrenléttől lényegileg különböző állapot alkotja.
Ez is érdekelhet
Magasan szabályozott folyamat
A következő két évtizedben még sokkal több derült ki az alvásról. Hasonlóan a légzéshez vagy a szívveréshez - amit gyakran magától értetődőnek veszünk -, kiderült ugyanis, hogy az alvás valójában jól szabályozott folyamat. Ha az alvásmechanizmus megfelelően működik, akkor valóban igaz az állítás, amikor nem, akkor azonban rendkívül szabályozatlan.
Legjobban: