Ahogy azt már bizonyára mindenki tapasztalta - akár magán, akár családtagjain, barátain vagy munkatársain -, az embereket az alapján, hogy mikor kelnek és fekszenek, két jellegzetes csoportba lehet sorolni. Vannak a pacsirták (a korán kelők), és az éjjeli baglyok. A természetüktől fogva - vagy esetleg életmódjuk miatt erre kényszerülő és ezt megszokó - pacsirták viszonylag korán elálmosodnak, jellemzően legkésőbb kilenc óra körül már ágyban vannak, különösebb erőfeszítés nélkül elalszanak és ugyanilyen könnyen (akár ébresztőóra nélkül is) kelnek hajnalban. Az éjjeli baglyoknak éppen ennek ellenkezője természetes: későn fekszenek - sokan még éjfél után is aktívak -, a korai ébredés viszont nehezen megy nekik.
Tudósok bebizonyították, hogy noha életmódunk és szokásaink is befolyásolják, hogy korán kelők, vagy éjjeli baglyok leszünk, ez valójában nem olyasmi, amit feltétlenül irányítani tudunk: biológiai óránk működéséért 50 százalékban genetikai tényezők felelősek. Kutatások szerint bizonyos génrészek - 327 ilyenre bukkantak a közelmúltban - meghatározhatják, hogy valaki hajnali pacsirta vagy éjszakai bagoly lesz-e.
A "belső óránk" alvási szokásainkat is vezérli
Az alvásunkat is befolyásoló "biológiai óránk", a cirkadián ritmus 24 órás ciklusokban szabályozza testi működéseinket: az alváson kívül hormonszintünket, étkezési szokásaikat, még hangulatunkat is. Bioritmusunk ugyan idővel idomulhat életmódunkhoz - aki például hajnalban kezdi a munkát, rákényszerül, hogy korán elaludjon, különben szervezete nem fogja bírni a terhelést -, de még így is vannak, akik csak nagy nehézségek árán tudnak más időben feküdni és kelni, mint amit testük diktál.
Egy, a HáziPatika oldalán korábban idézett nemzetközi tanulmány szerint mindössze három hét elég lehet ahhoz, hogy az éjszakai baglyok "átállítsák" belső órájukat és az alvási rutinjuk tudatos megváltoztatásával - körülbelül két órával előrébb hozott elalvással - egészségük és életminőségük, ezzel együtt teljesítményük is javuljon.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hatással van egészségünkre, hogy koránkelők, vagy éjjeli baglyok vagyunk?
Egyre több kutatás sugallja, hogy érdemes jobban odafigyelnünk cirkadián ritmusunkra. Annak kiderítése, hogy pacsirta vagy éjjeli bagoly-beállítottságúak vagyunk-e, azért is hasznos lehet, mert előrevetítheti a lehetséges egészségügyi problémák kockázatát. Korábbi kutatásokból ugyanis kiderült, hogy az éjjeli baglyoknál nagyobb eséllyel alakulhat ki valamilyen mentális betegség - depresszió vagy egyéb kedélybetegségek -, náluk jóval gyakoribbak az alvást zavaró és megzavaró egészségi állapotok, ahogy egyes betegségek esélye is, például a szív- és érrendszeri megbetegedéseké . Ezzel szemben a korán kelők amellett, hogy nagyobb eséllyel kerülhetik el ezeket, nappal kevésbé lesznek fáradtak, kialvatlanok.
Van új a nap alatt
A Harvard Health Publishing oldalán idézett - Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports szaklapban megjelent - friss tanulmány szerzői arra keresték a választ, hogy a belső óránk működése hogyan függ össze fizikai aktivitásunk szintjével. Egy csuklóra rögzített intelligens eszköz segítségével két héten keresztül figyelték 5000 résztvevő aktivitási szintjét. A kutatók egy speciálisan e célra összeállított kérdőív segítségével azt is megállapították, hogy a résztvevők pacsirta, vagy inkább éjjeli bagoly-típusúak-e. Bizonyos tényezők figyelembevételével - például iskolázottság, általános egészségi állapot - azt találták, hogy a kutatásba bevontaknál az éjszakai bagoly-lét alacsonyabb fizikai aktivitással járt: ez ugyanis napi 60-90 perccel volt kevesebb, mint a pacsirtáké.
A pontosabb összefüggések megállapításához azonban a tanulmány szerzői szerint is további kutatásokra lehet szükség. Az biztos, hogy akik az éjjeli bagoly-kategóriába tartoznak, vagy egyszerűen csak este vannak elemükben, azoknak nagyobb kihívást jelenthet tevékenységeik összehangolása és beillesztése napirendjükbe. Sokuknak a fix munkaidő vagy a konkrét reggeli időpontokhoz kötött feladatok azt jelentik, hogy jóval a természetes ébredési idejük előtt fel kell kelniük. Ez lehet a legfőbb oka, hogy az ebbe a típusba tartozók gyakran úgy indíthatják a napot, mintha jetlaggel küzdenének - a cirkadián ritmust érintő átmeneti rendellenesség, ami általában a hosszú repülőutak után lép fel, miután áthaladtunk több időzónán - azt érezve, hogy nincsenek szinkronban saját testükkel. Ami tulajdonképpen így is van: fel kellett kelniük, holott a szervezetük még pihent volna. Emiatt nem meglepő, ha nappali aktivitásuk nem éri el korán kelő társaikét.
Amikor a hátrányból előnyt lehet kovácsolni
Ez is érdekelhet
Ez viszont - ahogy a tanulmány szerzői hangsúlyozzák is - nem jelenti azt, hogy az éjszakai baglyok szükségszerűen alacsonyabb napi aktivitásra számíthatnak, vagy az alacsonyabb aktivitás minden esetben ennek köszönhető. Mindössze arra utal, hogy vannak bizonyos összefüggések aközött, hogy ki mikor kel és mennyire aktív napközben. Azt is érdemes megemlíteni, hogy nem csak ez a két kategória létezik: a legtöbb ember valahol a pacsirták és az éjjeli baglyok között helyezkedik el. Mindegy, ki melyik típusba tartozik, ha valaki felismeri, hogyan működik a biológiai órája, és képes kihasználni az ebből fakadó előnyöket - például tudja, hogy a nap mely részében aktív, és arra az időszakra időzíti a legfontosabb teendőit -, sokat tehet azért, hogy élete minden téren kiegyensúlyozott legyen.
